Tárnokmester

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Királynéi tárnokmester szócikkből átirányítva)
A Magyar Királyság tárnokmestere
magister tavernicorum regalium
Utolsó gróf Keglevich Gábor 1842. január 12. – 1848
Utolsó
gróf Keglevich Gábor

1842. január 12.1848

Adatok
Ország Magyar Királyság
ElsőMiska fia Salamon (1214)
UtolsóKeglevich Gábor (1842–1848)
Egyéb címekkamarások mestere
királyi kamara elnöke
kamarás
főtárnokmester

Hivatal kezdete1214
Hivatal vége1848

SablonWikidataSegítség
I. Károly tárnokmesterének Nekcsei Demeter tárnokmesternek a címere a Nekcsei-biblia miniatúráján

A tárnokmester (magister tavernicorum regalium,[1] (németül: Tarnackmeister vagy Königlicher Oberschatzmeister)) vagy főtárnok (camerarius) a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált.

A tisztség maga a frank államszervezet mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában camerarius volt a neve.[2]

Gazdasági szerepe[szerkesztés]

Sajnos István király oklevelei alig egy-két méltóságviselőt említenek, a tihanyi alapítólevélből tudunk csak valamit az udvari méltóságokról. A királyi jövedelmek kezelője a főtárnok (camerarius) volt, aki az udvari szervezet tárnokainak vezetője - Tárnok nevű helységeink államalapításkori foglalkozásokat űző személyek királyi udvarház körüli falvaira utalnak -, de ezentúl nyilván a révészek, vámosok, sószállítók és pénzverők is alája tartoztak. Ő kezelte a király "kamaráját", ezért később főkamarás néven is illették.[3]

Legkorábban 1148-ban a királyi kamara elnökeként (presidens camere regie) emlitik, majd 1198-ban és többször később kamarások mestere (magister cubiculariorum) címet viseli. 1214-ben jelenik meg először, mint tárnokmester (magister tavarnicorum. Ez utóbbi a magyarországi latinság terméke volt, és külföldön nem értették, ezért az 1271-es békekötésben mint kamarás (camerarius) szerepel. Az elnevezés változékonysága mögött a kialakulás kezdeti nehézségei állhatnak, ahogy a kezdetben az udvarért felelős nádor már nem tudta ellátni minden feladatát és szükség lett új főméltóságokra akik egyes feladatokra specializálódtak.[4]

1200 tájától a királyi birtokok jövedelmei veszíteni kezdtek jelentőségükből. Ekkortól a tárnokmester kezelte a többi kincstári bevételt (regálék, királyi városok adói stb.).[5] A 13. század eleje egyik tárnokmesterének, A(m)pod fia Dénesnek nagy szerepe volt a pénzjövedelmekre épülő új gazdaságpolitika kialakításában.[6] Károly Róbert reformjai a 14. század első felében nagyon megnövelték szerepét,[7] ekkor már az államháztartás feje, a pénzügyi és gazdaságpolitika tényleges irányítója, az ezekhez kapcsolódó szervezetek legfőbb igazgatási és bírói hatósága. Alá tartoztak még a koronajavak és a megmaradt várgazdaságok is. Gazdasági tevékenységét az altárnokmester és az altárnoknagy segítette. A 14. század második felében gazdasági feladatait fokozatosan, végül teljesen átvette helyettese, a kincstartó (thesaurarius).[5][6] A tisztség második aranykora az Árpád-ház kihalása utáni időszak. A feudális anarchia idején ugyanis egyszerre több nádora is volt az országnak, nehezen meghatározható területi hatáskörrel. A tartományurak többnyire akkor is nádornak hívatták, illetve tekintették magukat, amikor a (kérdéses legitimitású) király már mást nevezett ki helyükbe. Ezért a hivatal tekintélye lehanyatlott, és Károly Róbert udvarában átmenetileg a tárnokmester lett az ország legfőbb méltósága (Kristó 1995). Ebben a tisztségben hajtotta végre Nekcsei Demeter azt a gazdasági reformot, amellyel megteremtette az Anjou-kor királyainak szilárd pénzügyi alapjait.

