Kolozsvári Grandpierre Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk ifjabb Grandpierre Emilről szól. Hasonló címmel lásd még: Grandpierre Emil (egyértelműsítő lap).
Kolozsvári Grandpierre Emil
Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született1907. január 15.[1][2]
Kolozsvár
Elhunyt1992. május 11. (85 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiId. Grandpierre Emil
Foglalkozása
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1931)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (7/4-1-103)
Írói pályafutása
Jellemző műfajokregény, novella
Első műveA rosta
Fontosabb műveiA csillagszemű
A törökfejes kopja
A boldogtalanság művészete
KiadóiMagvető Könyvkiadó
Kolozsvári Grandpierre Emil aláírása
Kolozsvári Grandpierre Emil aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsvári Grandpierre Emil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kolozsvári Grandpierre Emil (Kolozsvár, 1907. január 15. – Budapest, 1992. május 11.) magyar író, műfordító és kritikus.

Élete[szerkesztés]

Francia eredetű erdélyi családban született, dr. Grandpierre Emil és Krassowszky Janka Margit gyermekeként Kolozsváron, 1907-ben, református vallásban. 1924-ben Budapestre költözött. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott, olasz-francia és filozófia szakon. 24 éves korában, 1931-ben jelent meg első regénye A rosta címmel. 1932-ben az Új arcvonal, 1937-ben Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben szerepelt.

1934. április 22-én Budapesten feleségül vette a római katolikus Hönich Lenke Máriát, Hönich Henrik és Beck Irén leányát.[3] Házasságuk azonban 1943-ban válással végződött.[4] Második felesége Szegő Magda könyvtáros, műfordító (sírköve mellékelt képén mint MAGDA szerepel)

Dolgozott többek közt a Statisztikai Hivatalban, az Iparművészeti Iskolában, valamint a Magyar Rádió dramaturgiai osztályán. 1941-től 3 éven keresztül a Franklin Társulat Kiadóvállalatának lektora volt. A második világháború után szovjet hadifogságba került, onnan visszatérvén a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője majd helyettes műsorigazgatója lett 1949-ig. 1950-től 1951-ig a Hungária, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként dolgozott.

1956 után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei: az Utazás a valóság körül, az Eretnek esszék és A beton virágai. Kétszer nyerte el a Baumgarten-díjat (1941, 1944) és a József Attila-díjat (1964, 1975), valamint 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Életműve a Magvető Könyvkiadónál jelent meg.

