Koldusopera (Britten)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Koldusopera (angolul The Beggar’s Opera) Benjamin Britten kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét John Gay írta John Gay és és John Cristopher Pepusch azonos című ballada-operája alapján. Ősbemutatójára 1948. május 24-én került sor Cambridgeben, az Arts Theaterben. Magyarországon először 1975. január 5-én mutatták be a budapesti Erkel Színházban.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés
Lockit, koldus bariton
Mrs. Peachum alt
Mr. Peachum basszus
Polly Peachum szoprán
Macheath kapitány tenor
Filch tenor
Lucy Lockit szoprán
Mrs. Trapes, kerítőnő alt
Harry, útonálló tenor
Ben, a kasszafúró bariton
Wat, a hamiskártyás tenor
Mat, a pénzverő bariton
Jeremy, a puskaműves basszus
Ned, a lótolvaj basszus
Jenny Driver alt
Mrs. Slammekin szoprán
Mrs. Coaxer szoprán
Dolly Trull mezzoszoprán

Cselekménye[szerkesztés]

Első felvonás[szerkesztés]

Mr. Peachum, a londoni alvilág legbefolyásosabb alakjainak egyike, feleségétől értesül, hogy egyetlen gyermekük, Polly szerelmes Macheath kapitányba. Virágzó üzletét féltve nem örül a hírnek, még jobban lesújtja, amikor tudomására jut, hogy immár nem csak szerelemről van szó, hanem Polly hozzá is ment üzleti ellenlábasához. Végül arra a következtetésre, jut, hogy az egyetelen megoldás ha akasztófára küldi ellenlábasát. Polly tudomás szerez erről és még időben értesíti a férjét. Macheath azonnal a kocsmába siet cimboráihoz, akiket értesít a Peachummal kialakult helyzetéről, de óva inti őket az esetleges nyílt leszámolástól. Rövidesen régi hölgyismerősei keresik fel, akik elhalmozzák kedveskedéseikkel. A kapitány nem is sejti, hogy mindez Peachum kelepcéje és míg a lányok szépsége, csacsogása elaltatja éberségét, rendőrök veszik körül, akik nyomban le is tartóztatják.

Második felvonás[szerkesztés]

Lockit, a rendőrparancsnok régi ismerősként fogadja a kapitányt és igyekszik mindenben a kedvében járni, hogy cellája a lehető legnagyobb kényelmet nyújtsa. A kapitány akasztófára ítélik. Közben megérkezik Lucy, Lockit lánya, a kapitány korábbi szerelme, akinek szintén házasságot ígért. Időközben Lockit és Peachum, a korábbi ellenségek kibékülnek. Lucy és Polly - külön-külön - kérleli atyját Macheath szabadon bocsátására, ám az atyák a közös érdekre tekintettel hajthatatlanok. Váratlanul azonban találkozik egymással a két hitves, és amikor kiderül az igazság egymásnak esnek, és csak a berohanó atyáknak sikerül őket szétválasztani. Lucynek egy óvatlan pillanatban sikerül ellopnia Macheath cellájának kulcsát, és megszökteti a férfit. Tettét azonban bevallja apjának, aki neheztel is emiatt, hiszen ez a szöktetés megronthatja jóirányban alakuló kapcsolatát Peachummal. Peachum és Lockit újra találkoznak, újabb elszámolásba kezdenek, mert a legutóbbi üzlet a szokásosnál is nagyobb hasznot hozott. Ekkor toppan be régi, megbízható ügyfelük, a magát kerítésből fenntartó Mrs. Trapes, aki elárulja, hogy a keresett férfi éppen otthonában tartózkodik. Míg a rendőrök Macheath elfogására indulnak, Lucy egy patkányméreggel megtöltött kehellyel kínálja a békülési célból idekéretett Pollyt, hogy így szabaduljon meg vetélytársnőjétől. Kedvessége nem is kerüli el a leány figyelmét, olyannyira gyanút fog, hogy végül nem iszik az italból. Az újra elfogott kapitány készül az akasztásra, búcsúzni érkező cimborái mindegyikét ellátja egy-egy jó tanáccsal, miként feleségéhez, Pollyhoz is van néhány baráti intelme. Magát némi szíverősítővel is biztatva már éppen indulna a vesztőhelyre, amikor Lockit váratlanul, a közvélemény nyomására, megkegyelmez a fogolynak.

Források[szerkesztés]

  • White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 9633302455