Királyhegyi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királyhegyi Pál
Született 1900. december 27.
Budapest
Elhunyt 1981. augusztus 7. (80 évesen)
Budapest
Foglalkozása író
újságíró
humorista
forgatókönyvíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyhegyi Pál témájú médiaállományokat.

Királyhegyi Pál (Budapest, 1900. december 27. – Budapest, 1981. augusztus 7.) magyar író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró.

Királyhegyi Pál sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető A-18-17

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten, a VII. kerületben született, izraelita családban, Királyhegyi (1892-ig Kőnigsbaum[1]) Jenő (1903-ig Majze Léb) és Himler Berta gyermekeként.[2] Budapesten a Horánszky utcai reáliskolába járt, ahol osztálytársával, Kálnay Ferenccel szerkesztette a Diákhumor című hetilapot, [3] amelyet a tanári kar a tanárokat ért kritikák miatt hamarosan betiltott.[4] Matematikában nem jeleskedett, így mikor Priváry tanár úr feltette a kérdést neki, mit tud az egy ismeretlenes egyenletekről, a következőket válaszolta: "- Nem szeretek ismerkedni. Ha egyszer ismeretlenek, maradjanak is úgy."[5] A rajztanárral való nézeteltérése miatt végül átkerült a Belvárosi Reálba.[6] 1918-ban érettségizett. Fiatalkori szerelme előtt édesapja kétszer is pofon vágta, így Királyhegyi már az öngyilkosságon morfondírozott, mégis inkább egy eszme, a honvédelem érdekében - mivel mindig is Petőfiért és Adyért rajongott - beállt a Vörös Hadseregbe, a 28-as rohamszázadba került,[7] harcolni azonban már nem harcolt, a kommün bukása miatt. Horthy Budapestre való bevonulása után nem kívánt Magyarországon maradni, így elhatározta egy barátjával, hogy az Amerikai Egyesült Államokba mennek. Bécsbe mentek[8], majd tovább Trieszt következett. "Trieszt: gyönyörű. Triesztszag, csigaszag, halszag, tengerszag. Mindenféle jó szagok voltak, csak nem volt egy vasunk sem, és ezért hol éheztünk, hol koplaltunk, felváltva."[8] Mivel a kikötővárosban ekkoriban több tízezer munkanélküli volt, Királyhegyiék nemigen találhattak munkát. Barátja végül hazament, Királyhegyi azonban kitartott elképzelése mellett, mivel volt Amerikában rokona, nagybátyja, Himler Márton.[9] Egy helyi kocsmában a Csak egy kislány c. magyar nótát énekelték, amelybe ő is bekapcsolódott, így ismerkedett meg Vidor Károly színésszel. Összeköltöztek, de a dalolásból nem tudtak elegendő pénzt szerezni, így az éneklés mellett egy ideig hordárként dolgoztak az Amerikából érkező hajókon.[10] Ady verseket énekeltek, s megismerkedtek egy magyar tisztekből álló társasággal.[11] Összebarátkoztak az egy Gyümölcs becenévre hallgató tiszttel, aki Királyhegyit Vidorral együtt egy Amerikába tartó hajó fenekén rejtett el.[12] A közel egy hónapos út után megérkeztek New Yorkba.[13]

Az Amerikai Egyesült Államokban magyar nyelvű újságokba írta cikkeit, és alkalmi munkákból élt. Előbb statisztált Hollywoodban, majd forgatókönyveket írt.

Hazatérése után a Pesti Napló munkatársa lett. Cikkei emellett – többek között – a Színházi Életben és az Új Időkben jelentek meg. 1938-ban a Daily Telegraphnál dolgozott.

1944-ben deportálták Auschwitzba, 1945-ben térhetett haza. 1946-tól a budapesti kabaréknak írt jeleneteket. Humoreszkjei a Ludas Matyiban és a Képes Figyelőben jelentek meg. 1951-ben kitelepítették Adácsra. 1952-től a pesti kabaré újra játszotta jeleneteit.

Könyvei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felfelé a lejtőn (1958)
  • Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat?!...[14] (1975)
  • Első kétszáz évem c. önéletrajzi könyvéből Maár Gyula készített filmet (1985).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1038-1039. o. ISBN 963-05-6806-3
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Királyhegyi Pál. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Bp., Tarsoly Kiadó, 2001.
  • Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997
  • Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Bp., Magvető, 1989.
  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. Bp., Nemzeti Kegyeleti Bizottság, 2004.
  • Vasváry Ödön: Lincoln's Hungarian Heroes - Lincoln magyar hősei. Washington, Amerikai Magyar Református Egyesület, 1939. (1988)