Konvergenciakritériumok (Európai Unió)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az EU-s kritériumokról szól. Hasonló címmel lásd még: Konvergenciakritériumok (matematika).
Az eurózóna és az ERM II 2015. január 1-jén
  Eurózóna
  ERM II (Dánia)

A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek.

A kritériumok a következők:

  1. Az inflációs ráta egyéves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát, s ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni.
  2. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni).
  3. A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM).
  4. A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6%.

A konvergenciakritériumokat számos közgazdász részéről érte bírálat. Ők úgy vélik, hogy az országok gazdaságának egészséges fejlődéséhez olykor szükség van az egyensúlytól való eltávolodásra (például 3%-nál magasabb költségvetési hiányra vagy inflációra) – ezért szerintük a konvergenciakritériumok éppen eredeti céljaikkal, a stabilitással és a konvergenciával ellentétes hatást érhetnek el.

1999 óta a Gazdasági és Monetáris Unió több tagállama, köztük Németország és Franciaország is megsértette a konvergenciakritériumokat, büntetést azonban nem kaptak ezért. Félő, hogy ez a hozzáállás más országokat is a kritériumok semmibevételére ösztönöz majd.

2010-ben kiderült, hogy a 2000-es évek elején Görögország és Olaszország devizás csereügyletekkel javította GDP-arányos hiánymutatóját, ezzel veszélybe sodorta az eurót.[1]

A forint és a kritériumok[szerkesztés]

 Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Teljesítendő konvergencia-kritériumok Céldátum Tervezett átállás[2]
Ország Infláció Államháztartási mutatók Kamatláb ERM II-tagság A kormány által kitűzött Az Európai Tanács által javasolt
A költségvetési egyenleg a GDP arányában Bruttó államadósság a GDP arányában
Referencia-értékek jelenleg max. 1,8% max. 3% max. 60%, vagy folyamatosan csökkenő max. 2,9% min. 2 év – – –
 HUN '2019.: 3,7% 2019: 2,0%[3] 2019: 66,3% (folyamatosan csökkenő) 2,3% nem tag – ? 1 hónap

  Teljesített feltétel
  Teljesítésre váró feltétel

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Goldman Sachs besegített a görög adatok kozmetikázásában Archiválva 2015. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben – Világgazdaság, 2010. február 8.
  2. ↑ Azon időtartam, amíg a régi és az új fizetőeszköz is forgalomban van. Ezalatt fizetni még a régi valutával is lehet, ám a visszajárót már csak euróban adhatják.
  3. ↑ Bevezethetné Magyarország az eurót? Íme az EKB értékelése (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2020. június 17.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Konvergenciakritériumok_(Európai_Unió)&oldid=26142468”