Kis kudu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kis kudu
Hím
Hím
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Tragelaphini)
Nem: Tragelaphus
(Blainville, 1816)
Faj: T. imberbis
Tudományos név
Tragelaphus imberbis
(Blyth, 1869)
Szinonimák
  • Ammelaphus strepsiceros (Heller, 1912)
  • Ammelaphus australis (Heller, 1913)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis kudu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kudu témájú médiaállományokat és Kis kudu témájú kategóriát.

A kis kudu (Tragelaphus imberbis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Etiópia, Szomália, Dél-Szudán, Dzsibuti, Uganda, Kenya és Tanzánia területén él. Száraz tövises cserjés szavannák lakója, kerüli a nyílt terepet. Mindig víz közelében él. Hegyoldalakon 1500 méter magasságig fordul elő.

1967-ben egy kis kudut fedeztek fel Jemenben. Ez volt az első eset hogy csavartszarvú antilopra bukkantak Afrika területén kívül. Azóta bizonyos források szerint előfordul ez a faj Szaúd-Arábia területén is. Minden esetre az Arab-félszigeten nagyon ritkán fordul elő, az is lehet hogy mára ki is halt ott. Azt hogy eredetileg is őshonos fajnak számít ez az Arab-félszigeten vagy valamikor korábban az ember telepítette-e be oda, mára nem lehet biztosan eldönteni.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 110-140 centiméter, farokhossza 26-40 centiméter, marmagassága 90-105 centiméter, testtömege a bikáknál 92-108 kilogramm, a teheneknél 56-70 kilogramm. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek 50-70 centiméter hosszúra nőnek meg. Szőrzete szürke vagy vörösesbarna színű. Rövid hátsörénye van, toroksörénye nincs (szemben a nagy kudu bikáival), lábai fekete-fehér szőrpamacs található. A keresztcsík az orrán keresztül nem zárt, fehér pofafoltjai és fehér csíkjai vannak a nyakán.

Életmódja[szerkesztés]

Éjjel-nappal aktív faj, de főleg alkonyatkor szeret mozogni. Hűséges lakóhelyéhez, de nem territoriális. Kicsi, 4-10 egyedből álló, stabil anya-utód közösségekben él, amelyekben többnyire egyetlen bika van. A fiatal bikák agglegény csordákban élnek. Tápláléka hasonlóan a nagy kuduhoz többnyire levelekből, cserjék hajtásaiból áll. Füvet igen ritkán fogyaszt. Ellenségei közé számítanak az oroszlánok, leopárdok, hiénakutyák, foltos hiénák, a fiatal állatokra a gepárdok és a szerválok is veszélyesek.

Szaporodása[szerkesztés]

Körülbelül 7 hónapnyi vemhesség után a nőstény egyetlen 7-8 kilogramm tömegű utódot ellik, amely legalább két hétig a bozótosban rejtőzik és 6 hónapig szopik. Az elléshez a nőstények külön vonulnak családjuktól. Az ivarérett hímek kétéves korukban hagyják le szülőcsoportjukat, ezután egyedül élnek vagy agglegény csordákat alkotnak. A tehenek többnyire egész életüket szülőcsoportjukban élik le.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kingdon, J.. Mammals of Africa. London: Bloomsbury Publishing, 142–7. o. (2013. augusztus 5.). ISBN 978-1408189962 

Források[szerkesztés]

  • Chris and Tilde Stuart: Southern, Central and East African Mammals. Struik Publishers, 2002, ISBN 1-86872-621-5
  • Kingdon, J. 1997. The Kingdon Field Guide to African Mammals. Academic Press, London and New York: NaturalWorld.
  • Nowak, R. M. [editor]. 1991. Walker's Mammals of the World (Fifth Edition). Baltimore: The Johns Hopkins University Press.
  • Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, pp. 344–359.
  • Wilson, D. E., and D. M. Reeder [editors]. 1993. Mammal Species of the World (Second Edition). Washington: Smithsonian Institution Press.

További információk[szerkesztés]