Kolbai Károly
| Kolbai Károly | |
| Született | 1901. augusztus 16. Pozsony |
| Elhunyt | 1972. november 25. (71 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | agronómus |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1957) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolbai Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kolbai Károly (Pozsony, 1901. augusztus 16. – Budapest, 1972. november 25.) mezőgazdász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1957).
Életpályája[szerkesztés]
Pozsonyban született 1901. augusztus 16-án. Oklevelét 1920-ban a magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte. Ugyanitt lett gyakornok, majd 1924-től tanársegéd, 1927-től segédtanár. 1931-től a keszthelyi Gazdasági Akadémián a növénytermesztés tanára. Rövid budapesti működése után 1949-től a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára, 1957-től 1960-ig rektora is volt. 1968-ban vonult nyugalomba. Budapesten hunyt el 71 évesen, 1972. november 25-én.
Munkássága[szerkesztés]
Kutatási területei: a legelő- és rétgazdálkodás kérdései, a fedőlapos szervestrágya-kezelés, a lucernanemesítés és magtermesztés, a gyepes vetésforgó, az ikersoros kukoricatermesztés problémái.
Jelentős a szakirodalmi munkássága is. Több száz tanulmánya, illetve cikke jelent meg. Növénytermesztéstani egyetemi jegyzeteket is írt.
Munkásságát 1953-ban a Munka Vörös Zászló érdemrendjével ismerték el.
Főbb munkái[szerkesztés]
- Az Alföld takarmányszükségletének fedezése (Debrecen, 1926)
- Új gyepek telepítése magvetéssel (Keszthely, 1940)
- A helyes talajművelés (Budapest, 1941)
- Gödöllői ikersoros kukoricatermesztés (Budapest, 1957)
- A kukorica szerepe növénytermesztésünk belterjességének növelésében (Budapest, 1959)
- A füvesvetésforgós földművelési rendszer elvi tanulságai hazánkban (Budapest, 1962)