Komáromi vasúti összekötő híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komáromi vasúti híd (Komárňanský železničný most)
ElhelyezkedéseÉszak-Komárom ( Szlovákia) és Dél-Komárom ( Magyarország) között
Áthidalt akadályDuna
FunkcióA Komárom–Érsekújvár-vasútvonal hídja[1]
Legnagyobb támaszköz103 m
Nyílások száma5
Teljes hosszúsága500 m
Sávok száma1 vasúti vágány
TervezőSzikszay Gerő, MÁV Gépgyár
Építés kezdete1908, ill. 1954
Átadás ideje1909, ill.
1955. január 1.
Elhelyezkedése
Komáromi vasúti híd (Komárňanský železničný most) (Magyarország)
Komáromi vasúti híd (Komárňanský železničný most)
Komáromi vasúti híd (Komárňanský železničný most)
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 45′ 23″, k. h. 18° 05′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 23″, k. h. 18° 05′ 12″
Térkép

A Komáromi vasúti híd (szlovákul: Komárňanský železničný most) a Komárom–Érsekújvár-vasútvonal 27/33 hm-szelvényében, Észak- és Dél-Komárom közötti szakaszán található egyvágányú vasúti Duna-híd. A híd a városközpontoktól nyugatra, Koppánymonostor és a Monostori erőd között ível át a Duna folyón. A hídon áthaladó 1T[2] illetve 135-ös jelű vonal Magyarországon az 1-es fővonalról ágazik ki, és teremt kapcsolatot a szlovákiai 131-es Pozsony–Komárom és a 136-os Komárom–Gúta vasútvonalakkal. A híd pozíciója 1770,4 folyamkilométer. Tőle feljebb, 1770,57 fkm-nél található a közúti Monostori híd.

Története[szerkesztés]

A híd építése a századfordulón merült fel, majd az 1904. évben törvény született a híd megépítéséről. A híd helyének kijelölésekor több változatot vizsgáltak meg, emiatt a beruházás csúszott. A híd építése 1908 és 1909 között tartott. A mai országhatárokon belül ez volt az első híd amely vasúti kapcsolatot teremtett a Felvidékkel.[nem megbízható forrás] Az ötnyílású vasúti híd a korára jellemző, katonai műszaki jellegű, sarló alakú, oszlopos rácsozású, alsópályás acélszerkezet volt. Teljes súlya 2800 tonna volt.[1] Védelmi célokból, 1900 és 1911 között a híd mindkét oldalán betonerődöt alakítottak ki, amelyek megerősített lőrései a híd felé néznek. A bunkerek mára leromlottak, de még láthatóak.[3]

A vasúti híd újjáépítése, 1954

A második világháború végén, a visszavonuló Wehrmacht csapatai 1945. március 28-án felrobbantották. A roncsokat Magyarországnak kellett eltávolítania, amely több lépésben 1947 és 1953 között történt meg. Az új híd csak tervezése ezzel párhuzamosan, 1952-ben kezdődött.[4] Az elpusztult régi híd ezertonnás roncsait búvárok segítségével emelték ki a Duna medréből. A roncsok eltávolítása után kezdődött a jelenlegi szerkezet építése Barátság híd néven. Mivel a híd alépítményei is megsérültek, ezért víz alatti munkákra is szükség volt, amelyet búvárharang alatt, pneumatikus térben végeztek el. A híd pilléreibe 3000 köbméter betont és követ építettek be. A víz alatti munkák egészen 1954 nyaráig eltartottak, ekkor kezdődött az ötszáz méter hosszú, 2400 tonnás acélszerkezet összeszerelése, amely öt hónapig tartott.
A híd egy folytatólagos és egy kéttámaszú felszerkezetből áll, utóbbi a hődilatáció csökkentését szolgálja. A híd teljes hosszában azonos magasságú. A négynyílású szerkezetrészt a budapesti MÁVAG gyártotta és középről a partok felé haladva szerelte össze. Az ötödik nyílást az ostravai Hutni Montaze csehszlovák vállalat gyártotta és állványon szerelte. Más források azonban a vitfalvai vasművet jelölik meg kivitelezőként.
A híd terheléspróbáját 1954. december 16-17-én, a ČSD négy gőzmozdonyával tartották. A híd újjáépítését hivatalosan 1954. december 28-án fejezték be, ekkor avatta fel a magyar és a csehszlovák közlekedési miniszter.[4] A vasúti közlekedés 1955. január 1-jén indulhatott újra a két Komárom között.[1] A hídpótlás összesen másfél évig tartott.[5]

A kát várost összekötő vasútvonal villamosítását követően 1972. május 24-én indult meg a villamos vontatású üzem.

A híd szegecselt acél felszerkezetének korrózióvédelme 2012-re időszerűvé vált. A munkák elvégzésére kiírt pályázatot a Közgép Zrt. nyerte meg.[5]

Képtár[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c dr. Domanovszky Sándor, dr. Koller Ida, Kozma Károly, dr. Tóth Ernő, dr. Träger Herbert. Duna hídjaink. Közlekedésfejlesztési Koordináció Központ (2009). ISBN 978-963-88495-1-9 
  2. Szolgálati hely. VPE kft.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 5.)
  3. Csehszlovák erődítések. Bunkermuzeum.hu, 2012. január 11. [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 8.)
  4. a b Komárom. Vasutallomasok.hu, 2007 (Hozzáférés: 2016. március 8.)
  5. a b MÁV Duna-hidak állagmegőrzési munkái. Sínek Világa, 2012 [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 8.)

További információk[szerkesztés]