Kis palloskagyló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis palloskagyló
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Kagylók (Bivalvia)
Alosztály: Heterodonta
Rend: Veneroida
Család: Hüvelykagylófélék (Solenidae)
Nem: Ensis
Faj: E. ensis
Tudományos név
Ensis ensis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Ensatella europaea Swainson, 1840
  • Ensis phaxoides Van Urk, 1964
  • Ensis sicula Van Urk, 1964
  • Solen ensis Linnaeus, 1758[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis palloskagyló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis palloskagyló témájú médiaállományokat és Kis palloskagyló témájú kategóriát.

A kis palloskagyló (Ensis ensis) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Veneroida rendjébe, ezen belül a hüvelykagylófélék (Solenidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A kis palloskagyló a sekély parti vizek finom homokjába beásva él az Atlanti-óceánban, Norvégiától a marokkói partokig, a Földközi-tengerben és az Északi-tengerben.

Megjelenése[szerkesztés]

A kis palloskagyló alakja eltér a hagyományos kagylókétól. A 16 centiméter hosszú, késtok alakú teknők enyhén hajlottak, és elöl-hátul egyaránt röviden lekerekítettek. Búbjaik közvetlenül a teknők elülső végén találhatók. A kagyló krémfehér színű, vörösesbarnás sávokkal, melyek a hátulsó teknőrészen függőleges irányúak, az elülsőn a teknő szélével párhuzamosan futnak. Sárgászöld külső héjréteg (periostracum) fedi őket.

Életmódja[szerkesztés]

A kis palloskagyló közvetlenül a felszín alá ássa be magát, olykor akár 1 méter mélyre is lehatol a puha aljzatban. Ehhez vékony, henger alakú lábát használja; először erősen megnyújtja, majd előretolja a homokba. Miután elég mélyen befurakodott, elülső vége megduzzad, majd a láb megrövidül, és maga után húzza a teknőt. Így a kagyló néhány mozdulattal már el is tűnik az aljzatban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]