Kolosváry Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a jogász Kolosváry Sándorról szól. Hasonló címmel lásd még: Kolossváry Sándor.
Kolosváry Sándor
Életrajzi adatok
Született1840. június 23.
Kóródszentmárton
Elhunyt1922. augusztus 7. (82 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mint
  • jogtörténész
  • egyetemi oktató
GyermekekKolosváry Bálint
IskoláiBolyai Farkas Elméleti Líceum
Pályafutása
Szakterületjog
Kutatási területmagyar magánjog, jogtörténet
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TEnyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Akadémiai tagságMTA, l. 1892

Kolozsvári Kolosváry Sándor (Kóródszentmárton, 1840. június 23. – Budapest, 1922. augusztus 7.) jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1892).

Fia Kolosváry Bálint (1875–1954) jogász.

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Apja Kolosváry Lajos földbirtokos († 1898) volt, aki 1848-ban nemzetőrként rész vett a szabadságharcban, 22–23 holdnyi birtokának jövedelméből hat gyermeket nevelt. Édesanyja Jánosi Julianna († 1880) volt.

Hétéves korától a marosvásárhelyi református kollégiumba járt, 1859-ben itt fejezte be az elemi és a gimnáziumi tanulmányait. Magánórák adásával kellett fenntartania magát. Szüleinek szándéka szerint az 1859–1960. évet ugyanitt a teologiára előkészülők sorában töltötte, de hivatása a jogi pálya felé vonzotta. Így 1860 októberétől a nagyszebeni jogakadémia rendes hallgatója lett és a német előadási nyelvet sajátította el. Amikor a provizórium idején Marosvásárhelyen is megkezdték a jogi előadásokat, az 1861-1862-es tanévet ismét itt folytatta. Egyik neves tanára Dósa Elek kiváló jogtudós volt. Teleki Eduárd gróf fiának nevelői munkakörével anyagi létét is biztosította. 1862 őszén a pesti egyetem jogi fakultásának hallgatója lett és jogi tanulmányait itt 1865-ben fejezte be. Az elméleti birói államvizsga letétele után Lövészy György pesti ügyvéd irodájában dolgozott, sőt nemsokára ennek vezetőjévé küzdötte fel magát. 1866-ban a jog- és államtudományi szigorlatokat is letette.

Pályája[szerkesztés]

1867. február 20-án az erdélyi főkonzisztórium kinevezte a kolozsvári református kollégium jogi tanfolyamának tanárává, júliustól pedig rendes jogtanárává. Itt működött az 1869–1870-es tanév végéig, amikor a református jogakadémiát véglegesen megszüntették. Ugyanezen időben a Kolozsvárott felállított királyi jogakadémiához Eötvös József közoktatási miniszter a magyar magán- és közjog, valamint a bölcseleti jog tanszékére rendkívüli tanárnak nevezte ki, majd egy év múlva az egyetemi magántanári képesítés megszerzése után rendes tanárrá lett. (1870-ben a budapesti egyetemen nyerte el magyar magánjogból a „venia legendi”-t).[1] 1872. szeptember 29-én a kolozsvári egyetemen a magyar magánjog és a bányajog rendes tanárává nevezték ki. Itt működött 1910-ig, nyugdíjazásáig. Mint egyetemi tanár felvette előadásai tárgyai közé a külön előadott protestáns egyházjogot is. A jog- és államtudományi karnak 1876–1877-ben és 1898–1899-ben dékánja, 1888-1889-ben pedig az egyetem rektora volt.

Tagja volt a jogtudományi államvizsgálati bizottságnak, valamint a Kolozsvárott fönnálló birtokrendezési mérnökvizsgálati bizottságnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1892. május 5-én levelező tagjai közé választotta. Udvari tanácsosi címet nyert.

A Farkasréti temetőben található sírját 2002-ben védelem alá helyezték. (Új 14. parcella, 2. sor 36. sír).

