Kilian Ignaz Dientzenhofer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kilian Ignac Dientzenhofer
Jan Vilímek Kilian Ignác Dinzenhofer portréja
Jan Vilímek Kilian Ignác Dinzenhofer portréja
SzületettKilian Ignaz Dientzenhofer
1689. szeptember 1.
Prága
Elhunyt1751. december 18.
Prága
Állampolgárságacseh
Nemzetiségenémet
SzüleiChristoph von Dientzenhofer, Maria Anna Aichbauer (Maria Anna Lang)
Foglalkozásaépítész
SírhelyeMalostranský hřbitov
A Wikimédia Commons tartalmaz Kilian Ignac Dientzenhofer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kilian Ignaz Dientzenhofer (csehül: Kryštof Dientzenhofer, illetve Kilián Ignác Dientzenhofer) (Prága, 1689. szeptember 1.Prága, 1751. december 18.) bajor származású, nagyobbrészt Csehországban, dinamikus barokk stílusban alkotott építész és építőmester, a jeles bajor Dientzenhofer építészcsalád leghíresebb tagja, Christoph Dientzenhofer építészmester fia. Apjával ketten alapvetően határozták meg Prága városközpontjának máig átöröklött, barokkos arculatát.

Élete[szerkesztés]

Az otovicei Szent Barbara-templom alaprajza
A Počáply-ban álló Szent Béla-templom alaprajza
A Velenkában álló Szent Péter-templom alaprajza
A Šonovban álló Szent Margit-templom alaprajza
A Szent Hedvig-templom Legnickie Polében
Portréja Plzenben, a Béke tér 3. ház falán

Az építész szakmát Itáliában, majd Bécsben tanulta ki — ez utóbbi helyen mestere valószínűleg Johann Lukas von Hildebrandt volt (MNL). Első komolyabb munkájaként a bécsi Maria Treu piarista templom tervezésében segédkezett (Kelényi).

Felnőtt korában tanítványokkal és beosztottakkal komplett építészműhelyt (iskolát) szervezett, és ebből távoli megrendelőknek is küldtek terveket. Egy ideig többé-kevésbé általános vélemény volt, hogy így készülhettek az egri minorita templom és az ugyancsak egri trinitárius templom tervei is,[1] de ezt az elképzelést az újabb kutatók (Kelényi) legalábbis a minorita templom esetében cáfolják.

Munkássága[szerkesztés]

Főleg templomokat épített. Ifjú korában stílusára erősen hatottak Francesco Borromini, Camillo-Guarino Guarini — és az ezeket az olasz elődöket követő apja — egymásba hatoló elliptikus alapokat bonyolult, addig szokatlan boltozatokkal lefedő megoldásai. Az ebben a korszakában készült épületei alapvetően centrális jellegűek; jellemzőek rájuk a szférikus boltozatok. Az 1750-es évektől visszatért a hosszhajós elrendezésekre és a hagyományos, de égbetörő boltozattípusokhoz (Művlex).

Munkássága rendkívül erősen hatott az utána következő évszázad építészetére — főleg azzal, hogy az addigra módfelett megvastagodott tartófalakat a teherelosztás ügyes változtatásaival jelentősen el tudta vékonyítani, amitől épületei könnyedebbé, légiesebbé váltak. Újszerű tér- és formaképző megoldásai példamutatókká váltak (Művlex).

Fontosabb művei[szerkesztés]

Prágába visszatérve első nagyobb, önálló munkája a Villa America (1717–1720) volt (MNL). Apja nem sokkal ezután elhunyt, úgyhogy a következő években Kilian jobbára az ő hátramaradt megrendeléseit fejezte be.

Az általa tervezett homlokzatok közül a legszebbnek a Borromei Szent Károlynak szentelt prágai Borromei-templomét (1730–1736) tartják — ez a kegyes nővérek kolostorának temploma.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művlex: Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 539–540. o.
  • Kelényi: Kelényi György: Az egri minorita templom építészéről