Kocogás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fiatal nők kocognak a Morro Strand State Beach-en (Kalifornia, Egyesült Államok)

A kocogás a gyors járás avagy a futás egyik formája, amit alacsony sebességgel, nyugodt, kényelmes tempóban végeznek. Sportként a mozgásforma célja a fizikai állapot javítása kevesebb megerőltetéssel, mint a gyors futás esetén, de többel, mint a gyaloglás során. Hosszabb távot teljesítve az aerob állóképességi gyakorlatok egy formájának számít.

Meghatározás[szerkesztés]

Kocogópálya Hong Kongban

A kocogás a futás egy enyhe formája,[1] a meghatározása szemben a futással nincs pontosan meghatározva. Általában a kocogás sebessége 4-6 mérföld/órában (6,4–9,6 km/h) adják meg. A futást gyakran úgy határozzák meg, hogy végzése közben vannak olyan pillanatok, mikor a futó lába nem érinti a talajt, míg a kocogás esetén folyamatos is lehet a kapcsolat a talajjal.[2]

Története[szerkesztés]

Részlet egy 4. századi ókori mozaikról, melyen egy fiatal nő kocog súlyzókkal a kezében

A manapság vett kocogás mint mozgásforma angol nyelvterületről ered, ahol a „jogging” szóval illetik. Angliában a jog szó a 16. században jelent meg.[3] Új-Zélandon az 1960-as, 1970-es években a különböző sportágak futóedzéseire használt "roadwork" szót a "jogging" váltotta fel Arthur Lydiard edző hatására, aki sokat tett a kocogás népszerűvé tételéért és utóbbit használta megnevezésként az előbbi helyett. A kocogás szervezett aktivitásként való végzését a The New Zealand Herald sporttal foglalkozó rovatában tárgyalták ki 1962 februárjában, mely cikk egy korábbi atlétikai sportolókból és fitnesz-rajongók álló csoportról adott hírt, akik heti egy alkalommal összejöttek egy közös futásra az „állóképesség javítása és a társas érintkezés” kedvéért. Mivel a résztvevők kocogtak, az újság azt javasolta, hogy a klubot nevezzék el Aucklandi Kocogók Klubjának (Auckland Joggers' Club). Ebben a cikkben használták először a kocogókra a "jogger" szót. Bill Bowerman, az Oregoni Egyetem futóedzője egy Lydiarddal való új-zélandi közös futás után 1962-ben szintén indított egy „kocogó klubot” az oregoni Eugene-ben 1963 elején.[4] 1966-ban Jogging címmel könyvet adott ki, amivel a mozgásformát népszerűsítette az Egyesült Államokban.

A kocogás alkalmazása[szerkesztés]

Kocogást végeznek a futók bemelegítésként és levezetésként az edzésük vagy a futóversenyük előtt, illetve után. Komolyabb futók gyakran alkalmazzák intervall edzések közbeni aktív regenerációhoz. Például egy futó, aki 3 perc/km-es tempóban teljesít egy 400 méteres gyors szakaszt, az levezetésként 5 perc/km-es tempóra lassítva teljesíthet egy regenerációs kört. A kocogás javítja az állóképességet és végezhető az ízületek és a vérkeringés számára kevésbé megerőltető kardiovaszkuláris gyakorlatként.

Jótékony hatásai[szerkesztés]

A kaliforniai Stanford Egyetem egy tanulmánya szerint a kocogás meghosszabbítja az életet és csökkenti az öregedés következményeit,[5] a szív- és érrendszerre gyakorolt jótékony hatásaival. A kocogás segít az elhízás elleni küzdelemben és az egészség megőrzésében.