Bírói szerepe[szerkesztés]

A szabad királyi városok egy csoportjában, az ún. tárnoki városokban a tárnokmester bíráskodott Budán már 1376 előtt is, de ekkor még a nádor és az országbíró is eljárhatott ügyeikben. Nagy Lajos reformjai következtében 1376 és 1378 között külön, a városi ügyekben illetékes bíró intézkedett – országbírói tisztének megtartása mellett –, majd 1378 után kialakult a tárnoki szék, ahol a tárnokmester bírói tevékenységét a tárnoki ítélőmester és a tárnoki jegyzők segítették.[6] A tárnoki városok polgári pereiben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani. A 15. században a tárnoki városok körét Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes és Bártfa alkotta. Még Mohács előtt csatlakozott hozzájuk Pest, majd számuk tovább nőtt különösen a 16-17. században. 1848-ban 28-an voltak. A török hódoltság idején a tárnoki szék Pozsonyban ülésezett.[5]

A 16. század elejétől a tárnokmester a negyedik világi főméltóság volt. A nádor ill. az országbíró akadályoztatása esetén ő elnökölt a felsőtábla, később a Hétszemélyes Tábla ülésein is. 1867 után minden hatáskör nélküli zászlósúri címként létezett tovább.[5]

Tárnokmesterek[szerkesztés]

Árpád-kor[szerkesztés]

Név Tárnokmesterség ideje Uralkodója Megjegyzés
Miska fia Salamon 1214[6] II. András
Apod fia Dénes 1215–1222[4] / (1224–1230[6])
Tomaj nembeli Dénes 1224–1230[4] Tomaj nemzetség
Miklós fia Miklós 1231–1235[6]
Csák nembeli Pósa 1235[4][6] IV. Béla Csák nemzetség
Rátót I. Domonkos (Rátót nembéli Domokos) 1238–1241[4][6] Rátót nemzetség
betöltetlen 1241–1242
Csák nembeli Máté (†1245-49)[4] 1242–1246[4][6] Csák nemzetség
Türje nembeli Dénes 1246–1248[4][6] Türje nembeli
Hahót nembeli Csák 1248–1260[4][6] Hahót nembeli
Pok nembeli Móric 1260–1270[4][6] Pok nembeli
Ákos nembeli Ernye 1272[6] V. István Ákos nembeli
Gutkeled nembeli Joachim (először) 1272–1273[6] IV. László Gutkeled nembeli
Rátót nembeli István 1273[6] Rátót nembeli
Gutkeled nembeli Joachim (másodszor) 1273–1274[6] Gutkeled nembeli
Monoszló nembeli Egyed (először) 1274[6] Monoszló nembeli
Gutkeled nembeli Joachim (harmadszor) 1274[6] Gutkeled nembeli
Monoszló nembeli Egyed (másodszor) 1274–1275[6] Monoszló nembeli
Gutkeled nembeli Joachim (negyedszer) 1275[6] Gutkeled nembeli
Csák nembeli Máté (†1283-84)[4] 1275–1276[6] Csák nembeli II. Máté
Kőszegi Iván (János) 1276–1277[6] Héder nembeli, Kőszegi család
Ugrin[4] 1277–1279[6] Csák nembeli, újlaki ág
Aba Lőrinc (először) 1279–1280[6] Aba nembeli
Aba Péter 1281–1283[6] Aba nembeli
Aba Lőrinc (másodszor) 1284–1286[6] Aba nembeli
Kőszegi Iván (másodszor) 1290–1291[6] Héder nembeli, Kőszegi család
Porcz I István (Porc, illetve Porcs István) 1291–1292[6] Rátót nembeli
Rátót II. Domonkos (Rátót nembéli Domokos) 1293–1301[6] (1302[8]) Rátót nemzetség, Porcz I. István fia, a Pásztói család őse

