Kettős stadionfutás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
kettős stadionfutás
Egyéb nevek diaulosz
Eredet ókori Görögország
Első játék i. e. 724
Leghíresebb sportolók Leónidasz
Olimpiai az ókori olümpiai játékok része
Ebből fejlődött
Rá alapszik
stadionfutás
400 méteres síkfutás

A kettős stadionfutás (görög betűkkel δίαυλος, azaz diaulosz, „kettős [dupla] cső”) az ókori görög olümpiai játékok versenyszáma. A 384,54 méteres táv gyakorlatilag megegyezik a mai 400 méteres síkfutással. I. e. 724-től, ötvenkét évvel az első olümpia után vezették be, ettől kezdve két versenyszámból állt volna a program, a stadionfutásból és a kettős stadionfutásból. Az újdonság azonban olyan sikeres volt, hogy már a következő alkalommal megrendezték a dolikhosz nevű hosszútávfutást is, először hét sztadion távon. Később szintén két sztadion táv volt a fegyveres futás (hoplitodromosz), bár ezt csak két évszázaddal később vezették be. A diaulosz első győztese a piszai(wd) Hüpneusz volt.

A szabályai gyakorlatilag azonosak a stadionfutással, azzal a különbséggel, hogy a 192 méteres, egyenes futópályán fordulni kellett egyet. A forduló kritikus pontja volt a versenynek. Nincs egyértelmű forrás arra, hogy mindenkinek egy fordulópontot kellett megkerülni, vagy kijelölt futósávok voltak-e, ahol mindenki a saját kijelölt pontja körül fordult.

A kettős stadionfutás egykorú ábrázolásait nehéz felismerni. Vannak, akik azt állítják, hogy a mozdulatok árulkodnak arról, hogy milyen típusú futókat festettek le. Csak egyetlen olyan vázafestmény van, amelyik biztosan kettős stadionfutást ábrázol, mivel a felirata azt mondja: „diaulosz-versenyző vagyok”.

Források[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap