Komnénosz Teodóra iráni királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Komnénosz Teodóra
Komnénosz Katalin
Komnéna Teodóra
Komnéna Katalin
Ragadványneve Deszpina Hatun
Iráni (Perzsa) Királyság királynéja
تئودورا مگاله کومننه/تئودورا کومنن/دسپینا خاتون
Uralkodási ideje
1472 1478. január 6.
Fehér Ürü Kánság kánnéja (hatun)
Teodora Böyük Komnenos (Dəspinə xatun)
Uralkodási ideje
1458 1478. január 6.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Komnénosz-ház
Született 1438/40
Trapezunti Császárság
Elhunyt 1507 előtt (69 évesen)
Fehér Ürü Kánság
NyughelyeSzent György templom, Diyarbakır
Édesapja IV. (Komnénosz) János trapezunti császár (1403 körül–1460)
Édesanyja ? Sajbánida N., az Arany Horda hercegnője (?–?)
Házastársa Uzun Haszan, a Fehér Ürü kánja (emírje), Irán királya (1423–1478)
Gyermekei 1. Márta (Alam Sah Begum/Halima Begi Aga) (1460 körül–1522/3)
2. N. (leány)
3. N. (leány)
4. Jakub
A Wikimédia Commons tartalmaz Komnénosz Teodóra témájú médiaállományokat.

Komnénosz Teodóra (1438/401507 előtt), névváltozata: Katalin, ragadványneve: Deszpina Hatun, ahol a deszpina a bizánci (trapezunti) császári hercegnői címére utal, míg a hatun a kánné, úrnő, hercegnő türk-mongol nyelvekben szokásos elnevezése, így jelentése: Hercegnő Kánné, görögül: Θεοδώρα (Αικατερίνη) Μεγάλη Κομνηνή, grúzul: დესპინა ხათუნი/თეოდორა კომნენოსი, perzsául: تئودورا مگاله کومننه/تئودورا کومنن/دسپینا خاتون, azeriül: Dəspinə xatun/Teodora Böyük Komnenos, törökül: Despina Hatun/Theodora Megali Komnini, latinul: Theodora (Catharina) Comnena Trapezuntina, trapezunti császári hercegmő (deszpina), Irán (Perzsia) királynéja, a Fehér Ürü kánnéja (hatun). A Komnénosz-házból származott. IV. Alexiosz trapezunti császár unokája, Crispo Florencia naxoszi hercegnő elsőfokú unokatestvére és I. Katalin ciprusi királynő nagynénje,[1] valamint I. Iszmáíl perzsa sah nagyanyja. Ortodox keresztény vallású volt.

Élete[szerkesztés]

Apja IV. (Komnénosz) János (1403 körül–1460) trapezunti császár, az anyja feltételezhetően az apjának a 2. felesége Sajbánida N., Devlet Berdi kánnak, az Arany Horda uralkodójának feltételezett lánya.

Apai nagyszülei IV. Alexiosz (13821429) trapezunti császár és Kantakuzénosz Teodóra (1382 körül–1426).

Apjának a nővére Komnénosz Eudokia (Valenza),[2] akinek a férje Nicolò/Niccolò Crispo (13921450), a Naxoszi Hercegség régense volt. Az ő gyerekeik voltak: II. (Crispo) Ferenc (14171463), Naxosz uralkodó hercege, akinek az 1 felesége Guglielma Zeno volt, és 3 gyermeket szült, a 2. felesége Petronilla Bembo, akitől nem születtek újabb gyermekei, valamint Crispo Florencia (14221501), akinek a férje Marco Cornaro (14061479) velencei patrícius, Marco Cornaro velencei dózse dédunokája volt. Az ő lányuk volt I. (Cornaro) Katalin (Caterina) (14541510) ciprusi királynő (ur.: 14741489), aki II. (Fattyú) Jakab (14381473) ciprusi királyhoz ment férjhez, és egy fiuk született, III. (Lusignan) Jakab (14731474), aki az apja halála után a születésétől a haláláig Ciprus királya volt.

Továbbá Violante Crispo (1427–?) Caterino Zeno (1421/35/431490 körül) velencei patríciushoz ment feleségül, akit a Velencei Köztársaság 1471-ban Uzun Haszanhoz küldött követként mint Teodóra elsőfokú unokatestvérének a férjét. Rodoszon és Karamanon keresztül 1472. április 30-án érkezett Tebrizbe.[3] Caterino Zeno Teodórát és gyermekeit is meglátogatta, és részletes beszámolót készített a trapezunti császári hercegnőről.[4]

A nagybátyja II. (Komnénosz) Dávid (1408 körül–1463), 1460-tól 1461-ig az utolsó trapezunti császár volt.