Anjou-kor[szerkesztés]

Név Tárnokmesterség ideje Uralkodója Megjegyzés
Kőszegi Henrik 1302–1305 Kőszegi család
Kőszegi Miklós 1307 Kőszegi család
Csák Ugrin 1307–1309[6] I. Károly Csák nemzetség újlaki ága
Csák Máté 1310–1311[6] Csák nemzetség trencséni ága, III. Máté
Kőszegi Miklós 1311–1314[6] Kőszegi család
Borsa Beke 1314–1315[6] Borsa nemzetség
Nekcsei Demeter 1315–1338[6][7] Aba nemzetség
Szécsényi Tamás (először) 1339–1342[6] (1341-ig procurator, megbízott[8]) Szécsényi család
Sirokai Miklós 1341[8]
Lackfi István (először) 1342[6] I. Lajos Lackfi család
Szécsényi Tamás (másodszor) 1342–1343[6] Szécsényi család
Lackfi István (másodszor) 1343–1344[6] Lackfi család
Tót Lőrinc 1344–1346[6] Kont Miklós apja
Paksi Olivér először 1347–1352[6]
Lackfi István (harmadszor) 1353[6]
Pomázi Cikó 1353–1359[6]
Paksi Olivér (másodszor) 1359–1360[6]
Zsámboki János (először) 1360–1371[6] ifjabb?
Dunajeci János 1371–1372[6]
Zsámboki János (másodszor) 1373–1376[6] ifjabb?
Szepesi Jakab 1376[6]
Szentgyörgyi Tamás 1378–1382[6]
Zámbó Miklós (először) 1382–1384[6] Mária
Treutel János 1384–1385[6]
Zámbó Miklós (másodszor) 1385–1388[6]

Vegyesházi királyok kora[szerkesztés]

Név Tárnokmesterség ideje Tárnokmestersége idején uralkodó Megjegyzés
Perényi János 1438-58 Albert, I. Ulászló, V. László Perényi család

Újkor[szerkesztés]

Tavernicorum regalium magistri, Königliche Ober–Schatzmeister[9]

