Konstantinápoly Budapesten

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konstantinápoly Budapesten
Egy 1930-as évekbeli képeslap a létesítményről
Egy 1930-as évekbeli képeslap a létesítményről
TelepülésBudapest
Építési adatok
Építés éve1896 márciusamájusa
Megnyitás1896. május 23.
Bezárás1896. október 1.
Lebontás éve1896 októbere után
Építési stílushistorizmuseklektika (a klasszikus török építészet alapján)
TervezőKellner Lipót és Gerster Kálmán
KivitelezőHauszmann Sándor
Hasznosítása
Felhasználási területépületegyüttes
Elhelyezkedése
Konstantinápoly Budapesten (Budapest)
Konstantinápoly Budapesten
Konstantinápoly Budapesten
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 23″, k. h. 19° 03′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 23″, k. h. 19° 03′ 40″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Konstantinápoly Budapesten témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Lágymányosi tó 1880 körül
A budai Duna-parton, a Gellért-hegy alatti lapályon, az úgynevezett Lágymányoson, 1896-ban majdnem a vasúti hídig terjedt a Konstantinápolynak nevezett vigalmi negyed területe (1896 körül)

A „Konstantinápoly Budapesten”, „Kis Konstantinápoly Budapesten” vagy Lágymányosi vigalmi negyed egy rövid életű hatalmas szórakoztató komplexum volt Budapesten, a mai Lágymányosi híd melletti területen. Neve onnan ered, hogy a valódi, törökországi Konstantinápolyt (ma: Isztambul) és a török stílust utánozva tervezték épületeit, a keleti kultúrának egy miniatűr városrésze volt. Néhány hónapnyi fennállás után az üzemeltető csődbe ment. Az épületeket később elbontották. (Egyesek szerint a korabeli Európa legnagyobb vigalmi negyede volt.)[1]

Története[szerkesztés]

A mai Lágymányosi híd az 1800-as években még nem létezett, az Összekötő vasúti híd (épült 1877-ben) viszont igen. Ettől északra egy nagyobb öble (1877 után zárt tava) terült el a Dunának, a Lágymányosi-öböl, fala kisebb gát volt a Duna felé. Itt hajókikötő működött a 19. század folyamán. Az új szórakoztató létesítmény a nagy milleniumi ünnepségsorozat idején épült, finanszírozója az ismert vállalkozó, Somossy Károly volt. A munkálatokat 1896 márciusában kezdték meg.[2] 1896. május 23-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Néhány hónap után a látogatók (többek közt a nagy mennyiségű szúnyog miatt) elfordultak a létesítménytől, az csődbe ment, és októberben bezárt. Felmerült néhány megbeszélésen a komplexum esetleges újraindítása, de ez végül nem valósult meg. Az épületeket később – talán 1897-ben[3] – elbontották.[4] (A terület a mai Budafoki út, a Zenta utca, a Duna-part és a vasúti töltés közötti területen helyezkedett el.)

A terület nagy részét a 20. század elején felöltötték, és itt épült fel 1904 és 1909 között a József Műegyetem, a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Az ettől is északra fekvő tómaradványt a Horthy Miklós híd, mai Petőfi híd építésekor (1933–1937 között) töltötték fel.

Az 1990-es években a terület déli, vasút melletti részére épült fel az Infopark.

Megálmodója[szerkesztés]

Somossy (eredetileg Singer) Károly (1828–1902)[5] zsidó származású budapesti vállalkozó volt, aki korábban már megépíttette a Somossy Orfeum nevű szórakoztatóhelyet a belvárosban.[6] Az épület a mai Budapesti Operettszínház elődje volt. A milleniumi ünnepségek közeledtével merült fel a Lágymányosi-öböl hasznosítása kapcsán új elképzelése a hatalmas, mesésen keleties szórakozóhely megnyitásáról. Vállalkozásához hatalmas kölcsönöket vett fel, és megalapította a Konstantinápoly Budapesten Rt.-t. A megnyitást követő fél évvel azonban csődbement, és szegény emberként halt meg 1902-ben.

Jellemzői[szerkesztés]

Az épületeket Kellner Lipót és Gerster Kálmán építészek tervezték, a kivitelezést Hauszmann Sándor vállalkozó emberei készítették el, az épületek festését pedig Gerster Károly grafikusra és csapatára bízták. A létesítmény nagyságát mutatja, hogy a tavon és a parton kialakított vigalmi negyedben egyszerre akár 40 000 ember is tudott szórakozni.

