Király Zoltán (növénypatológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Király Zoltán
Született 1925. november 15. (93 éves)
Óbecse
Nemzetisége magyar
Foglalkozása agrármérnök,
növénypatológus,
egyetemi tanár

Király Zoltán (Óbecse, Jugoszlávia [ma: Szerbia], 1925. november 15.) magyar agrármérnök, növénypatológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A növényi kórélettan neves kutatója. 1980 és 1993 között az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet igazgatója.

Életútja[szerkesztés]

1944-ben iratkozott be a József Nádor Műszaki Egyetemre, majd később átiratkozott az Agrártudományi Egyetemre, ahol 1948-ban szerzett agrármérnöki diplomát. Diplomájának megszerzése után az Állatélettani Intézetbe került, majd 1950–1951-ben a Növényvédelmi Kutatóintézetben dolgozott. Ezután átkerült az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetébe. Innen öt év után az MTA budapesti Növényvédelmi Kutatóintézetébe került munkatársként. Az intézeti ranglétrát végigjárva (tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs) 1980-ban az intézet igazgatójává nevezték ki. Ebben a tisztségében többször megerősítették, egészen 1993-ig állt az intézmény élén. 1993-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. Kutatóintézeti munkája mellett oktatási tevékenységet is folytat: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetemen tartott növénykórtani órákat. A Kertészeti Egyetemre később egyetemi tanári kinevezést is kapott, majd három éven keresztül vezette a növénykórtani tanszéket, majd Gödöllőn is egyetemi tanári rangban oktatott és a növényvédelmi tanszék vezetésével bízták meg, majd emeritálták.

1958-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1967-ben (a mezőgazdasági tudományok) akadémiai doktori értekezését. Az MTA Növényvédelmi Bizottságának és a Növényélettani Bizottságnak lett tagja, előbbinek több éven át elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává. 1990 és 1995 között a Tudományetikai Bizottság tagja volt, később a Környezet és Egészség Bizottságba és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa élettudományi kuratóriumába is bekerült. 2000-ben Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába. A Magyar Növényélettani Társaság alapító tagja volt, később elnökévé, majd tiszteletbeli elnökévé is megválasztották. Az Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica főszerkesztésével bízták meg, emellett a Journal of Phytopathology szerkesztőbizottságának is tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a növényi kórélettan. Jelentősebb eredményei a növényi oxidatív anyagcsere területén születtek, emellett fontos kutatásokat végzett a növényi fenol- és hormonanyagcserével kapcsolatban, illetve a növényi hiperszenzitív reakció (HR) biokémiájával.

Későbbi kutatásaiban az oxigén-szabad gyökök szerepét tanulmányozta, elsősorban a fertőzés okozta növényi betegségek tekintetében. Gyakorlati jelentősége ennek a kutatásnak a rezisztencianemesítési módszerek kidolgozása és leírása, amelyek a növényi jellegű antioxidánsok intenzív aktivitásával kapcsolatosak.

Családja[szerkesztés]

1964-ben nősült, felesége Lengyel Mária volt. Házasságukból egy leánygyermek és egy fiúgyermek született. Felesége halála után 1984-ben ismét megnősült, második felesége Véghely Zsuzsa. Fia Király Lóránt, aki apjához hasonlóan növénypatológus, PhD-fokozatot szerzett.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • The Biochemistry and Physiology of Infectious Plant Disease (1967)
  • A növényi betegségellenállóság élettana (1969)
  • Methods in Plant Pathology (társszerző, 1970, 1974)
  • Current Topics in Plant Pathology (1977)
  • The Biochemistry and Physiology of Plant Disease (1986)
  • Effetcs of Powdery Mildew Infection of Barley on the Ascobate-glutathione Cycle and Other Antioxidants in Different Host-pathogen Interactions (társszerző, 1995)
  • Molecular Plant Biology (2007)

Források[szerkesztés]