Kocsóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kocsóc (Kočovce)
A Rakovszky család kastélya
A Rakovszky család kastélya
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásVágújhelyi
Rang község
Első írásos említés 1262
Polgármester Jozef Ševcech
Irányítószám 916 31
Körzethívószám 032
Forgalmi rendszám NM
Népesség
Teljes népesség1563 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság184 m
Terület15,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kocsóc (Szlovákia)
Kocsóc
Kocsóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 44′ 30″, k. h. 17° 53′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 30″, k. h. 17° 53′ 12″
Kocsóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kocsóc (szlovákul Kočovce) község Szlovákiában a Trencséni kerületben a Vágújhelyi járásban. Alsó-(Nemes-) és Felső-(Urasági) Kocsóc egyesítése.

Fekvése[szerkesztés]

Vágújhelytől 4 km-re keletre a Vág bal partján fekszik. Beckókisfalu és Vágrákó tartozik hozzá.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban két gólyafészek volt, ezek közül ma a kastély melletti óvoda mellett fészkelnek a gólyák.[2]

Története[szerkesztés]

A község területén a bronzkorban a lausitzi kultúra település állt. Ezt bizonyítják az itt előkerült bronztárgyak. A mai települést "Huchk" alakban 1321-ben Károly Róbert adománylevelében említik először, amikor a király Kocsóci Jánosnak adja. Kezdetben Beckó várának uradalmához tartozott. 1396-ban "Hochk", 1405-ben "Kyshask", 1499-ben "Hoczov", 1501-ben "Hoczko", 1502-ben "Hoczovcz", 1522-ben "Koczowcz", 1598-ban "Koczocz" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1730-ban Prileszky(?) György alispán barokk kastélyt építtetett ide, melyet később a nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky család örökölt (Marczibányi/Vagyon családokon keresztül) 1880-ban romantikus stílusban építtetett át és három épületszárnyra bővítették. 1884-ben szép parkot építettek ki körülötte.

Nagykocsóc 1598-ban 24 portával szerepel a dézsmajegyzékben. 1720-ban 5 adózója volt. 1784-ben 27 háza, 40 családja és 191 lakosa, 1828-ban 26 háza és 292 lakosa volt.

Kiskocsóc a Kocsovszky, Bobrovniczky és Rakolubszky családok birtoka. 1598-ban 9 portája adózott. 1784-ben 19 házában 36 családban 156 lakosa élt. 1828-ban 17 háza volt 166 lakossal.

1564 körül Kocsócba érkezett Dubniczky János, valószínűleg Szedlicsnából, ahol az első vagyonát zálogjog címen és vétellel szerezte az ottani Kocsovszky kisnemes családtól. Kocsovszky család a nemességét és vagyonát Károly Róberttől kapta kapta még 1321-ben Nemeskocsócon és Nagykocsócon. Még 14. században a család szerzett részesedést a közeli Vágrákón is. Itt érdekelt volt 1345-től a kisnemes Rakulubszky család is. A kocsóci vagyonrészen kívül Dubnicky János zálogjog címen és vétellel birtokolt a Kocsovszky és Rakulubszky kisnemes családoktól Vágrákón is. Ezeket az akvizíciókat folytatta a Dubnicky család mindkét faluban 17. és 18. század első negyedében.

A leghíresebb Dubniczky család képviselője András volt, aki a 17. század végén gyarapította a családi vagyont és többféle közigazgatási hivatalt vállalt. Trencsén megye szolgabírója volt, országgyűlési képviselő és a 18. század első felében a Beckói vár provisor-ja volt. Ő volt a család utolsó férfi sarja. 1727-ben halt meg. Magdolna leánya férjhez ment Prileszky Györgyhöz és így a Dubniczky vagyon a Prileszky családhoz került. Prileszky család Prileszből (Hőlak része) származott. A család egyik ága 18. század felétől Nemesváralján székelt. Prileszky György szintén a megyei közigazgatásban vett részt. Eleinte pénztáros, később szolgabíró és alispán volt.

Prileszky család használta a Dubnicky vagyont Kocsócon és Vágrákón 18. század 80-as éveiig, amikor Marczibányi Lőrinc és fia Antal vették meg a birtokait. Antal utolsó férfi sarja volt a Marczibányi családnak, amelyik Puhá és Nemőcből származott. M. Antal nővére Mária hanzlikfalvi Vagyon László felesége lett. Lányuk Juditot nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Károly vette feleségül. (Vagyon Judit volt az első nő, ki sakkrejtvényt publikált.)

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Kocsócz, Kocsovce. Két tót falu Trentsén Várm. földes Urai G. Illésházy, és több Uraságok, lakosai katolikusok; fekszik eggyik Vág vize mellett a’ másik pedig Beczkóhoz fél mértföldnyire, határbéli földgyeik termékenyek, réttyeik, tágas mezejek, és fájok van, piatzozások is közel."[3]

Fényes Elek szerint "Alsó-Kocskocz, Trencsén m. tót falu, 533 kath., 4 zsidó lak. Felső-Kocskocz, Trencsén m. tót f., a Vágh mellett: 519 kath. 8 zsidó lak. Kat. paroch. templom. Urai mind a kettőnek többen. Ut. post. Trencsén."[4]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott. 1960-ban hozzácsatolták Vágrákót és Beckókisfalut.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 496, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1388 lakosából 1371 szlovák volt.

2011-ben 1467 lakosából 1412 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kastélya 1730-ban épült. 1880-ban tulajdonosa, nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Géza országgyűlési képviselő Steindl Imre, az Országház építőjének tervei szerint romantikus stílusban átépíttette. 1967 és 1972 között felújították. Ma a pozsonyi Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karához tartozik. A képzés mellett konferenciákat, szemináriumokat tartanak benne.
  • A Szentháromság-oszlop 18. századi népi alkotás.
  • A beckókisfalui kúria a 19. század első felében épült.
  • Vágrákó kastélya 1650 és 1655 között épült késő reneszánsz stílusban, 1728-ban átépítették.

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]

  • Velich István - kertész, gyümölcstermesztő itt született 1870. július 30-án.


Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Kočovce
A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsóc témájú médiaállományokat.