Kilátás a dolgozószobából

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kilátás a dolgozószobából (La cour du domaine du Gras)
View from the Window at Le Gras, Joseph Nicéphore Niépce.jpg
Művész Nicéphore Niépce (1826 v. 1827)
Típus heliográfia
Magasság 20 cm
Szélesség 25 cm
Múzeum Harry Ransom Humanities Research Center
Település Austin, Texas

A Kilátás a dolgozószobából (La cour du domaine du Gras, ismert még Point de vue du Gras címmel is) a legrégebbi fennmaradt fotográfia, melyet Nicéphore Niépce készített Saint-Loup-de-Varennes-ben, saját dolgozószobájának ablakából, feltehetően 1826 vagy 1827 júniusában vagy júliusában. A pontos időpont nem ismert.[1][2]

Az első fotográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Niépce már híressé vált képe előtt mintegy tíz évvel, 1816-ban elkészítette első felvételeit. Kezdetben a camera obscura által vetített képet klórezüstpapírra rögzítette, de ezek a felvételek még nem voltak tartósak – idővel elhalványultak. Meg kellett találnia azt a módszert, melynek segítségével felvételeit végleges formába öntheti. 1822-ben lelt rá eljárásának fő elemére a júdai aszfaltra, mely alkalmas volt arra, hogy a fény által rajzolt képet rögzítse. Ez az anyag fény hatására megkeményedik, azonban ott ahol kevésbé, vagy nem érte a napfény lemosható maradt, így az árnyékok láthatóvá váltak. „A felfedezés, amelynek a héliográfia nevet adtam, arra vonatkozik, hogy miként lehet – a fény segítségével – a camera obscurában tükröződő, a valósághoz hű képet, az ember beavatkozása nélkül, a fekete-fehér minden árnyalatában rögzíteni.A felfedezés alapelve: a fény kémiai változásokat idéz elő, alkot és megsemmisít. [...] Mindössze ennyi – néhány szóban – felfedezésem lényege.” – írta Niépce. Az eljárás eredményes, ám nehézkes volt: az alacsony érzékenység miatt rendkívül hosszú expoziciós idővel készülhetett csak a felvétel és a minősége sem volt tökéletes. Mégis ennek a kezdetleges megoldásnak eredményeképpen született meg az első fotográfia.

Az eredeti lemez (Harry Ransom Humanities Research Center, Texas)

Niépce 1826 vagy 1827 nyarán a franciaországi Saint-Loup-de-Varennes-ben levő házának ablakában állította fel camera obscuráját, hogy megörökítse az elé táruló látványt. A képen jól kivehető a csűr, a galambház sőt a háttérben egy fa alakja is. Szakértők úgy vélik, hogy az expozició több mint nyolc óra (sic!) lehetett. Erre utal az a tény, hogy a képen a szembeálló mindkét épületek oldalát érte napfény. Az oldalhelytelen és közvetlen pozitív képet egy 16,5 x 20,5 cm-es júdeai aszfalttal bevont ónlemezen sikerült rögzítenie.

Még 1827-ben Niépce megismerkedett Francis Bauer botanikussal, aki nagy érdeklődést mutatott a Niépce heliograkius eljárása iránt. Javasolta, hogy Niépce számoljon be a Royal Society-nek felfedezéséről. A képrögzítési eljárásról szóló beszámoló azonban elutasításra került. Niépce a képeit a feljegyzéseivel együtt Bauernek adta, aki minden felvétel hátoldalára az alábbi szöveget írta fel: „Niépce úr első sikeres kísérlete a természetről alkotott kép tartós rögzítésére”.[1]

Bauer halála után a képek dr. Robert Brown, majd J. J. Bennett tulajdonába kerültek, akik a Royal Society tagjai voltak. 1884-ben a felvételek egy részét Henry Peach Robinson, másik részét Henry Baden Pritchard vásárolta meg Bennettől. Niépce munkái utoljára még 1898-ban egy londoni kiállításon szerepeltek, majd nyomuk veszett. Az eltűnt képek felkeltették Helmut Gernsheim fotótörténész figyelmét, aki elhatározta, hogy felkutatja őket: 1948-ban a londoni The Timesban, majd 1950-ben az The Observerben számolt be a képek addigi sorsáról. A cikk nyomán jelentkezett Baden Pritchard fia, aki 1951 végén egy bőröndben találta meg a bekeretezett felvételt.

A megtalált fotó szabad szemmel kivehetetlen volt. Restaurálására az Eastman Kodak Company angliai kutatólaboratóriumában került sor 1952-ben. Egy másolat készült, melyen tükröző felületen keresztül, de a Kilátás a dolgozószobából felismerhetővé vált. A kép még ebben az évben a World Exhibition of Photography kiállításon a svájci Luzernben került újra bemutatásra. A felvételt Gernsheim az austini Harry Ransom Humanities Research Centernek adományozta, ahol ma is található.

A fotót a LIFE magazin beválogatta azon 100 kép közé, melyek megváltoztatták a világot.[3]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Koetzle (2003), 8. oldal
  2. A Harry Ransom Center szerint a kép legkorábban 1826-ban, legkésőbb 1827-ben készülhetett.
  3. Halstead (2003)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hans-Michael Koetzle. Nicéphore Niépce – Kilátás a dolgozószobából, Fotóikonok – Képek és történetük 1. kötet (magyar nyelven). Taschen Verlag; Vince kiadó, 8–15. o (2003). ISBN 9783822825778 
  • Roy Flukinger: The First Photograph (angol nyelven). Harry Ransom Center. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  • Dirck Halstead: 100 Photographs that Changed the World - LIFE (angol nyelven). The Digital Journalist, 2003. szeptember. (Hozzáférés: 2010. április 30.)
  • Az első fotográfia: Kilátás a dolgozószobából. Fotó-történet blog, 2011. július 30. (Hozzáférés: 2014. február 8.)
  • A fényképészet kezdetei (1839-ig). In Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve: A fényképezés kultúrtörténete. Typotex. Budapest: (kiadó nélkül). 2011. 26–30. o. ISBN 9789632794273  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kilátás a dolgozószobából témájú médiaállományokat.