Kolonits Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolonits Ilona
KolonitsIlona1960s.jpg
Született 1922. március 17.
Budapest
Elhunyt 2002. augusztus 2. (80 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filmrendező
Fontosabb munkái Nekik béke kell (1952) Így történt (1957) A nagyvilágon e kívül (1957) Történelmi lecke fiúknak (1960) Eroica (1975)
Díjak Balázs Béla-díj (1963) SZOT-díj (1965) Érdemes művész (1973) Kiváló művész (1980)
Kitüntetései A Világ Igaza (2007) A Magyar Tudomanyos Akadémia kandidátusa (1954)

Kolonits Ilona az IMDb-n

Kolonits Ilona (Budapest, 1922. március 17.Budapest, 2002. augusztus 2.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal lány korában inspirálta a kortárs baloldali humanistákkal és baloldali értelmiségiekkel, többek között József Attilával való személyes ismeretsége. A költőhöz fűződő ifjúkori plátói szerelme volt az egyetlen ismert szerelmi érdekeltsége. Ezen kötődéséről vall az, a még életeben tett kérése, hogy temetésen József Attila A Dunánal cimű versét olvassák fel. [1] A második világháború alatt családjával éveken át menekítette a nyilas terror üldözöttjeit, és önkéntesként vett részt a budapesti gettó gyerekeinek mentésében. Innen származott életre szóló barátsága az akkor megárvult Garai Erzsébettel, a későbbi filmesztétával és a Magyar Filmintézet későbbi igazgatójával és a Film Kultúra főszerkesztőjével akit a Kolonits család családtagként befogadott. Humanista világnézetének kialakulására hatással volt szülei és testvérei önfeláldozó társadalmi elkötelezettsége. Édesapját Kolonits Ferencet mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt aktivistáját 1944-ben a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1945-ben részt vett a tábor felszabadításában.[2]

A Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után aspiránsként tanult a Moszkvai Állami Filmintézetben (VGIK). Moszkvai tanulmányai nemzetközi rálátással gazdagították látókörét, ihletést meríthetett kortárs orosz filmrendezőkkel és írókkal, többek között az ismert filmrendezővel, Grigorij Csuhrajjal és Léna Kaplinskaya írónővel kötött tartós barátságából is. [3]

A VGIK-en Grigorij Alekszandrov volt a tudományos vezetője. 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Garai Erzsébettel és Bíró Yvettel együtt az első három magyar filmművészet terén doktorált kandidátus nő egyike.[4] 1951-től 1989-ig a Mafilmnél, majd a Movi Dokumentumfilm Stúdióban filmrendezőként dolgozott. Mészáros Mártával és Katkics Ilonával együtt az első magyar női filmrendezők között volt. Munkásságában következetesen kitartott a híradó- és dokumentumfilm mellett.[5]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint 500 filmriportot, csaknem száz dokumentum-, riport-, ismeretterjesztő és sportfilmet készített, amelyek közül 17 nemzetközi elismerést és 6 magyar fesztiváldíjat kapott.

Magyarországon és nemzetközileg is legismertebb és legszélesebben vitatott filmje az 1956-os forradalomról szóló Így történt (1957). A film anyagának nagy részét saját kezuleg forgatta a harcok kozepette mert hazafias kötelessegenek érezte hogy magyar részről is dokumentálja a történteket. Támogatást ebben se feljebbvalóitól, se kollégáitól nem kapot igy egy bőröndben egyedül vitte a kamerát és pinceablakok fedezékeből készitette felvételeit. A filmet már a történtek után, a kor ideológiáját követve vágta össze, igy az a Kádár-korszak egyik ismert történelmi dokumentuma lett.[3]

Szerette a filmverset, a lírai kép-hangulatot, de mindenekelőtt a képi ábrázolás híve volt. Számos alkalommal forgatott a Közel- és Távol-Keleten nem egyszer háborús állapotokban, életét kockáztatva. Filmjei életképeket, hangulatokat nyújtottak a nézőknek, a nagy történelmi események melletti mindennapokról, egyszerű emberekről, gyakran nőkről, gyerekekről készültek. Egyik kiemelkedő műve az Eroica (1975), amely dialógus nélkül, a Beethoven szimfónia dallamához igazított vágással mutatja be a vietnami háború hatását a nők és gyerekek életére. [5]

Egyik kedvenc témája a sport volt: az 1979-ben készült Ovis Olimpia című filmje elnyerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagydíját.

Filmjeinek (részleges) listája:

  • Nekik béke kell, 1952
  • Mátyásföldön, 1953
  • Budapest 1953
  • Budapesti Helyiipari Vásár, 1955
  • Utazás Szabolcsban, 1955
  • Születésnap, 1955
  • Sajóparti történet, 1955
  • Hat fiú, hat busz, 1956
  • Műsorváltozás, 1957
  • Így történt, 1957
  • Beszélő gyümölcsök, 1957
  • A nagyvilágon e kívül, 1957
  • Szabad?, 1958
  • Bécsben találkoztunk, 1959
  • Az utolsó felvonás, 1959
  • Történelmi lecke fiúknak, 1960
  • Áprilisi köszöntő, 1960
  • Eroica, 1975
  • Ovis olimpia, 1979

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kolonits Margit (Vámos Ferencné), 'Visszaemlékezéseim' (c. 1976/08/10), kézirat, magántulajdonban
  2. Garai Erzsébet, 'Visszaemlékezéseim', (Budapest, 2003) magántulajdonban
  3. ^ a b Kaplinskaya Léna "Moskvai Illuzión" (Profizdat, Moszkva, 1991) Kaplinskaya Léna, "'Visszaemlékezéseim', (Moszkva, 2011) magántulajdonban
  4. HVG, 2013 október 23
  5. ^ a b c Csőke József, 'Kolonits Ilona (1922–2002)', Krónika, Filmvilág folyóirat 2002/09 03. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 'Elhunyt Kolonits Ilona' (2002/07/11, MTI, www.filmkultura.hu)
  • Stőhr Lóránt, 'Semmi sincs kőbe vésve - Beszélgetés Kármentő Évával'
  • Garai Erzsébet, 'Visszaemlékezéseim', (Budapest, 2003) magántulajdonban
  • Yad Vashem Arhívuma, Kolonits Ilona oldala (referencia szám: 6831285)
  • A Magyar Tudomanyos Akademia arhivuma
  • Léna Kaplinskaya "Moskvai Illuzión" (Profizdat, Moszkva, 1991)
  • Léna Kaplinskaya , "'Visszaemlékezéseim', (Moszkva, 2011) magántulajdonban

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]