A Säpojoggen nevű svéd kocogó-rendezvény 2015-ben Almedalen parkban (Visby)

Az amerikai nemzeti rákkutató intézet (National Cancer Institute) tanulmányai alapján a kocogás és más hasonló aerobik gyakorlatok többek között képesek csökkenteni a tüdő-, a vastagbél-, a mell- és a prosztatarák kialakulásának kockázatát.[6] Az Amerikai Rákkutató Társaság (American Cancer Society) szerint heti öt alkalommal végzett 30 perces kocogás is segít a rák kialakulásának megelőzésében.[7]

Kocogó emberek Japánban

A futópadon végzett kocogás is jótékony hatással van az egészségre, segít a rák megelőzésében, és csökkenteni lehet vele a testsúlyt, azonban egy a BMC Public Health által közzétett tanulmány szerint a szabadban végzett kocogás jobban növeli az energiát és a koncentrálóképességet. A szabadtéri kocogás jobban segíti az energiaszintek javítását és jobb hatása van a közérzetre, mintha az ember az edzőteremben taposná a futópadot.[8] A kocogás megelőzi az életkor előrehaladtával jelentkező izom- és a csontsérüléseket, növeli a szív teljesítményét és gyorsítja a vérkeringést, valamint segíti a testsúly kordában tartását. Egy 2015-ös dán tanulmány arról számolt be, hogy a „könnyű” és a „moderált” kocogást végzők esetében kisebb volt a halálozási arány azokhoz képest, akik nem kocogtak, de azokhoz képest is, akik „megerőltető” kocogást (erőteljes futást?) végeztek. A kocogással töltött idő 1–2,4 óra volt hetente, az optimális gyakoriság pedig heti három alkalmat jelentett optimálisan „lassú” vagy „átlagos” sebességgel.[9] Egy újabb a kocogással/futással és azok halálozási aránnyal való összefüggéseivel foglalkozó, több mint 230 000 alanyt vizsgáló meta-analízis azt az eredményt hozta ki, hogy a rendszeres futóknál 27%-kal kevesebb az elhalálozás esélye, mint a futást nem végzők esetében az elkövetkező 5,5–35 éves intervallumban. [10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. jogging. Oxford Dictionaries. Oxford University Press. [2012. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  2. Are you running properly? at BBC Sport
  3. Jog. Merriam-Webster Dictionary. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
  4. Leutzinger, Dick. „Bowerman calls joggers' turnout at first meeting 'very gratifying'”, Eugene Register-Guard, 1963. február 4., 3B. oldal 
  5. Running slows the aging clock, Stanford researchers find Archiválva 2014. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben., Stanford School of Medicine Press Release
  6. Physical Activity and Cancer. National Cancer Institute. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
  7. American Cancer Society Guidelines on Nutrition and Physical Activity for Cancer Prevention. cancer.org. [2014. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 3.)
  8. (2010. augusztus 4.) „A systematic review of evidence for the added benefits to health of exposure to natural environments”. BMC Public Health 10 (1), 456. o. DOI:10.1186/1471-2458-10-456. PMID 20684754.  
  9. Dose of Jogging and Long-Term Mortality The Copenhagen City Heart Study, 2015. február 1. (Hozzáférés: 2015. február 5.)
  10. (2019. április 12.) „Is running associated with a lower risk of all-cause, cardiovascular and cancer mortality, and is the more the better? A systematic review and meta-analysis Is running associated with a lower risk of all-cause, cardiovascular and cancer mortality, and is the more the better? A systematic review and meta-analysis”. British Journal of Sports Medicine 54 (15), bjsports–2018. o. DOI:10.1136/bjsports-2018-100493. PMID 31685526.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jogging című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Bowerman, William J.; Harris, W.E.; Shea, James M. Jogging, New York: Grosset & Dunlap, 1967. LCCN 67016154.
  • Fixx, James. The Complete Book of Running (Hardcover), Random House; 1st edition, 12 September 1977. ISBN 0-394-41159-5.
  • Fixx, James. Jim Fixx's Second Book of Running (Hardcover), Random House; 1st edition, 12 March 1980. ISBN 0-394-50898-X.
  • (2019. december 19.) „Has the second 'running boom' democratized running? A study on the sociodemographic characteristics of finishers at the world's largest half marathon”. Sport in Society 24 (4), 659–669. o. DOI:10.1080/17430437.2019.1703687. ISSN 1743-0437.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap