Konstantin Päts

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Konstantin Päts
Konstantin Päts.jpg
Észtország 1. elnöke
Hivatali idő
1938. április 24. 1940. július 13.

Született 1874. február 13.
Tahkuranna, Livóniai Kormányzóság,  Orosz Birodalom
Elhunyt1956. január 18. (81 évesen)
Burasevo,  Szovjetunió
Sírhely Metsakalmistu
Párt Farmers' Assemblies

Házastársa Wilhelma ("Helma") Ida Emilie Päts
Foglalkozás ügyvéd, újságíró, politikus, üzletember
Iskolái Tartui Egyetem
Vallás Ortodox kereszténység

Díjak
  • Fehér Sas-rend
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Collar of the Order of the National Coat of Arms (1938. április 24.)
  • Order of the White Star, Collar Class (1938. április 24.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Cross of Liberty
  • Estonian Red Cross Order First Class
  • Grand Cross of the Order of the Dannebrog
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Konstantin Päts témájú médiaállományokat.

Konstantin Päts (Tahkuranna, 1874. február 13.Burasevo, 1956. január 18.) Észtország legbefolyásosabb politikusa a két világháború közötti független Észtországban, aki öt alkalommal töltötte be (1921–1922, 1923–1924, 1931–1932, 1932–1933 és 1933–1940. között) Észtország államfői pozícióját.

Fiatalkora[szerkesztés]

Konstantin Päts 1874-ben született. Apja észt, anyja észt-orosz származású volt, akinek kedvéért apja áttért az ortodox hitre, s gyermekeiket is ebben a hitben nevelték. A Tartui Egyetemen szerzett jogi végzettséget. Ezután – mivel Észtország ekkor az Orosz Birodalom része volt – orosz katonai szolgálatot teljesített Pszkovban.

Politikai pályafutásának kezdetén[szerkesztés]

Mint vidékről származó fiatal ügyvéd tevékenységét Jaan Poska mellett kezdte el, aki később Tallinn polgármestere, majd az Észt Autonóm Kormányzóság vezetője lett. Ekkor kezdődött el hosszas, évtizedeken át tartó viaskodása Jaan Tõnissonnal, aki szintén az észt nemzeti tudat egyik meghatározója volt. 1901 októberében jelent meg Tallinnban a Päts által alapított Teataja (Tudósító) első száma, mely 1905-ben szűnt meg. A két politikus és újságíró között (Tönisson Postimees (Postás) címen jelentett meg újságot) között jelentős nézetkülönbségek álltak fenn, mely elsősorban a két politikus eltérő egyéniségéből fakad. Tõnisson a békés haladást, a nemzet békés építését hirdette kulturális és politikai téren egyaránt. Päts inkább gazdasági oldalról közelítette meg a nemzetté válás problémakörét. A Postimeesszel szemben a Teataja osztályharcos alapokon állt az észtek gazdasági érdekeit igyekezett képviselni. Tönisson a békés átmenetet híve volt, míg Päts minél gyorsabban, akár harc útján is el akarta érni az észt függetlenséget. 1905-ben Päts az 1905-ös orosz forradalom mellé állt, míg Tõnisson és a Postimees fellépett az erőszakos cselekedetek ellen, és a forradalmat orosz belügynek igyekezett beállítani. Ekkor újságját betiltották, s őt magát halálra ítélték, ami miatt külföldre menekült Svájcba, majd 1906-ban Finnországban telepedett le. 1908-ban költözött a Szentpétervárhoz közeli, de akkor finn területen lévő Ollilaba, ahol Peterburi Teataja (Szentpétervári közlöny) címen újságot alapított. 1916-ban tért vissza Észtországba, ahol katonatisztként szolgált, majd megválasztották az észt katonaság legfelsőbb bizottságának elnökévé. Az 1917-es októberi orosz forradalom zűrzavarai, valamint az 1918-ban megkötött breszt-litovszki béke Észtország részére bizonyos szintű függetlenséget jelentett, s egy platformra hozta a politikai ellenfeleket. Később a forradalmi Oroszország vezetése felmondta ezt a békét, s a kommunisták a cári Oroszország örököseinek tekintve magukat, megindították csapataikat Észtország területe felé. Az észt csapatok ellenállását Johan Laidoner tábornok szervezte meg.

A függetlenségtől Päts puccsáig[szerkesztés]

Több éves küzdelem után 1920. március 30-án Szovjet-Oroszország és Észtország aláírta a tartui békét, amely kinyilvánította Észtország függetlenségét. Ekkor az ország parlamenti demokráciára rendezkedett be. Az észt belpolitikai helyzet a sok kis párt létezéséből adódóan igen instabil volt. Az ország vezetője, a különféle politikai felállások miatt hol Päts, hol pedig Tõnisson volt. A gyakorlatilag évenként történő váltások miatt, Észtország kormánya gyakorlatilag tehetetlen volt. Ehhez hozzájött az is, hogy az alkotmányozás körüli csatározásokban azonban két alkotmánytervezet is elbukott. Emellett pedig új politikai erő is feltűnt a szabadságharcosok mozgalma, mely bírálta a szerinte korrumpálódott politikai elitet, és a diktatórikus kormányzás igénylése felé igyekezett tolni a közhangulatot. Mindezek után, s ennek hatására 1934. március 12-én Päts a katonaság támogatásával államcsínyt hajtott végre.

A hallgatás időszaka[szerkesztés]

Az államcsínnyel egy időben Észtországban hadiállapotot vezettek be, betiltották a szabadságharcosok szervezetét, vezetőiket letartóztatták. A politikai elit ezt a lépést egyhangúlag támogatta, mivel arra gondoltak, hogy a helyzet konszolidálása után Päts visszaállítja a demokratikus politikai rendet. A vitákat megelégelő Päts azonban feloszlatta az országgyűlést. Ezt a lépést nevezzük a hallgatás időszakának kezdetének, mely 1938-ig tartott. A politikai pártokat megszüntettek, mindössze egyetlen párt működött, a Haza Szövetség. Korlátozták a sajtó- és szólásszabadságot is (elvették Tõnissontól a Postimeest is). Pártok helyet az embereket a mesterségek, hivatások szerinti kamarákba szervezték. 17 kamara jött létre. Ezeknek központi képviseletét 1935-től az Állami Gazdasági Tanács látta el. Mindezek ellenére, vagy ennek hatására (a vélemények ez ügyben megoszlanak) az észt gazdaság ebben az időszakban fellendült.

1938-ban új alkotmányt hirdettek ki, de mindössze államfői rendeletben tették közzé. A korábbi egy kamarás parlament két kamarássá változott, s felsőházába a különböző foglalkozások képviselői és az államfő jelöltjei kerültek be, az alsóházba pedig csak egyetlen szervezet képviselői ülhettek be. Meghirdették az un. vezérelt demokráciát. 1938-ban az új alkotmány kihirdetésével Päst Észtország elnöke lett.

A függetlenség elvesztése[szerkesztés]

Az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov–Ribbentrop-paktum lényegében megpecsételte Észtország sorsát. 1939. szeptember 24-én a Vörös Flotta blokád alá vette az észt kikötőket és szovjet bombázók kezdtek őrjáratozni Tallinn és környéke felett. Az észt kormány arra kényszerült, hogy szerződésben katonai támaszpontokat engedjen át a Szovjetuniónak 25 000 katona állomásoztatására a „kölcsönös védelem” érdekében. 1940. június 12-én a szovjet Balti Flotta Észtország teljes katonai blokádjába kezdett. 1940. június 14-én, miközben a világ figyelme Párizs egy nappal korábbi elestére összpontosult, szovjet katonai repülőgép lelőtte a „Kaleva” finn utasszállító repülőgépet, amely Tallinnból Helsinkibe vitt volna három amerikai diplomatát. 1940. június 16-án a Szovjetunió megkezdte Észtország megszállását. A Vörös Hadsereg június 17-én észtországi laktanyáiból vonult az észt utcákra. Másnap további 90 000 katona érkezett. 1940. június 17-én az észt kormány az elsöprő szovjet túlerő láttán harc nélkül lemondott, megelőzve ezzel a nyílt háborút és a vérontást. 1940 augusztusában Észtországot Észt Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság néven formálisan is betagolták a Szovjetunióba. Nem sokkal később Németország 1941 júliusában érte el az észt területeket. Bár ekkor még reménykedtek abban, hogy esetleg a függetlenség visszaállítható, de ez a remény hiábavaló volt.

A rabság évei[szerkesztés]

Päts, mint szovjet rab

Pätsot a szovjet megszállás kezdetén háziőrizetbe helyezték, Leningrádba, onnan pedig Ufába szállították, nem sokkal később börtönbe zárták. 1952-ben átszállították egy börtönkórházba. 1954-ben Észtországba vitték egy pszichiátriai intézetbe, mivel őrültnek nyilvánították, mert ragaszkodott ahhoz, hogy ő Észtország elnöke. Hazatérésének híre nyugtalanságot keltett, ezért ezután végleg elszállították Észtországból. Utolsó éveit Burasevoban törtötte egy pszichiátriai intézetben. 1956-ban, 82 éves korában hunyt el. Az észt függetlenség visszanyerése után sírját megkeresték és feltárták. Konstantin Pätset 1990. október 21-én Tallinnban újratemették.

Állami megbízatásai[szerkesztés]

A miniszterek tanácsának elnöke

  • 1918.02.24. – 1918.11.12.

Vezető miniszter

  • 1918.11.12. – 1919.05.08.

Miniszterelnök

  • 1921.01.25. – 1922.11.21.
  • 1923.08.02. – -1924.03.26.
  • 1931.02.12. – 1932.02.19.
  • 1933.10.21. – 1934.01.21.

Államfő

  • 1934.01.21. – 1937.09.03.

Megbízott elnök

  • 1937.09.03. – 1937.04.24.

Elnök

  • 1938.04.24. – 1940.06.17.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Konstantin Päts című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.