Kondé Miklós
| Kondé Miklós | |||||
| Nagyvárad püspöke | |||||
| Született | 1730 Dunaszerdahely-Ófalu | ||||
| Elhunyt | 1802. december 18. Nagyvárad | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1800. augusztus 16. – 1802. december 18. | |||||
| Kondé Miklós a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kondé Miklós témájú médiaállományokat. | |||||
Pókateleki Kondé Miklós (Dunaszerdahely-Újfalu, 1730 – Nagyvárad, 1802. december 18.) nagyváradi római katolikus püspök.
Élete[szerkesztés]
Kondé Gáspár fia. A gimnáziumot Csobánczi József jezsuita nevelése és gondviselése alatt járta, azután pap lett. 1749 és 1756 között a bölcseletet és teológiát Nagyszombatban végezte. Előbb Somorjában volt káplán néhány hónapig; 1757. február 20.-án Csallóközcsütörtökre került, ahol plébánosi feladatokat látott el. 1758. március 6-án felbári plébános lett; 1765 decemberében szepesi kanonokká nevezték ki. Az urbariális inscriptió behozatali munkálatait bízták reá.
1772-ben a Pázmáneum rektora lett Bécsben, illetve 1773. március 1-jén esztergomi kanonok. 1777-ben honti, 1780. február 24-én sasvári főesperes, majd a királyi ítélőtábla főpapja lett. 1790-ben kattarói választott, 1791-ben címzetes nándorfehérvári püspök és az esztergomi érsek segédpüspöke lett. 1799-ben káptalani helytartó, a Hétszemélyes Tábla ülnöke, illetve a királyi ítélőtábla esküdtje volt. 1800. augusztus 16-án nagyváradi megyés püspök lett, 1800. december 22-én iktatták be. Ezt a tisztségét 1802-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.
A püspöki könyvtár korszerűsítése az ő munkája, a székesegyház és a város közé is utat építtetett. Püspöksége alatt visszatértek Nagyváradra a premontreiek, akik megkapták az eltörölt pálos rend kolostorát és templomát kapták meg. Egy szeminárium létrehozásába is belekezdett, ám halála miatt nem tudta befejezni. Országgyűlési beszédei 1795-ben jelentek meg.
Családja ősi csallóközi család, a dunaszerdahelyi Szent György-templom első ismert kegyurai voltak, többük sírját e katolikus templom kriptája őrzi.
Források[szerkesztés]
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Pongrácz, D. – Ragač, R. – Strešňák, G. – Tandlich, T. 2008: Pozsony vármegye nemes családjai. Debrecen, 197-198.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]
További információk[szerkesztés]
- Balogh Margit – Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Bp., História – MTA Történettudományi Intézete, 1996
- Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, 1893. (elektronikus elérhetőség)
| Előde: Kalatay Ferenc |
|
Utóda: Miklóssy Ferenc |