Konstantinápoly Budapesten

Az ezredéves kiállítás alkalmából a fővárosban élénken föllendült vállalkozási szellem sok olyan nagyobb szabású mulatóhelyet hozott létre, a milyenek egy igazi nagy városban, hol a város nagysága mellett az idegenek forgalma is igen nagy – mint nálunk is az idén – újabban mindenfelé föltalálhatók. A fővárosnak egyik ilyen új szórakozó helyét, a budapesti «Konstantinápolyt» mutatjuk be ez alkalommal néhány képben. A budai Dunaparton, a Gellérthegy alatti lapályon, az úgynevezett Lágymányoson, majdnem a vasuti hídig terjed Konstantinápoly területe, s ha még nincs is az egész óriási terület beépítve, mostani állapotában is olyan, mely fekvésével, eddigi építményeivel, szórakoztató helyeivel bátran kiállja a versenyt az első rendű hasonló külföldi vállalatokkal. A jövő nyárra remélhetőleg végre lesz hajtva az egész építési tervezet, a mely az új Konstantinápoly határaiúl éjszak felől a Gellérthegyet, illetőleg a vámháztéri hidat, dél felől az összekötő vasúti hidat tűzte ki. A budapesti Konstantinápolynak eddig elkészült részében már is sok a látványosság. Első sorban kell említenünk a Duna-szabályozás alkalmával elzárt egyik Duna-ág képezte szép tavat, mely a Gellérthegy és az összekötő híd között terül s helyenként 540 méter széles. Van e tóban egy füzes és ligetes sziget is. Ez a tó és sziget adta voltaképen a serkentést Konstantinápoly létesítéséhez. Ezen a tavon, mely már is Bosporus-nak van elkeresztelve, egész szélességében egy tíz méternyi szélességű, erős oszlopokon nyugvó fahíd vezet keresztül. A hidat mintegy 30, az oszlopokból magasan kicsúcsosodó toronyszerű faalkotmányokon elhelyezett villamos ívlámpa egészíti ki, a melyek vakító fényt lövelnek az esthomályba, s a hídfőről szemlélve a szintén pazarúl kivilágított telep fényözönével együtt elragadó látványt nyújtanak.…

– Vasárnapi Ujság, 1896 36. szám[7]

A Konstantinápoly Budapesten főbb látványosságai a következők voltak:

  • Nagy Szultána kávéház
  • híd a 30 m magas Galata-toronnyal
  • James Pani & Sohns cég törökös rakétakilövő épülete
  • Aja Szófia dzsámi pontos díszletmása
  • Frascati színháza
  • Nagy Zenepavilon
  • Nagy Színkör palotája
  • Reich-féle nagy teraszú kávéház
  • Weber-féle fogadó
  • Uher Ödön fényképészeti pavilonja
  • dr. Napioliani Candiani velencei üvegfestményeket árusító boltja
  • Pietri Manzutto olasz vendéglője
  • Rőderer pezsgőpavilonja
  • René Gerárd pezsgősátra
  • Ment Béla kávéháza
  • Sadullah Levy & V. Souhami bazárja
  • Lapini testvérek szoborkiállítása
  • Cinematograph
  • Sztambul (rue de Stamboul) utca, amely pontos leképzése volt Konstantinápoly belvárosának
  • minaretek
  • jósnők
  • kisázsiai népdalénekesek
  • eredeti török lányokból álló két hárem
  • misztikus török színházak
  • vándorkomédiások
  • éttermek
  • 83 kaik (gondola)
  • hadihajók
  • színpadi uszályok
  • Gallegiante (nagyméretű díszhajó)

Kiállítás[szerkesztés]

2019-ben Konstantinápoly Budapesten címmel nyílt kiállítás az Isztambuli Magyar Intézetben:

„A csupán két szezonon keresztül működő mulatónegyed épületeit 1896-ban Gerster Kálmán (1850–1927) tervezte, akinek hagyatékát az intézményünk tervtára őrzi. A tárlat az észak-afrikai, ibériai és mór elemeket ötvöző, a negyedre vonatkozó mintegy 40 tervből 28 darab restaurált és digitalizált tervrajzot (köztük helyszínrajzokat, alaprajzok, metszeteket és homlokzatokat) mutat be másolatban. Emellett az érdeklődők megtekinthetik a Budapest Főváros Levéltára, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Országos Széchényi Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye, illetve a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. Filmarchívum budai Konstantinápolyhoz kapcsolódó anyagait is. A kiállítás a magyarországi közgyűjteményekben fellelhető, az épületegyüttesre vonatkozó korabeli hírek, cikkek, anekdoták, hirdetések, plakátok, a negyed megnyitásakor osztogatott emlékérem, térképek, filmek és képek gazdag felvonultatásával jól illusztrálja a 19–20. század fordulójának fokozott érdeklődését a meseszerűnek és egzotikusnak elképzelt „kelet” iránt.”[8]

Animáció[szerkesztés]

2018-ban Szremkó Bettina rövid számítógépes animációval emlékezett meg a „Konstantinápoly Budapesten”-ről.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • (szerk.) Kovács Máté Gergő: Konstantinápoly Budapesten, TERC Kft., Budapest, 2021, ISBN 9786155445842

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]