Ugrás a tartalomhoz

Kis-Preszpa-tó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis-Preszpa-tó
Ország(ok)
Vízgyűjtő terület189 km²
Hosszúság10,6 km
Szélesség6,6 km
Felszíni terület46,8 km2
Legnagyobb mélység7,7 m
Tszf. magasság853 m
Elhelyezkedése
Kis-Preszpa-tó (Albánia)
Kis-Preszpa-tó
Kis-Preszpa-tó
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 45′ 58″, k. h. 21° 06′ 00″40.766111°N 21.100000°EKoordináták: é. sz. 40° 45′ 58″, k. h. 21° 06′ 00″40.766111°N 21.100000°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-Preszpa-tó témájú médiaállományokat.

A Kis-Preszpa-tó (görögül: Λίμνη Μικρή Πρέσπα; albánul: Prespa e Vogël; macedónul: Мало Преспанско Езеро) Görögország és Albánia határán fekvő tektonikus tó. A két Preszpa-tó közül a kisebbik, Preszpa-tó kifejezés alatt általában a közeli, jóval nagyobb tavat szokták érteni. Nagy része görög területen fekszik, csak a hosszú nyugati ág utolsó néhány kilométere nyúlik át Albániába. A Kis-Preszpa-tavat a Görögország, Albánia és Észak-Macedónia határháromszögében lévő (Nagy-) Preszpa-tótól egy keskeny, másfél kilométer széles földszoros választja el. A terület szerepel Görögország javasolt világörökségi helyszíneinek a listáján.[1]

Földrajza

[szerkesztés]

Fekvése

[szerkesztés]

A tó területe túlnyomórészt Görögország (138 km² vízgyűjtő terület; 42,5 km² felszín) és kisebbrészt Albánia (51 km² vízgyűjtő terület; 4,3 km² felszín) között oszlik meg. Rakickë, Shyec, Buzliqen és Tren települések veszik körül a tó albániai részét. Görögországban a tavat körülvevő falvak: Agiosz Germanosz, Laimosz, Milionasz, Platü, Kallüthea, Lefkonasz, Preszpész, Karüjész, Mikrolimni, Oxia, Püli és Vrontero.

A Kis-Preszpa-tó 853 méteres tengerszint feletti magasságban található. Az északra szomszédos Nagy-Preszpa-tó négy méterrel alacsonyabban fekszik nála (849 m). Vize a Koula patakon keresztül a Nagy-Preszpa azonos nevű strandjára ömlik. A víz a Kis- és a Nagy- Preszpát elválasztó alluviális földszoroson keresztül földalatti áramlással is lefolyik. Utóbbi maximális vízszintje 850,60 m-en lett megállapítva, és a megépített zsilipkapuval szabályozható. Az építmény négy egymás utáni, 1,60 m magas, lapos gát típusú zsilipkapuból áll, és lehetővé teszi a Preszpa Nemzeti Park Igazgatóságának, hogy a tó szintjét 849,60 és 851,00 méter között állítsa be.

A Kis-Preszpa-tó területe 45,39 négyzetkilométer. Hossza eléri a 10,6 kilométert, szélessége pedig a 6,6 kilométert. Átlagos mélységét 6,7 méterben, maximális mélységét pedig 7,7 méterben határozták meg. A legtöbb más görög tóhoz hasonlóan a Kis-Preszpa-tó tehát viszonylag sekély. Ezzel szemben a Nagy-Preszpa-tó lényegesen mélyebb, maximális mélysége 53 méter. A Kis-Preszpa-tó víztérfogata 320 000 000 köbméter, vízgyűjtő területe 260 négyzetkilométer. A víz átlaghőmérséklete 21 °C, a legmagasabb pedig 28 °C.[2]

Magas hegyek veszik körül a tavat, amelyben a két kis sziget, Ágiosz Achilleiosz és Vidroniszi fekszik. Nyugatra egy víznyelő húzódik a hegyeken keresztül, amelyen keresztül a tó a Devoll folyóba és így az Adriai-tengerbe torkollik a heves esőzések utáni áradások idején, illetve tavasszal, amikor a hó elolvad. Az 1950-es évektől körülbelül 2000-ig a Devollt áradások idején szintén a Kis-Preszpa-tóba vezették. Az így tárolt vizet a száraz évszakokban az Albán Kommunista Párt idején épített csatornán keresztül vezették le, hogy a Korçától északra fekvő síkságot öntözzék. A Devoll lefolyása a tó nyugati részének erős üledékképződéséhez és feltöltődéséhez vezetett. Ennek eredményeként a tó albániai része ma már alig áll nyílt vízből, szinte csak nádas borítja, a nyílt vízfelszín 420 hektárra csökkent.[3]

