Kitty Genovese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kitty Genovese egy meggyilkolt nő, akinek az esetét a szociálpszichológusok nagyon sokáig vizsgálták, mára pedig az eset a segítő viselkedés témakörében rendkívül elterjedt példává vált a felelősség megoszlásából származó passzivitásra.

A történet egyszerű és brutális. Mikor Kitty Genovese egy kora reggel munkájából hazafelé tartott 1964 márciusában, lakásának kapuja előtt megtámadták. Számtalan szúrt sebből vérezve, Genovesének sikerült eltámolyognia az utcasarokra, ahol segítségért kiáltott. Miközben a környező lakásokban fények gyulladtak, támadója visszatért és újra szúrt. Végül a támadás kezdete után több mint fél órával Kitty Genovese meghalt. A nyomozás kiderítette, hogy legalább 38 ember hallotta segélykiáltásait vagy látta a támadás részleteit. Miért nem segített egyikőjük sem?

Ugyanúgy, ahogy néhány tényező aktiválhatja a segítő viselkedés normáit, más tényezők csökkenthetik a normatív nyomást, és hátráltathatják a segítségnyújtást. Rengetegen szigorúan bírálták a szomszédok közönyösségét, azonban két szociálpszichológus nem volt ennyire elítélő. John Darley és Bibb Latané azt gyanította, hogy a szomszédok passzivitása a többi szemtanú jelenlétére vezethető vissza, ami befolyásolta döntésüket abban, hogy a segítségnyújtás az ő felelősségük-e vagy sem. Ezt a feltételezést későbbi kutatásaikkal bizonyították is.

Forrás[szerkesztés]

Eliot R. Smith és Diane M. Mackie: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, 2004. ISBN 9789633895955