Név Tárnokmesterség ideje Uralkodója Megjegyzés
Thurzó Elek 1523–1527 II. Lajos betlenfalvi; Thurzó család
Báthori András 1527. november 10 – 1534 I. Ferdinánd[9] Báthori-család ecsedi ága (†1534)
homonnai Drugeth Ferenc 1527 – 1533 I. János[9] homonnai; Drugeth család
Nádasdy Tamás 1536 – 1543 I. Ferdinánd[9] Nádasdy család
Kendi Ferenc 1539 I. János[9]
Báthori András 1544. január 1 – 1554 június 1. I. Ferdinánd Báthori-család ecsedi ága (†1566)
Perényi Gábor 1554. november 5 – 1557
Zrínyi Miklós 1557. november 23 – 1566. szeptember 7. I. Ferdinánd, I. Miksa gróf (†1566); Zrínyi család
Zrínyi György 1567 – 1603 I. Miksa, Rudolf gróf (†1603); Zrínyi család
Erdődy Tamás 1603. augusztus 19 – 1608 Rudolf, II. Mátyás monyorókeréki gróf (†1624); Erdődy család
Forgách Zsigmond 1608. december 1 – 1610 II. Mátyás gimesi báró; Forgách család
Draskovich János 1610. január 25 – 1613. május 11.
üresedés 1613 – 1615
Erdődy Tamás 1615. április 27 – 1624. január 15. II. Mátyás, II. Ferdinánd monyorókeréki gróf (†1624); Erdődy család
üresedés 1624. január – 1625. október II. Ferdinánd
Bánffy Kristóf 1625. október 8 – 1643 II. Ferdinánd, III. Ferdinánd alsólendvai gróf; Bánffy család
Csáky István 1644. március 15 – 1662. november 5. III. Ferdinánd, I. Lipót körösszegi gróf; Csáky család
Erdődy György 1662. november 22 – 1663 I. Lipót monyorókeréki gróf (†1663); Erdődy család
Forgách Ádám 1663. június 8 – 1679 gimesi gróf; Forgách család
Erdődy Imre 1679. augusztus 21 – 1690 gróf; Erdődy család
Zichy István 1690. június 12 – 1693 vázsonykői gróf; Zichy család
Erdődy György 1693. április 7 – 1704. január 15. gróf
üresedés 1704 – 1705
Csáky Zsigmond 1706. november 17 – 1739 I. József, III. Károly gróf; Csáky család
Nádasdy Lipót Flórián 1739. május 9 – 1746. augusztus 2. III. Károly, Mária Terézia Nádasdy család
Esterházy Ferenc 1746. augusztus 3 – 1754. augusztus Mária Terézia galántai gróf (†1754); Esterházy család
Illésházy József 1755. november 24 – 1759. augusztus 21. gróf; Illésházy család
Batthyány Ádám 1759. augusztus 21 – 1782. Mária Terézia, II. József Batthyány család
Csáky János 1782. október 18 – 1783. augusztus 14. II. József körösszegi gróf; Csáky család
Niczky Kristóf 1783. augusztus 14 – 1786. december 21. gróf; Niczky család
Jankovics Antal 1786. december 21 – 1789 daruvári gróf (†1789); Jankovics család
Végh Péter 1789. április 27 – 1795. július 21. II. József, II. Lipót, Ferenc
Majláth József 1795. július 23 – 1797 Ferenc székhelyi; Majláth család
Szentiványi Ferenc 1797. október 21 – 1802. április 16. szentiványi; Szentiványi család
Brunszvik József 1802. április 16 – 1825. március 18. korompai gróf; Brunszvik család
Cziráky Antal Mózes 1825. április 3 – 1827 ciráki gróf; Cziráky család
Pálffy Fidél 1828. március 18 – 1836 Ferenc, V. Ferdinánd erdődi gróf; Pálffy család
Eötvös Ignác 1836. augusztus 9 – 1841 V. Ferdinánd vásárosnaményi gróf; Eötvös család
Keglevich Gábor 1842. január 12 – 1848 buzini gróf; Keglevich család

Királynéi tárnokmesterek[szerkesztés]

Anjou-kor (királynéi)[szerkesztés]

Név Tárnokmesterség ideje Uralkodó Megjegyzés
Rátót nembeli László 1302[8] Rátót nemzetség
Rátót nembeli Domokos 1313–1314[6] (1302[8]) Rátót nemzetség, Porc István fia, a Pásztói család őse
Szécsényi Tamás 1320–1321[8] Szécsényi család
Drugeth Fülöp 1321–1323[8] Drugeth család
Ákos nembeli Mikcs 1323–1326[8] Ákos nemzetség
Babonić János 1326–1333[8] Babonić család, Vodicsai Babonjeg fia
Rátót nembeli Olivér Rátót nemzetség
Lackfi András 1355-56 I. Lajos Lackfi család
Bebek István 1359–1360 I. Lajos Bebek család
Bebek György 1362-89 I. Lajos Bebek család
Bebek Imre 13931395 Zsigmond Bebek család

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

A magyar uralkodó osztály

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Országzászlósok az újkorban. Az országbíró, a horvát bán és a tárnokmester, tankonyvtar.hu
  2. Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat, Budapest, 524. o. (1983). ISBN 963-281-221-2 
  3. Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat, Budapest, 241. o. (1983). ISBN 963-281-221-2 
  4. a b c d e f g h i j k l Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető, 47-48. o. (1986). ISBN 963-14-0582-6 
  5. a b c d Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o.. ISBN 963 282 202 1 (1989) 
  6. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  7. a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 
  8. a b c d e f g h i Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000) 
  9. a b c d e Fallenbüchl, Zoltán. Magyarország főméltóságai. Maecenas (1988). ISBN 963-02-5536-7 

Források[szerkesztés]