Király Pál (pedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Király Pál
Született 1841. december 13.
Csobád
Elhunyt 1902. október 12. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
nyelvész,
földrajztudós

Nemes dadai Király Pál (Csobád, 1841. december 13.Budapest, 1902. október 12.) pedagógus, nyelvész, földrajztudós.

Életútja[szerkesztés]

Szülei reformátusok, 1840. október 2-án házasodtak össze. 1841. december 13-án született Csobádon nemes dadai Király László és nemes Kováts Erzsébet (szentistvánbaksai születésű) első gyermekeként. Keresztszülei nemes Penyigei-Manczúr István és felesége, nemes dadai Király Borbála.

1852 után a sárospataki református kollégiumban tanult. 1865–1866-ban a Heidelbergi Egyetemen hallgatott filozófiát és pedagógiát, de ezzel párhuzamosan a strassburgi és a zürichi egyetemeket is felkereste. Miután hazatért, Bethlen Sándor családjánál helyezkedett el házinevelőként. 1867-től 1873-ig a nagykőrösi református gimnázium tanára volt, időközben 1870-ben állami ösztöndíjjal nagyobb tanulmányutat tett Ausztriában, Németországban és Svájcban. 1873-ban a fővárosba költözött, és előbb a Budapesti Református Gimnázium tanára lett, majd 1880-tól a Budapesti Állami Tanítóképezdén, a Pedagógiumban a magyar nyelv és irodalom tanára volt.

Munkássága[szerkesztés]

Publikációiban elsősorban pedagógiai, nyelvészeti, földrajzi és néprajzi kérdésekkel foglalkozott. Összeállított több magyarnyelv-tankönyvet és olvasókönyvet, földrajzi tankönyvet, emellett lefordította Élisée Reclus földrajzi áttekintését (A Föld, 1879–1881). Részt vett az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben szerkesztőbizottsági munkálataiban, valamint a Vasárnapi Ujság szerkesztésében. Szépirodalommal is foglalkozott.

1882-től 1886-ig a Magyar Földrajzi Társaság titkári tisztét töltötte be, emellett 1887–1890 között tagja volt az Országos Polgáriiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. Tiszteleti tagja volt a dauphinéi csillagászati társaságnak (Société d’astronomie populaire de Dauphiné).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Egyetemes földrajz I–III. Budapest, 1871–1878.
  • Nyelvemléktár III. Budapest, 1875.
  • A magyar birodalom leírása. Budapest, 1878.
  • Bains et sources d’eaux minérales du Trésor du Royaume de Hongrie. Budapest, 1883.
  • Gróf Székely László élete. Budapest, 1887.
  • Researches in Hunno-Scythic. London, 1893.
  • A Simonyi-féle Tüzetes magyar nyelvtan I. kötetének bírálata. Budapest, 1896.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Sztankó Béla: Dadai Király Pál. Budapest, 1902.