A XV. század közepén az Fehér Ürü törzsszövetség és a Trapezunti Császárság közötti élénk diplomáciai és katonai együttműködések és kapcsolatok már hagyományosnak voltak tekinthetőek, hiszen a szomszédság mellett az is döntő tényező volt ebben, hogy a Fehér Ürü törzsszövetség is a területileg ekkor már szétszabdalt és 1453-ban végleg megszűnt Bizánci Birodalmat bekebelező Oszmán Birodalom ellenfele volt, és ezt a két nép közötti barátságot sok esetben házasságokkal is megpecsételték.

Elsőként 1352-ben I. Baszileiosz trapezunti császár és Trapezunti Irén legidősebb lánya, Mária (1328 körül–1408 körül) az öccse, III. Alexiosz uralkodása és anyja régenssége alatt feleségül ment Fahreddin (Fakr ad-Dín) Kutlu (?–1389) béghez, aki 1363-tól lett a Fehér Ürü kánja. Ha született is gyermekük, valószínűleg csak lányuk volt, de egyes feltételezések szerint Mária lehetett az anyja Pir Ali Bajandurnak, akinek a lánya volt Uzun Haszan édesanyja, Sára hatun. Ha ez igaz, akkor Uzun Haszan Mária dédunokája volt, és ebben az esetben Teodóra apja, IV. János és Uzun Haszan harmaddfokú unokatestvérek lettek volna. Mária a férje halála (1389) után is meghatározó szerepez játszott az 1408-ban vagy akörül bekövetkezett haláláig a két ország kapcsolatában.

A Szent György templom romjai Diyarbakırban.

Ezután Mária (mostoha)fia, Kara Jülük Oszmán (1350/561435) Mária nagyunokaöccsének, az öccse, III. Alexiosz unokájának, IV. Alexiosz trapezunti császárnak egyik leányát, Teodórát vette feleségül 1422 körül, és ha született is gyermekük, valószínűleg nekik is csak lányuk volt.

Ennek a hagyománynak volt a folytatása, hogy 1458-ban IV. Alexiosz unokája, ifjabb Teodóra feleségül ment Kara Jülük Oszmán unokájához, Uzun Haszanhoz, a Fehér Ürü kánjához (emírje), aki 1472-ben Irán (Perzsia) királya lett.

Teodóra nem tért át az iszlám hitre, ortodox keresztény vallását megtarthatta, ahogy az anyósa, férje anyja, Sára Hatun is keresztény maradt egész életében.

Négy gyermekük született, egy fiú és három leány.

A férjét túlélte, de a halálának pontos időpontja ismeretlen. A földi maradványait a diyarbakıri Szent György templomban helyezték örök nyugalomra.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet).
  2. Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet), aki azonban nem említi a trapezunti császári hercegnő nevét.
  3. Lásd Storz (2009: 129).
  4. Lásd Tardy (1988).

Források[szerkesztés]

  • Bryer, Anthony. „Greeks and Türkmens: The Pontic Exception” (angol nyelven). Dumbarton Oaks Papers 1975 (29), 171–189. o. (Hozzáférés ideje: 2019. december 27.)  
  • Diehl, Charles. „Catherine ou Théodora” (francia nyelven). Byzantinische Zeitschrift 1913, 88–89. o. (Hozzáférés ideje: 2019. december 27.)  
  • Dumin, Stanislav & Petr Grebelsky: The Families of the Nobility of the Russian Empire, Third Volume, Princes, Moszkva, Likominvest, 1996.
  • Ganchou, Thierry. „La date de la mort du basileus Jean IV Komnènos de Trébizonde” (francia nyelven). Byzantinische Zeitschrift 2000 (93), 113–124. o. (Hozzáférés ideje: 2019. december 27.)  
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Kaiser von Byzanz (1057–1185) und Trapezunt (1204–1462) a. d. H. Komnenos, Tafel 142., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Jackson Williams, Kelsey. „A Genealogy of the Grand Komnenoi of Trebizond” (angol nyelven). Foundations: The Journal of the Foundation for Mediaeval Genealogy 2006 (2.3), 171–189. o. (Hozzáférés ideje: 2019. december 27.)  
  • Kuršanskis, Michel. „La descendance d'Alexis IV, empereur de Trébizonde. Contribution à la prosopographie des Grands Comnènes” (francia nyelven). Revue des études byzantines 1979 (37), 239–247. o. (Hozzáférés ideje: 2019. december 27.)  
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Schwennicke, Detlev: Die Komnenen III, 1330–1342 und 1349–1461 Kaiser in Trapezunt, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 176, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Storz, Otto-Hermann. Die persische Karte. Venezianich-persische Beziehungen um 1500 (német nyelven). Berlin: LIT (2009). Hozzáférés ideje: 2020. január 18. 
  • Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
  • Toumanoff, Cyrille: Les Dynasties de la Caucasie Chrétienne de l'Antiquité jusqu'au XIXe siècle. Tables généalogiques et chronologiques, Roma, 1990.

További információk[szerkesztés]


Előző
?
Iráni királyné Flag of Ak Koyunlu.svg
1472 – 1478
Következő
?
Előző
?
A Fehér Ürü kánnéja Flag of Ak Koyunlu.svg
1458 – 1478
Következő
?