Klebelsberg Kunó népiskola-építési programja
| Klebelsberg Kunó népiskola-építési programja | |
| (5000< népiskolai egység, 502 teljes iskola) | |
![Tanyasi iskola (Domaszék, Csongrád-Csanád vármegye) – ez az iskola 1979-ig működött[1]](/wiki/F%C3%A1jl:Gr%C3%B3f_Klebelsberg_tanyasi_iskola_-_Domasz%C3%A9k.jpg) | |
| Tanyasi iskola (Domaszék, Csongrád-Csanád vármegye) – ez az iskola 1979-ig működött[1] | |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1925–1930 |
| Építési stílus | népies |
| Tervező | Sváb Gyula |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Klebelsberg Kunó népiskola-építési programja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Klebelsberg Kunó népiskola-építési programja egy 1920-as évekbeli nagyarányú magyar vidéki iskolaépítési akció volt.
Története[szerkesztés]
Az első világháborút követő trianoni békediktátum kedvezőtlen helyzetbe kényszerítette a vesztes Magyarországot. Mivel a területi veszteségek korrigálására az ezt követő időben nem igen nyílott mód, több politikus inkább a megmaradt csonka ország belső életének fejlesztésével kezdett el foglalkozni. Ezek egyike volt gróf Klebelsberg Kuno, aki kultuszminiszterként az 1920-as években népiskola-építési programot hirdetett:
- „Itt a magyar népművelésnek olyan rákfenéjéről van szó, amelyen nem lehet sem törvénnyel, sem rendelettel, sem a tanügyért való határtalan lelkesedéssel, sem ékesszólással, sem frázisokkal segíteni, hanem igenis téglával és malterral: népiskolák tömeges építésével, és pedig ott, ahol helyszűke miatt beiskolázatlan gyerekek vannak.”[2]
Klebelsberg arra is gondolhatott a fentiek mellett, hogy ebben az időben a magyarországi analfabétizmus még mindig 10% körül volt.[2]
Az akció nem volt előzmény nélküli: az 1910-es évek elején, az úgynevezett Sváb Gyula-féle iskolaépítési program keretében 139 vidéki (falusi, tanyasi, városi) iskola épült fel, azonban ezek jelentős része Trianon után a határon túlra került.
Klebelsberg Dánia oktatási rendszere alapján készítette el tervezetét, amely 5 év alatt nem kevesebb, mint 5000 „népiskolai objektum” (azaz 3475 tanterem és 1525 tanítói lakás) megépítését tűzte ki célul.[2]
Az építkezésről szóló törvénytervezet 1925-ben készült el, és 1926-ban lépett hatályba[3] (a „mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról”, 1926/7. törvénycikk).[4] Létrehozták az Országos Népiskolai Építési Alapot, új adókat vetettek ki, illetve hitelkonstrukciókat, és támogatási rendszereket dolgoztak ki a szegényebb települések számára. Ez utóbbiakra 25 millió aranykoronát különítettek el az állami forrásokban. Míg az állam elsősorban az építkezéseket támogatta, a leendő fenntartók kötelessége volt gondoskodni az építési telek megszerzéséről, a napszámosok béréről, a bútorok és tanszerek beszerzéséről. Az építkezések jellemzően tervpályázatos módon kerültek meghirdetésre, de magukat a terveket az állam készítette el típustervekként. Az épület anyagát is előírták (égetett tégla, terméskő, esetleg mészhomoktégla, továbbá vörösfenyő padlózat, palatető). A legtöbb iskolához tanítói lakások is épültek.[3]
Érdekesség, hogy a típusterveket éppen a korábbi program vezetője és részben építésze, Sváb Gyula dolgozta ki.[2]
A program 1925 októberében indult,[5] és valóban megépült az 5000. népiskolai objektum: ez a Szeged-rókusi elemi iskola (ma: Rókusi Általános Iskola, 6724 Szeged, Kossuth Lajos sgrt. 37) egyik tanterme volt,[6] amelyet 1930. október 25-én adtak át.[7]
Az iskolaépítési program a nagy gazdasági világválság miatt szakadt félbe, és 1930 decemberében ért véget.[5] Összesen végül 502 iskola épült, ebből 402 tanyasi iskola volt. (Viszonyításként: 1931 és 1935 között 34 új iskola épült Magyarországon.)[5]
Nem sokkal később, 1931-ben megbukott a Klebelsberget támogató Bethlen-kormány, majd 1932-ben maga Klebelsberg is elhunyt. A teljes program végül körülbelül 64 millió pengőbe került (a koronát időközben bevonták), amelyből az állam 48 milliót pengőt fizetett. Az elkészült iskoláknak végül az 57%-a egyházi, 29%-a állami, és 12,8%-a került községi fenntartásba.[5]
Iskolái fennmaradtak, és többségük a mai napig működik.[2]
Statisztika[szerkesztés]
Forrás:[2]
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 332,
- Jász-Nagy-kun-Szolnok vármegye 98,
- Szabolcs vármegye 91,
- Békés vármegye 68,
- Heves vármegye 61,
- Csanád 46, és
- Hajdú vármegye 39 objektummal, míg
- Szeged és környéke 18 új iskolával, 39 iskola bővítésével, összesen 307 tanteremmel és tanítói lakással gazdagodott.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Eladó egy klebelsbergi tanyasi iskola Domaszéken
- ↑ a b c d e f Dénes, i. m.
- ↑ a b Klebelsberg Kuno élete és munkássága
- ↑ Népoktatás In: Pukánszky Béla – Nóbik Attila: Magyar iskoláztatás története a 19–20. században, SZTE JGYPK Gyógypedagógus-képző Intézet – SZTE BTK Neveléstudományi Intézet
- ↑ a b c d Sz. Kiss Tamás: Klebelsberg Kunó népiskolaépítési programjáról
- ↑ A rókusi iskola nyolcvan éve + FOTÓK
- ↑ https://web.archive.org/web/20090426214427/http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/klebelsberg/szeged.html
Források[szerkesztés]
- Dénes Eszter: Téglával és malterral tudásberuházás – Iskolaépítési kampányok a 20. század első felében
Egyéb irodalom[szerkesztés]
- Székelyné Kőrösi Ilona: A magyar iskola ezer éve. Az alföldi Klebelsberg-iskolák. Honismeret, 1996/2
- Ferkai András: Iskolák a két világháború között. Magyar Építőművészet, 19 8 7/ 3.
- Kozák Csaba: Klebelsberg Kunó oktatáspolitikai reformjai. Képzés és gyakorlat, 2016/1–2 sz.
- Janáki Katalin, Hagymásy Tünde: A közoktatás jellemzői Magyarországon. Statisztikai Szemle, 2020. június 4
- Magyar Építőművészet 1926/5-6., 9-10. sz., 1927/1-2. sz., 1928/10-12. sz.