Kockázatelemzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kockázatelemzés a kockázatmenedzselési eljárásban a lehetséges kockázatok azonosítása, csoportosítása és értékelése a figyelemmel kísért jelenséggel, projekttel vagy üzemeltetési folyamattal kapcsolatban. E résztevékenység során a kockázatok bekövetkezési valószínűségét, okozott hatását, illetve a kockázat bekövetkeztének elkerülésére, illetve hatásának csökkentésére teendő intézkedéseket vizsgálják.

Az elemzés a lehetséges kockázatcsökkentő intézkedések kidolgozásával zárul, amely a kockázatmenedzselésen belül átvezet a kockázatkezeléshez. Mivel bizonyos kockázatok bekövetkezési valószínűsége már a kockázatkezelés időtartama alatt is folyamatosan változhat – jó esetben csökken, kedvezőtlen változásokkor nő –, ezért rendszeresen előáll az újabb kockázatelemzések szükségessége. Ezek eredménye – tudatos változásmenedzsment alkalmazásával – folyamatosan módosíthatja a kockázatkezelési stratégiát.

Lásd még: kockázat

Az elemzés lépései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kockázatazonosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az azonosított kockázat

A kockázatazonosítással egy ún. kockázatlistát állítunk fel – ebben az eddigi hasonló projektek, ill. az üzemeltetés során tapasztalt, valamint a várható jellegzetes negatív eseményeket soroljuk fel, és meghatározzuk az egyes kockázatok valószínűsíthető fő okait és a várható negatív hatásokat. Utóbbiak szolgálnak majd alapul a preventív ill. korrektív kockázatkezelésnek.

A kockázatlista elsőrendű forrása a kockázatkezelés tárgyával kapcsolatos hiba-, kudarc vagy kárlista, ami a negatív tapasztalatok, kudarcok alapján folyamatosan frissítendő és a kockázatkezelői tudásbázis egyik legértékesebb része. A kockázatlista összeállítását segíti a különböző kreatív technikák alkalmazása sikeres projektek lezárása után, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen események hiúsíthatták volna meg a projektet. A kockázatlista összeállítását leginkább a lehetséges vagy valós kudarcokkal nehezen szembesülő résztvevők szubjektív, érzelmi ellenállása akadályozza, valamint az, ha a kockázatkezelők az előzetesen nem kellően tisztázott üzemeltetési, fejlesztési célok és a valós eredmények közötti különbségeket nem határozzák meg.

Kockázatcsoportosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockázatlista elemeit a kockázatforrások, ill. az elemzett folyamattal kapcsolatos tevékenységek szakaszai szerint csoportosítjuk:

KOCKÁZATFORRÁSOK FOLYAMATSZAKASZOK
objektív szubjektív
  • előkészítés
  • lebonyolítás és befejezés
  • üzemeltetés
  • természeti
  • társadalmi
  • technológiai
  • véletlen
  • szándékos

Jogszabályok taxatív felsorolását adhatják a különböző kockázatforrásoknak.[1]

Kockázatforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kockázatok a megbízónál és a szállítóknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • irreális kezdeményezések, határidők, erőforrások
  • az indítás halogatása
  • szakképzett személyzet nem áll rendelkezésre
  • szállítói határidők és minőség hiányosságai
Célkezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • irreális, pontatlan, mennyiségileg határozatlan, ellentmondásos célok
  • célmódosítások, változó prioritások
Erőforrás-kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • erőforrás-kalkuláció hiánya
  • keretfeltételek módosulása
  • eszközök, eljárások elégtelen működése
Objektív és szubjektív kockázatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • természeti kockázatok
  • társadalmi kockázatok
  • technológia
  • tévedés
  • szabotázs

Kockázatok folyamatszakaszok szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előkészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lebonyolítás és befejezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az üzemeltetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kockázatértékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockázatértékelés a kockázatpotenciál és a kockázatprioritási sorrend – utóbbi nem azonos az intézkedési sorrenddel – megállapításából áll.

A kockázatpotenciál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockázatpotenciál mértéke

Valamely esemény kockázatpotenciálja további két összetevő, a bekövetkezési valószínűség és a kárhatás horderejének szorzata.

  1. a kis kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje kicsi, vagy amelynek kicsi a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége kis horderővel;
  2. a közepes kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje közepes, vagy amelynek nagy a valószínűsége kis horderővel, vagy amelynek kicsi a valószínűsége nagy horderővel;
  3. a nagy kockázatpotenciálú esemény pedig az a kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje nagy, vagy amelynek nagy a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége nagy horderővel.

A kockázatpotenciál meghatározása alapvetően befolyásolja a későbbi kockázatkezelés módját.

Elmélettörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

PlatónSzókratész egyik vitapartnerét, Nikiászt idézve – határozta meg először a bátorság fogalmát, mint a "A veszedelmes és biztonságos dolgok tudományát."[2] Szókratész "veszedelmes dolgoknak" azokat nevezte, amelyek "félelmet keltenek", szemben a biztonságosakkal, amelyek nem.[3] Ugyanő "a meglévő, az eljövendő és a bekövetkezett rossz ismeretét" az erényesség egyik leglényegesebb összetevőjének tekintette.[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Így pld. a "1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel" Értelmező Rendelkezéseinek 13. pontja felsorolja a munkavédelmi veszélyforrások kiemelten fontos fajtáit
  2. Lakhész, 195 a, in: Platón Összes Művei, Első kötet, Európa, Budapest, 1984., 39. old.
  3. Uo. 198 b, 47. old.
  4. Uo. 199 d, 50. old.