Királyok völgye 10

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Királyok völgye 10
Amenmessze temetkezési helye
Az előtérben Tutanhamon, a háttérben Amenmessze sírja
Az előtérben Tutanhamon, a háttérben Amenmessze sírja

Elhelyezkedés Királyok völgye, keleti völgy
Felfedezés dátuma ókor
Feltárta Edward R. Ayrton
Otto Schaden
Itt talált múmia Tahát (?)
Előző
Következő
KV9
KV11
Királyok völgye 10 (Egyiptom)
Királyok völgye 10
Királyok völgye 10
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 26′ 24″, k. h. 32° 21′ 36″
A sír sematikus képe
KV10 & KV11

A Királyok völgye 10 (KV10) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a fő vádiban. A XIX. dinasztia egy rövid ideig uralkodó fáraója, Amenmessze sírjának épült, de nincs rá bizonyíték, hogy valaha is ide temették. A XX. dinasztia uralkodásának vége felé a sírt másodlagos temetkezéshez használták fel, díszítését átalakították.[1]

Feltárása[szerkesztés]

A sír egy része az ókor óta nyitva állt, bejáratánál görög és arab nyelvű falfirkák láthatóak.[1] Richard Pococke 1743-ban feltüntette térképén a sírt. A 19. század elején látogatást tett a sírban Jean-François Champollion és Karl Richard Lepsius is. 1883-ban Eugène Lefébure dokumentálta a sír dekorációját, majd 1886-89-ben megjelentette.[2]

Edward R. Ayrton 1907-ben megtisztította a bejárati folyosót és röviden tanulmányozta a sírt. 1992-ben kezdte kutatni az Otto Schaden vezette amerikai régészcsoport.[3]

Leírása[szerkesztés]

A sír egyenes tengelyű, 105,34 m hosszú, területe 350,27 m². Egy lépcsős bejárati folyosót három, enyhe szögben lejtő folyosó követ, melyek közül a másodikból jobbra (nyugat felé) kis kamra nyílik. A harmadik folyosó kamrában folytatódik, melynek padlójába a többi korabeli sírnál megszokottól eltérően nem vájtak aknát. Innen lépcsőn egy négyoszlopos terembe jutunk, melyet két folyosó követ; az elsőnek boltíves a mennyezete, a második, amely a sírkamrához vezetett volna, befejezetlen. A sírkamra nem készült el. A négyoszlopos teremből jobbra egy kamra nyílik, melyből három irányba három kisebb kamrát kezdtek kivájni. Ezekbe a kamrákba később véletlenül betörtek a szomszédos KV11 síron dolgozó munkások.[1]

A sír díszítése a bejárat közelében helyenként domborműves, de túlnyomórészt mélydomborműves. A dekoráció a bejárattól az oszlopos csarnokig terjed, a két utolsó folyosó díszítetlen. Az Amenmessze számára készült eredeti díszítés gyakorlatilag azonosnak tűnik azzal, ami Merenptah sírjában, a Királyok völgye 8-ban látható: az első két folyosón a Ré litániája, a harmadikon az Amduat könyvének jelenetei láthatóak.[3] Emellett megjelenik a sírban a Halottak Könyve, valamint több istenség, köztük , a Hórusz-fiak, Ozirisz, Ízisz, Nebethet, Neith, Szelket, Anubisz és Inmutef is.[4] Amenmesszét nem temették a sírba, anyja, Tahát nevét azonban megtalálták egy vörösgránit szarkofágfedélen és mészkő kanópuszedényeken, előbbi eredetileg egy máshonnan nem ismert hercegnő-királyné, Anuketemheb (talán II. Ramszesz egyik lánya) tulajdonát képezték. Később az oszlopos csarnok domborműveit eltávolították, falakat levakolták és festett díszítéssel látták el a sírt uszurpáló Baketwernel királyné számára. Baketwernelt, mivel ebbe a sírba temetkezett, eleinte Amenmessze feleségének vélték, de mára bebizonyosodott, hogy jóval később, a XX. dinasztia idején élt és valószínűleg IX. Ramszesz családjához tartozott.[5] A sír dekorációján megjelenik Tahát hercegnő-királyné is, akinek számára az oszlopos csarnok előtti helyiséget átalakították. Ő vagy a XIX. dinasztia idején élt Taháttal, Amenmessze anyjával azonos,[6] vagy a XX. dinasztia idején élt Taháttal, aki Baketwernel kortársa és szintén másodlagos temetkezésről van szó.[7][8] Egy rossz állapotban fennmaradt koponya és állkapocs valószínűleg Tahát múmiájából maradt.[6]

Mivel a sír az ókortól nyitva áll, a beáradó víz jelentős kárt tett a díszítésben, ami csak töredékesen maradt fenn, valamint az oszlopokban és főleg a két leghátsó folyosóban. A repedésekkel teli kőzet miatt a síron már az ókori munkások is végeztek javításokat. A sír előtti alacsony falat 1997-ben megemelték, hogy védjék a sírt az áradástól. A díszítést figyelik, hogy nem kezd-e leválni, de a leghátsó folyosó rossz állapotú mennyezetét leszámítva nem észlelték ennek nyomát. Az oszlopokat 1998–2000 közt restaurálták.[1]

A sírban talált számos különböző lelet más-más korból származik, a fáraókortól a római koron át a modern időkig, jelentős részét a víz sodorta be. Lefébure a dekorációk lemásolása közben egy kalcitszarkofág darabját találta meg, amelyet eleinte Amenmessze szarkofágjából származónak véltek; emellett került elő kb. 70 kék fajansz usébtifigura I. Széthi nevével,[6] VI. Ramszesz szarkofágjának töredékei és más temetkezési kellékek. Howard Carter kanópuszedény-töredékeket talált Tahát nevével. Egy vörösgránit szarkofágfedél-töredéken Merenptah feleségének (talán Amenmessze anyjának) neve állt.[9]

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a KV10 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b c d Theban Mapping Project: KV10
  2. Eugène Lefébure: Les Hypogées royaux de Thèbes (= Mémoires publiés par les membres de la Mission Archéologique Française au Caire, Ministère de l’Instruction Publique et des Beaux-Arts. (Annales du Musée Guimet) Band 9, Teil 16). Leroux, Paris 1886–1889. S. 81–85.
  3. a b Nicholas Reeves, Richard H. Wilkinson: Das Tal der Könige. Geheimnisvolles Totenreich der Pharaonen. Augsburg 2000, S. 150.
  4. Ausgrabungen im Tal der Könige: KV10. kv5.de
  5. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.286 n.130
  6. a b c kv-10.com
  7. Dodson, op.cit., pp. 183, 194
  8. Aidan Dodson: The Takhats and Some Other Royal Ladies of the Ramesside Period. The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 73 (1987), pp. 224-229
  9. Nicholas Reeves, Richard H. Wilkinson: Das Tal der Könige. Geheimnisvolles Totenreich der Pharaonen. Augsburg 2000, S. 151–152.
  • Reeves, N & Wilkinson, R.H. The Complete Valley of the Kings, 1996, Thames and Hudson, London.
  • Siliotti, A. Guide to the Valley of the Kings and to the Theban Necropolises and Temples, 1996, A.A. Gaddis, Cairo.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 10 témájú médiaállományokat.