Kis ürge

Kis ürge
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Altörzs:	Gerincesek;
Osztály:	Emlősök;
Rend:	Rágcsálók;
Család:	Mókusfélék;
Alcsalád:	Földimókusformák;
Nem:	Spermophilus;
Tudományos név
	Spermophilus pygmaeus; (Pallas, 1778)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kis ürge témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ürge témájú kategóriát.

A kis ürge (Spermophilus pygmaeus) a mókusfélék családjába tartozó, Ukrajnától Közép-Ázsiáig elterjedt növényevő emlősfaj.^[1]

Megjelenése

A kis ürge testhossza 17-26 cm, ehhez járul még 2,5-5 cm-es farka; ezzel nemének legkisebb faja. Testalka zömök, lábai rövidek, farka bozontos.^[2] Bundája barnásszürke színű, amelybe okkerszínű és sárgás szőrszálak vegyülnek. A fejtető sötétebb, intenzívebb okkeres árnyalattal, farka változatos, lehet fehér, homokszínű, barna vagy akár fekete is.^[3]

Fogképlete: ${\tfrac {1.0.2.3}{1.0.1.3}}$

Alfajai:^[4]

S. pygmaeus pygmaeus
S. pygmaeus brauneri
S. pygmaeus herbicolus
S. pygmaeus mugosaricus

Kaukázusi alfaját Spermophilus musicus néven ma már különálló fajnak tekintik.^[5]

Elterjedése

Kelet-Európában és Közép Ázsiában él, a Dnyesztertől Ukrajnán és Dél-Oroszországon át Kazahsztánig, az Aral-tavon is túl. A hegy- és dombvidékeken 500 méteres magasságig merészkedik. Az utóbbi húsz évben elterjedése visszaszorult, feltehetően a számára kedvező száraz sztyeppek zsugorodása miatt, amit az éghajlat nedvesebbé válása és a legeltető állattartás csökkenése okozott.^[1]

Életmódja

Nappal aktív. A száraz gyepeket, legelőket, sztyeppet, félsivatagokat kedveli; a hosszú füvű réteket kerüli. Kisebb kolóniákban él, ahol a nőstények területei egymás mellett helyezkednek el, míg a hímek területe néhány nőstény areájára terjed ki. Állandó üregeikben nevelik kölykeiket és alusznak téli álmot, de ideiglenes kotorékokat is ásnak a gyors meneküléshez.^[1] Telelés előtt üregrendszerük minden kijáratát gondosan földdel tömik be. Március-áprilisban újra megnyitják a kijáratokat, az üregeket kitakarítják és szükség szerint kibővítik.^[3] Június végén, júliusban a nagy nyári hőség idején nyári álmot alszanak, amely néha, nagy aszályok esetén téli álommá hosszabbodik.^[1] AZ ilyen években csak 80-100 napig aktív. A sokéves üregrendszerek bejáratánál felhalmozódik a kikotort föld, 60 cm magas és akár 8 méter átmérőjű dombot alkotva. Erről a szuszlikovináról (az ürge orosz neve szuszlik) figyelik a ragadozókat (elsősorban a ragadozó madarakat és rókákat). Veszély esetén éleset füttyentenek és üregük védelmébe bújnak. ^[3]

A kis ürge zöld növények leveleivel, rügyeivel, magvakkal, gyökerekkel táplálkozik. Mezőgazdasági vidékeken gabonát és egyéb terményeket is eszik. Aszály idején jobb táplálékellátottságú vidékekre vándorolhat. Általában évente egyszer párzanak, de a nőstények az előző évi táplálékhiány vagy a rossz tavaszi időjárás esetén kihagyhatnak egy évet. A nőstények 3-10 kölyköt hoznak világra.

Jegyzetek

1 2 3 4 Spermophilus pygmaeus IUCN Red List
↑ "ARKive". 2010. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. november 26.
1 2 3 AgroAtlas: Pests
↑ Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder, ed. (2005). "Spermophilus pygmaeus". Mammal Species of the World (3. kiadás ed.). Baltimore: Johns Hopkins University. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494. {{cite book}}: External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)
↑ Ermakov, O. A.; Titov, S. V.; Savinetsky, A. B.; Surin, V. L.; Zborovsky, S. S.; Lyapunova, E. A.; Brandler, O. V.; Formozov, N. A. (2006). "МОЛЕКУЛЯРНО-ГЕНЕТИЧЕСКИЕ И ПАЛЕОЭКОЛОГИЧЕСКИЕ АРГУМЕНТЫ В ПОЛЬЗУ КОНСПЕЦИФИЧНОСТИ МАЛОГО (SPERMOPHILUS PYGMAEUS) И ГОРНОГО (S. MUSICUS) СУСЛИКОВ" [Molecular-genetic and paaleoecological arguments for conspecificity of little (Spermophilus pygmaeus) and Caucasian mountain (S. musicus) ground squirrels]. Zoologicheskii Zhurnal (orosz nyelven). 85 (12): 1474–1483.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Little ground squirrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[iucn_status_12_November_2021-1] 1 2 3 4 Spermophilus pygmaeus IUCN Red List

[2] "ARKive". 2010. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. november 26.

[AG-3] 1 2 3 AgroAtlas: Pests

[4] Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder, ed. (2005). "Spermophilus pygmaeus". Mammal Species of the World (3. kiadás ed.). Baltimore: Johns Hopkins University. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494. {{cite book}}: External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)

[5] Ermakov, O. A.; Titov, S. V.; Savinetsky, A. B.; Surin, V. L.; Zborovsky, S. S.; Lyapunova, E. A.; Brandler, O. V.; Formozov, N. A. (2006). "МОЛЕКУЛЯРНО-ГЕНЕТИЧЕСКИЕ И ПАЛЕОЭКОЛОГИЧЕСКИЕ АРГУМЕНТЫ В ПОЛЬЗУ КОНСПЕЦИФИЧНОСТИ МАЛОГО (SPERMOPHILUS PYGMAEUS) И ГОРНОГО (S. MUSICUS) СУСЛИКОВ" [Molecular-genetic and paaleoecological arguments for conspecificity of little (Spermophilus pygmaeus) and Caucasian mountain (S. musicus) ground squirrels]. Zoologicheskii Zhurnal (orosz nyelven). 85 (12): 1474–1483.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]