Ugrás a tartalomhoz

Kis kudu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis kudu
Hím
Hím
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Tragelaphini)
Nem: Tragelaphus
(Blainville, 1816)
Faj: T. imberbis
Tudományos név
Tragelaphus imberbis
(Blyth, 1869)
Szinonimák
  • Ammelaphus strepsiceros (Heller, 1912)
  • Ammelaphus australis (Heller, 1913)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis kudu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kudu témájú médiaállományokat és Kis kudu témájú kategóriát.

A kis kudu (Tragelaphus imberbis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Etiópia, Szomália, Dél-Szudán, Dzsibuti, Uganda, Kenya és Tanzánia területén él. Száraz tövises cserjés szavannák lakója, kerüli a nyílt terepet. Mindig víz közelében él. Hegyoldalakon 1500 méter magasságig fordul elő.

1967-ben egy kis kudut fedeztek fel Jemenben. Ez volt az első eset hogy csavartszarvú antilopra bukkantak Afrika területén kívül. Azóta bizonyos források szerint előfordul ez a faj Szaúd-Arábia területén is. Minden esetre az Arab-félszigeten nagyon ritkán fordul elő, az is lehet hogy mára ki is halt ott. Azt hogy eredetileg is őshonos fajnak számít ez az Arab-félszigeten vagy valamikor korábban az ember telepítette-e be oda, mára nem lehet biztosan eldönteni.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 110-140 centiméter, farokhossza 26-40 centiméter, marmagassága 90-105 centiméter, testtömege a bikáknál 92-108 kilogramm, a teheneknél 56-70 kilogramm. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek 50-70 centiméter hosszúra nőnek meg. Szőrzete szürke vagy vörösesbarna színű. Rövid hátsörénye van, toroksörénye nincs (szemben a nagy kudu bikáival), lábai fekete-fehér szőrpamacs található. A keresztcsík az orrán keresztül nem zárt, fehér pofafoltjai és fehér csíkjai vannak a nyakán.

Életmódja[szerkesztés]

Éjjel-nappal aktív faj, de főleg alkonyatkor szeret mozogni. Hűséges lakóhelyéhez, de nem territoriális. Kicsi, 4-10 egyedből álló, stabil anya-utód közösségekben él, amelyekben többnyire egyetlen bika van. A fiatal bikák agglegény csordákban élnek. Tápláléka hasonlóan a nagy kuduhoz többnyire levelekből, cserjék hajtásaiból áll. Füvet igen ritkán fogyaszt. Ellenségei közé számítanak az oroszlánok, leopárdok, hiénakutyák, foltos hiénák, a fiatal állatokra a gepárdok és a szerválok is veszélyesek.

Szaporodása[szerkesztés]

Körülbelül 7 hónapnyi vemhesség után a nőstény egyetlen 7-8 kilogramm tömegű utódot ellik, amely legalább két hétig a bozótosban rejtőzik és 6 hónapig szopik. Az elléshez a nőstények külön vonulnak családjuktól. Az ivarérett hímek kétéves korukban hagyják le szülőcsoportjukat, ezután egyedül élnek vagy agglegény csordákat alkotnak. A tehenek többnyire egész életüket szülőcsoportjukban élik le.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kingdon, J.. Mammals of Africa. London: Bloomsbury Publishing, 142–7. o. (2013. július 2.). ISBN 978-1408189962 

Források[szerkesztés]

  • Chris and Tilde Stuart: Southern, Central and East African Mammals. Struik Publishers, 2002, ISBN 1-86872-621-5
  • Kingdon, J. 1997. The Kingdon Field Guide to African Mammals. Academic Press, London and New York: NaturalWorld.
  • Nowak, R. M. [editor]. 1991. Walker's Mammals of the World (Fifth Edition). Baltimore: The Johns Hopkins University Press.
  • Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, pp. 344–359.
  • Wilson, D. E., and D. M. Reeder [editors]. 1993. Mammal Species of the World (Second Edition). Washington: Smithsonian Institution Press.

További információk[szerkesztés]