Egyházi működése[szerkesztés]

Az állami szolgálatba lépés után sem vonult vissza a református egyház ügyeivel való foglalkozástól. Huzamos ideig volt az Erdélyi Református Főkonzisztórium titkára, majd az új egyházkerületi alkotmány életbe léptetése után (1872) az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagja. A kolozsvári egyházmegye algondnoki tisztségét (1880-tól), majd főgondnoki tisztségét (1889) is betöltötte. A kolozs-kalotai egyházmegye közgyűléseinek tagja, az erdélyi református házassági főtörvényszéknek bírája s kerületi közgyűlésének tagja volt. Az Erdélyi Protestáns Közlöny állandó munkatársaként gyakran publikált e folyóiratban.

Az Erdélyi Udvari Kancellária, a Királyi Gubernium és a Thesauratus[2] levéltárait átkutatta s a szükséges okmányokat beszerezte, minek folytán a „cameraticum[3] ügyében” 1879-től folytatott per útján az egyházkerületnek addig a kormány által nyújtott 3300 frtnyi javadalmát 14,000 forintra emelték. Egyházkerülete részéről úgy a debreceni (1881), mint a budapesti zsinaton részt vett és többnyire tagja volt a konventnek is 1896-ig, mikor minden egyházi tisztséget letéve, megszűnt e téren működni.

Munkássága[szerkesztés]

Legjelentősebb műve a helytartósági jogszabályokról Óvári Kelemennel közösen kiadott hatalmas forrásgyűjtemény: Corpus statutorum Hungariae municipalium (I–VIII., Budapest, 1885–1890). Ennek előszavában a két szerkesztő, szerző kifejti:

„A nemzet szellemére ható és sorsát irányító politikai események szerves összefüggésének és egymásból való fejlődésének kifürkészése: nagy és lélekemelő munkája ugyan a történettudósnak, de szerény nézetünk szerint nem hiány nélkül való egész az mind addig a míg a szellemi és társadalmi életnek minden nyilvánulásai: a vallás, erkölcs, nyelv, tudomány, művészet, ipar, gazdaság és jog stb. fejlődésének phásisai, az érintett eseményekkel kapcsolatban fel nem öleltetnek.”

Műveiből[szerkesztés]

  • Tervezet az erdélyi evangéliumi református egyházi törvénykezésről. Kolozsvár, 1873.
  • Az erdélyi evangéliumi református egyházkerület egyházjoga. Kolozsvár, 1876. (Az Erdélyi Prot. Közlöny Egyházi Könyvtára IV. évf. IV. kötet. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1877.)
  • Emlékirat. Az erdélyi ref. egyházkerület közjogi állásának és az államhoz való viszonyának, valamint a többi magyar ref. egyházkerületek alkotmányos szervezetétől való különbségének feltüntetésére. Kolozsvár, 1881. (Különnyomat az Erdélyi Prot. Közlöny 1878. évf.)
  • Az erdélyi ref. egyházkerület törvényei, az evangélium szerint reformált magyarországi keresztyén egyház egyet. zsinata által hozott és ő felsége által megerősített egyházi törvényekhez alkalmazva, az egyházi törvények 9. §-a értelmében. Egyházfőhatósági megbizás folytán bizottságilag készített tervezet. Kolozsvár, 1884. (Szász Béla és Jenei Viktorral együtt. Kézirat gyanánt. Ugyanaz, a beérkezett vélemények figyelembe vételével, hasonlóképen bizottságilag törvényjavaslat alakjába öntve, általános és részletes indokolással ellátva. Kolozsvár, 1885.)
  • Monumenta Hungariae juridico-historica. Corpus statutorum Hungariae municipalium. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyüjteménye (Szerk. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen.) Budapest, 1885-1890 (-1904). I-VIII. kötet [2]
  • Régi hangok, új irány. Értekezés a magyar magánjogélet 1848-tól kezdődő legújabb átalakulásáról. Rektori székfoglaló. Kolozsvár, 1888. (Klny. az egyetemi Actákból.)
  • A magyar protestáns egyház egyháztörvénykezési szervezete. Debrecen, 1891. (A magyar ref. egyetemes onvent nagybizottságának megbizásából készített törvényjavaslat, indokolással, az egyházi törvények leendő zsinati revíziója céljából. Kézirat gyanánt.)
  • Az Unio kérdésében. Egyházalkotmányjogi tanulmány. Kolozsvár
  • A kolozsvári ref. egyház egy évi élete. Kolozsvár, 1892.
  • Helyzet-változások a vallásszabadság és felekezetnélküliség tekintetéből. Kolozsvár, 1894.
  • Werbőczy István Hármaskönyve. III. kiadás. Az eredetinek 1517-ik I. kiadása után fordították, jogi műszótárral és részletes tárgymutatóval ellátták ... Budapest, 1894. (Óvári Kelemennel együtt.)
  • Az erdélyi Approbata és Compilatae Constitutiones törvénykönyvek jegyzetekkel ellátott sajtó alá rendezése. Millennaris kiadás. Budapest, 1896. (Óvári Kelemennel.)
  • Az erdélyi Articuli novellares et provisionales magyar nyelvre fordítása. Millennaris kiadás. Budapest, 1896. (Óvári Kelemennel.)
  • Werbőci István: Hármaskönyve. Az eredetinek 1517-iki első kiadása után fordították Dr. Kolosváry Sándor és Dr. Óvári Kelemen. Bp. 1897. Franklin-Társulat LV+437 l. +1lev. 23,5 cm /Magyar Törvénytár 1000-1895. Millenniumi Emlékkiadás/
  • Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár, 1540–1848. évi erdélyi törvények. Fordították és utalásokkal ellátták Kolosváry Sándor, Óvári Kelemen. Magyarázó jegyzetekkel kíséri Márkus Dezső. Bp. 1900.

