Kis János (filozófus)

Kis János
Fájl:Kis janos.JPG
Született	1943. szeptember 17. (80 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Hegedüs Zsuzsa
Foglalkozása	filozófus politikus újságíró
Tisztsége	pártelnök (1990–1991, Szabad Demokraták Szövetsége)
Iskolái	ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium (–1962) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1967)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kis János (Budapest, 1943. szeptember 17. –) liberális filozófus, az SZDSZ alapító tagja és első elnöke. A publicisztikai zsargon által Lukács-óvodának nevezett csoport tagja, vagyis Lukács György marxista filozófus tanítványainak (a budapesti iskolának) a tanítványa.

Élete

Először a híres magyar-orosz tanítási nyelvű Gorkij Iskolát látogatta, amelybe egyszerre jártak a kommunista vezetők privilegizált helyzetű gyermekei és olyan később fontos személyiséggé fejlődő, gyakran kifejezetten a rendszer ellenzékévé váló diákok, mint maga Kis János, Angelusz Róbert, Halász Péter, Garai László, Komoróczy Géza. Az iskolát, amely korábban a Szent István Gimnázium épületét foglalta el 1956 után bezárták, tanulói a Radnóti Miklós Gimnáziumba kerültek. Kis János is ott érettségizett 1962-ben.1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett filozófusi diplomát.

Pályája elején, az 1960-as években marxista, lukácsista nézeteket vallott. Az 1980-as évektől viszont már a baloldal radikális individualista szárnyának képviselője, az emberijogi liberalizmus teoretikusa. Az állampárti diktatúra idején elméleti kontextusban vizsgálódik, a rendszerváltás után gyakorlati kérdésekkel is szembekerül munkáiban. Előadója volt az 1980 körül működött „repülő egyetemnek”, a Hétfői Szabadegyetemnek.

Tudományos alapon kritizálta a marxizmust, a válasz azonban nem tudományos volt: az úgynevezett filozófusperben kizárták az MSZMP-ből, elbocsátották az MTA Filozófiai Intézetéből és szilenciumra ítélték. Szabadúszó fordító lett, a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként fontos szerepe volt a rendszerváltást megelőző olyan nagy jelentőségű kezdeményezésekben, mint az 1981-ben megjelent Beszélő folyóirat, amelynek szamizdat korszakában vezető szerkesztője volt, 1990-91-ben már legálisan szerkesztőbizottsági elnöke. 1985-ben részt vett a monori találkozón és referátumot tartott „Korlátainkról és lehetőségeinkről” címmel.

Az 1980-as évektől kezdve külföldön és Magyarországon is aktív oktatói és tudományos tevékenységet folytatott. 1988–89-ben a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola vendégtanára. 1996-ban a New York-i Egyetem vendégtanára volt. 1992-től a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára.

A napi politikában a rendszerváltás kezdetétől 2002-ig szerepelt. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője. Majd 1991-ig a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője. 1990–1991-ben az SZDSZ első elnöke, majd 1999-ig a párt országos tanácsának tagja. 2002-ben kilépett a pártból.

Gyakran publikál a Beszélőben és az Élet és Irodalomban.

Főbb művei

• Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (Bence Györggyel és Márkus Györggyel közösen) (1973)
• A szovjet típusú társadalom marxista szemmel (Bence Györggyel közösen, Marc Rakovski álnéven) (1977)
• Vannak-e emberi jogaink? (1986)
• Politics In Hungary. For a Democratic Alternative (1989)
• Az abortuszról. Érvek és ellenérvek (1992)
• Az állam semlegessége (1997)
• Alkotmányos demokrácia (2000)
• Vannak-e emberi jogaink?(2003)
• A politika mint erkölcsi probléma (2004).

Források

Interjúk

• Ördögi Körök, HetiVálasz interjú, 6. évfolyam 45. szám, 2006. november 9.
• „Az erkölcsi ítéletalkotás része a politikának”, Kis Jánossal Révész Sándor és Mink András beszélgetett, Beszélő, 2004. június 6.
• Tanácstalanul, Hetek interjú, XII. évfolyam, 3. szám, 2008. január 18.
• „Zsidónak lenni ténykérdés” - Interjú Kis Jánossal, Szombat.org, 2005. május 5.

Elődje: ügyvivői testület

A Szabad Demokraták Szövetségének elnöke

Utódja: Tölgyessy Péter