Budapesten 1989-ben
Sírja Budapesten. Farkasréti temető: 7/4-1-103.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A rosta (regény, 1931)
  • Ifj. Grandpierre Emil: Az olasz ismeretelméleti dráma; Gerő Ny., Bp., 1933 (Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)
  • Dr. Csibráky szerelmei (regény, 1937)
  • A nagy ember; Franklin, Bp., 1937
  • Alvajárók (regény, 1938)
  • Tegnap (regény, 1940)
  • A sárgavirágos leány; Franklin, Bp., 1941
  • Szabadság (regény, 1945)
  • Lófő és kora; Hungária, Bp., 1946
  • Lelki finomságok. Négy elbeszélés; Parnasszus, Bp., 1947 (Parnasszus könyvtár)
  • A tőzsdelovag. Vígjáték Balzac nyomán; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Szabad színpad)
  • Az értelem dícsérete. Vallomás a francia szellemről; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Új könyvtár)
  • Mérlegen. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1950
  • Nem vagy egyedül; MDP, Bp., 1951 (Népnevelők kiskönyvtára)
  • A csillagszemű (regény, 1953)
  • Mesék, történetek. Negyvenöt magyar író a gyermekeknek; szerk. Hárs László, Kolozsvári Grandpierre Emil, ill. Györffy Anna, Szecskó Tamás; Ifjúsági, Bp., 1953
  • A förgeteges menyasszony. Vidám játék; ill. Kass János; Művelt Nép, Bp., 1954 (Színjátszók könyvtára)
  • A csodafurulya. Magyar népmesék; ill. Reich Károly; Ifjúsági, Bp., 1955 (Iskolai könyvtár)
  • A törökfejes kopja (történelmi regény, 1955)
  • Elmés mulatságok. Anekdóták; ill. Győry Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1955
  • A halhatatlanságra vágyó királyfi (mese, 1956)
  • A csillagszemű. Regény, 1-2.; utószó Réz Pál, ill. Kondor Lajos; 3., átdolg. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1956
  • A bűvös kaptafa (regény, 1957)
  • A tisztesség keresztje (elbeszélések, 1957)
  • Mackókönyv; ill. Mallász Gitta; Ifjúsági, Bp., 1957 (Liliputi könyvtár)
  • A boldogtalanság művészete (regény, 1958)
  • Folton folt király; ill. Csohány Kálmán; Móra, Bp., 1958
  • Legendák nyomában. Irodalmi] tanulmányok; utószó Horváth Zsigmond; Szépirodalmi, Bp., 1959
  • Csinnadári a királyné szolgálatában; ill. Hegedüs István; Móra, Bp., 1960
  • A gyalogtündér (mesék, 1961)
  • Egy szereplő visszatér; ill. Bartha László; Szépirodalmi, Bp., 1961
  • Párbeszéd a sorssal (regény, 1962)
  • A szarvas királykisasszony; szöveg K. Grandpierre Emil, rajz Gábor Éva; Móra, Bp., 1963
  • A lóvátett sárkány. Vidám népmesék; ill. Heinzelmann Emma; Szlovák Szépirodalmi, Bratislava, 1963
  • Csendes rév a háztetőn (regény, 1964)
  • Az aquincumi Vénusz; ill. Takács Zoltán; Magvető, Bp., 1965 (Vidám könyvek)
  • A burok. Regény; ill. Keserü Ilona; Zrínyi Ny., Bp., 1965 (Kozmosz könyvek)
  • Eljegyzés mai módra (novellák, 1966)
  • Változatok hegedűre; ill. Keserü Ilona; Magvető, Bp., 1967
  • Arcok napfényben; Szépirodalmi, Bp., 1967
  • A burok és más történetek; Magvető, Bp., 1968
  • Dráma félvállról. Regény; Magvető, Bp., 1969
  • Utazás a valóság körül (tanulmányok, 1969)
  • Nők apróban (regény, 1970)
  • Szellemi galeri (regény, 1971)
  • Keresztben az úton; Szépirodalmi, Bp., 1971
  • Az utolsó hullám; Magvető, Bp., 1973
  • A burok és még két kisregény; Magvető, Bp., 1973 (Magvető zsebkönyvtár)
  • Harmatcseppek. Regény; Magvető, Bp., 1974
  • Táguló múlt; Magvető, Bp., 1975
  • A szerencse mostohafia (életrajzi regény, 1976)
  • Négy-öt magyar összehajol; Magvető, Bp., 1976 (Gyorsuló idő)
  • Változó felhőzet. Válogatott novellák; Magvető, Bp., 1977 (Grandpierre Emil összegyűjtött művei)
  • Hullámtörők; Magvető, Bp., 1978
  • Béklyók és barátok (önéletrajzi regény, 1979)
  • Herder árnyékában; Magvető, Bp., 1979 (Gyorsuló idő)
  • A szeplős Veronika. Kisregények, novellák, szatírák, tükörcserepek; Magvető, Bp., 1980
  • Árnyak az alagútban (önéletrajzi regény, 1981)
  • Egy házasság előtörténete (regény, 1982)
  • Eretnek esszék (1984)
  • Összefüggések. A körülmények regénye; Magvető, Bp., 1985
  • A rosta; Magvető, Bp., 1985
  • Emberi környezet (családregény, 1986)
  • Bolondos mesék (1987)
  • A beton virágai (esszék, 1988)
  • Harminc kalap, harminc majom; ill. Navratil Zsuzsa; Móra, Bp., 1988
  • Egy potenciavadász följegyzései az összeomlás után (elbeszélések, 1989)
  • Szépen gondolj rám! Egy szerelem története; Új Idő, Bp., 1990
  • A két kicsi bocs meg a róka. Foglalkoztató mesekönyv Kolozsvári Grandpierre Emil meséje nyomán; ill. Dékány István; s.n., s.l., 1990
  • A kárhozat angyala (kisregények, 1990)
  • Villanások és összefüggések. Az elfoglalt ember könyve; Magvető, Bp., 1990
  • Örömalma. Magyar népmesék; vál., szerk. Pataki Istvánné; Auktor–Saxum, Bp., 1998
  • Polgári szerelem. Elbeszélések; vál., utószó Réz Pál; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
  • A lóvátett sárkány; ill. Reich Károly; Osiris, Bp., 2007

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Budapest V. ker. polgári házassági akv. 223/1934. folyószám.
  4. ↑ Budapesti kir. tszék 2P.36329/6-1943. sz. végítélete.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kolozsvári_Grandpierre_Emil&oldid=26758121”