Cikkei[szerkesztés]

  • Cameraticum beneficiumok. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1872.
  • Értekezés az egyházi javak magánjogi természetéről. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1874.
  • Törvényjavaslat a házassági hirdetés alól való fölmentés jogának gyakorlásáról az erdélyi református egyházkerületben. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1874.
  • Visszapillantások című bírálat az erdélyi ref. egyházkerület alkotmányos élete átalakulásáról. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1874.
  • Történelmi apróságok a XVII. és XVIII. századból, az egyházi életre vonatkozóan. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1874.
  • Egyházkerületi törvénykezési jogunk kodifikációja. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1877.
  • Reklám és vezércikk, 5 közlés. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1879.
  • Millennáris ünnepi beszéd. In: Erdélyi Protestáns Közlöny, Kolozsvár, 1896.
  • Bírálat: Knorr Alajos, Magyar magánjog c. munkájáról. In: Jogtudományi Közlöny, Kolozsvár, 1873
  • Egy érdekes adat a régi magánjoghoz és jogszolgáltatáshoz, 1606. In: Történeti Lapok, Kolozsvár, 1874. 1. szám 5. oldal
  • György szakácsmester feleségének Ercsei Katának férje iránt való hűségét tárgyazó kötéslevél és kezességlevél, Vajdaszentistván, 1651. In: Történeti Lapok, Kolozsvár, 1875. 2. szám 15. oldal
  • Bethlen János levele 1662. évi augusztus 21-ről az erdélyi fejedelemasszonyhoz (I. Apafi Mihály neje Bornemisza Annához). In: Történeti Lapok, Kolozsvár, 1875. 2. szám 21. oldal
  • Vázlatok az 1691-1791. évig terjedő évszáz köz- és magánjogi életéből In: Acta Reg(iae) Scient(iarum) Universitatis Claudipolitanae Francisco-Josephinae. 1876-77. II. Fasc.
  • 1791-es jogi reform mozgalmak Erdélyben. In: Acta Reg(iae) Scient(iarum) Universitatis Claudipolitanae Francisco-Josephinae. 1876-77. II. Fasc.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://publicatio.bibl.u-szeged.hu/25593/1/SZTEeselodeitortenete02_145-200.pdf
  2. ↑ Az Erdélyi Kincstári Levéltár a Thesaurariatus elnöki és általános iratain kívül a Thesaurariatusnak alárendelt szervek iratanyagát és a Magyar Kamara Archívumához hasonló funkciót betöltő Erdélyi Fiscalis Levéltár gyűjteményét foglalja magában. Ma a Magyar Országos Levéltárban. [1] Archiválva 2009. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. ↑ Cameraticum beneficium Erdély protestáns fejedelmeitől az államkincstár vagyonából egyes erdélyi és tiszántúli református egyházak és iskolák részére adományozott állandó jellegű javadalmazás (termények, különösen kősó), melyet a Leopoldinum Diploma is megerősített. Lásd: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kolosváry_Sándor&oldid=26758827”