Északon egy kis természetes csatorna folyik le a Nagy-Preszpába. Innen a víz a föld alatt az Ohridi-tóba és így a Drin folyórendszerbe folyik. A Kis-Preszpa-tó vize 3,4 évente megújul, ami sokkal gyorsabb az Ohridi-tó közel 80 évéhez képest.[4]

Élővilága

[szerkesztés]

A Preszpa-tavak olyan vizes élőhelyek, amelyek a rámszari egyezmény értelmében kiemelt védelemre méltóak. A Nagy-Preszpa-tó képezi a három szomszédos ország által közösen létrehozott Preszpa Nemzeti Park központját, amely Európa egyik legnagyobb természetvédelmi területe, mintegy 2000 négyzetkilométernyi területével. Különösen a Kis-Preszpa-tavat ismerték el fontos vizes élőhelyi ökoszisztémaként, amely a ritka vízi madárfajok költésének és táplálkozásának kedvez. A terület arról a legismertebb, hogy itt található a világ legnagyobb borzas gödény költő kolóniája, de a kis kárókatona populációja is jelentős. A régió növényvilágát több mint 1500 növényfaj alkotja, amelyek közül 146 endemikus faj az Ohridi-tóban, és 39 endemikus faj a Preszpa-tavakról származik. Különösen a kis albániai részt, amely fokozatosan eliszaposodik, széles nádasövek jellemzik. A Tren-barlang a terület legdélnyugatibb végén található. 1999-ben a Preszpa-tó védelmére létrehozott társaság megkapta a rámszari vizes élőhelyvédelmi díjat a Preszpa-tó rámszari területével kapcsolatos természetvédelmi erőfeszítéseiért.[5]

Az olyan leletek, mint a megkövesedett cápafogak, levelek, kagylók és madarak arra utalnak, hogy a Preszpa-tó a történelem előtti időkben egy sós vizű tenger része volt, ahol bőséges élővilág élt. Ezek a leletek Vrondero faluban egy kis múzeumban tekinthetők meg.

Ágiosz Achilleiosz

[szerkesztés]

A Kis-Preszpa-tóhoz tartozik Ágiosz Achilleiosz (Szent Akhilleusz) szigete. A legmagasabb pontja közelében találhatók a Láriszai Szent Achilliusz-bazilika romjai, amely az ókeresztény építészeti stílus bizánci kori továbbélésének különleges példája.[6] Ágiosz Achilleiosz volt Sámuel bolgár cár korai fővárosa is a 10. században.[7] 1948 februárjában, a görög polgárháború közepén Nikosz Zachariadisz, Görögország Kommunista Pártjának főtitkára ezen a szigeten vette feleségül a már régóta vele élő szeretőjét, Roula Koukoulut, egy nagy nyilvánosságot kapott szertartás keretében.[8] A sziget az 1970-es években turisztikai és horgászati központtá vált. A szigeten lévő kis település az egyike annak a két görögországi településnek, amely a tavak szigetein épült (a másik a Joánina melletti Pamvotida-tó névtelen szigetén lévő település[9]). A szigetet egy gyalogos híd köti össze a szemközti szárazfölddel.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Area of the Prespes Lakes: Megali and Mikri Prespa which includes Byzantine and post-Byzantine monuments (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2025. május 2.)
  2. Skoulikidis, N. T., T. (1998. november 20.). „The environmental state of freshwater resources in Greece (rivers and lakes)”. Environmental Geology 36 (1-2), 1–17. o. DOI:10.1007/s002540050315. ISSN 0943-0105. (Hozzáférés: 2025. május 2.) 
  3. Gabriel Schwaderer – Annette Spangenberg: Prespa-Ohrid-Region: uralte Seen und unentdeckte Gebirge am Grünen Band Balkan. 2009. = Naturschätze Europas, ISBN 978-3-00-027579-1 Hozzáférés: 2025. május 2.  
  4. Skoulikidis, N. T., T. (1998. november 20.). „The environmental state of freshwater resources in Greece (rivers and lakes)”. Environmental Geology 36 (1-2), 1–17. o. DOI:10.1007/s002540050315. ISSN 0943-0105. (Hozzáférés: 2025. május 2.) 
  5. Etnografia shqiptare. 1962. Hozzáférés: 2025. május 2.  
  6. Υπουργείο Πολιτισμού και Τουρισμού | Βασιλική Αγίου Αχιλλείου. web.archive.org, 2011. augusztus 21. [2011. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. május 2.)
  7. Small and Big Prespa”, VisitGreece. [2025. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. május 2.) (angol nyelvű) 
  8. Ο «μεγάλος αρχηγός» διάλεξε την κρεμάλα (görög nyelven). ΤΟ ΒΗΜΑ, 2013. július 27. (Hozzáférés: 2025. május 2.)
  9. Lake Pamvotida. (Hozzáférés: 2025. május 2.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kleiner Prespasee című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Small Prespa Lake című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.