Királyhegyi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királyhegyi Pál
Születési név Királyhegyi Pál
Született 1900. december 27.
Budapest
Elhunyt 1981. augusztus 7. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író
újságíró
humorista
forgatókönyvíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyhegyi Pál témájú médiaállományokat.

Királyhegyi Pál (Budapest, Erzsébetváros, 1900. december 27.[1][m 1] – Budapest, 1981. augusztus 7.) magyar író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró.

Királyhegyi Pál sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető A-18-17

Élete[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Budapesten, a VII. kerületben született zsidó családban Királyhegyi Jenő (1873–1956) és Királyhegyi Jenőné Himmler (más írásváltozatban Himler) Berta (1871–1943) gyermekeként.[1] Öccse dr. Királyhegyi Róbert (1909–1992), orvos. Anyai nagybátyja Himler Márton.

Fiatalkora[szerkesztés]

Budapesten a Horánszky utcai reáliskolába járt, ahol osztálytársával, Kálnay Ferenccel szerkesztette a Diákhumor című hetilapot,[2] amelyet a tanári kar a tanárokat ért kritikák miatt hamarosan betiltott.[3] A rajztanárral való nézeteltérése miatt végül átkerült a Belvárosi Reálba,[4] ahol 1918-ban érettségizett. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a honvédelem érdekében beállt a Vörös Hadseregbe, a 28-as rohamszázadba került,[5] a Tanácsköztársaság bukása miatt azonban harcolni már nem volt lehetősége.

Felnőttként[szerkesztés]

Horthy Budapestre való bevonulása után nem kívánt Magyarországon maradni, így elhatározta, hogy az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. Egy ismerősével együtt Bécsbe ment,[6] majd Triesztbe utaztak tovább. „Trieszt: gyönyörű. Triesztszag, csigaszag, halszag, tengerszag. Mindenféle jó szagok voltak, csak nem volt egy vasunk sem, és ezért hol éheztünk, hol koplaltunk, felváltva.”[6] Mivel a kikötővárosban ekkoriban több tízezer munkanélküli volt, Királyhegyiék nemigen találhattak munkát. Barátja végül hazament, Királyhegyi azonban kitartott elképzelése mellett, mivel volt Amerikában rokona, nagybátyja, Himler Márton.[7] Egy helyi kocsmában megismerkedett Vidor Károly színésszel, akivel egy ideig együtt lakott, és dolgozott, előbb megismerkedési helyükön, majd a tengerparton hordárként.[8] Megismerkedtek egy magyar tiszttel, aki egy Amerikába tartó hajó fenekén elrejtette őket.[9] A közel egy hónapos út után megérkeztek New Yorkba.[10]

Az Amerikai Egyesült Államokban volt pincér, liftesfiú, nyúlbőrgyári munkás, banki alkalmazott, és magyar nyelvű újságokba írta cikkeit. Alkalmi munkákból élt. Statisztált Hollywoodban, majd forgatókönyveket írt.

1931-ben tért haza. A Pesti Napló munkatársa lett. Cikkei emellett – többek között – a Színházi Életben, a Pesti Naplóban és az Új Időkben jelentek meg. 1938–1941 között Angliában élt, a Daily Telegraphnál dolgozott.

1944-ben deportálták Auschwitzba.

„...és hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot.”

– K.P.

1945-ben térhetett haza. 1946-tól a budapesti kabaréknak írt jeleneteket. Humoreszkjei a Ludas Matyiban és a Képes Figyelőben jelentek meg. 1951-ben kitelepítették Adácsra. 1952-től a pesti kabaré újra játszotta jeleneteit. 1956-ban Amerikába ment, később visszatért hazájába, és 1981-ben Budapesten halt meg.

Könyvei (válogatás)[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Első kétszáz évem c. önéletrajzi könyvéből Maár Gyula készített filmet (1985).

Bon mot[szerkesztés]

Állítólag tőle származik:

„Akinek van humora, mindent tud. Akinek nincs, mindenre képes.”

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A Magyar Életrajzi Lexikon tévesen 1909-et jelöli meg a születés dátumául.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1038–1039. o. ISBN 9630568063  
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Királyhegyi Pál. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 12.)

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Nyomtatott anyag[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, Bp. 1939–2002.
  • Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Tarsoly Kiadó, Bp. 2001.
  • Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Enciklopédia Kiadó, Bp. 1997
  • Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Magvető, Bp. 1989.
  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Magyar Nemzeti Filmarchivum, Bp. 2005.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Bp. 2000.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Akadémiai Kiadó, Bp. 1963-1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László. Akadémiai Kiadó, Bp. 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd. 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Bp. 2002.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Akadémiai Kiadó, Bp. 1994.
  • Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. Nemzeti Kegyeleti Bizottság, Bp. 2004.
  • Vasváry Ödön: Lincoln's Hungarian Heroes. Lincoln magyar hősei. Amerikai Magyar Református Egyesület, Washington. 1939.

On-line anyag[szerkesztés]