Keskenylevelű csillagfürt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keskenylevelű csillagfürt
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Nemzetség: Lupinus
Tudományos név
Lupinus angustifolius
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keskenylevelű csillagfürt témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keskenylevelű csillagfürt témájú médiaállományokat és Keskenylevelű csillagfürt témájú kategóriát.

A keskenylevelű csillagfürt (Lupinus angustifolius) a pillangósvirágúak családjába tartozó, a mediterrán térségben őshonos, de mára valamennyi kontinensen elterjedt, haszonnövényként termesztett, de kivadulva gyomként is terjedő növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A keskenylevelű csillagfürt 30-60 cm magas, egyéves növény. Szára karcsú, egyenes, elágazó, sűrűn leveles, finoman szőrözött. Váltakozó állású, hosszú szárú levelei ujjasan összetettek, 7-9 hosszú (2-4 cm hosszú és 0,2-0,5 cm széles) szálas, tompa végű, ép szélű levélkével.

Az éghajlattól függően áprilistól júliusig virágzik. Virágzata hosszú fürt. Virága pillangós, zigomorf, 1,1-1,3 mm hosszú. Színe élénk halványkék, néha fehér. A csésze kétlebenyes, a felső láthatóan rövidebb az alsónál. A porzók száma 10, tövük összenőtt; bibéje egy van.

Termése 4–6 cm hosszú, rövidszőrös, sárgásbarna hüvely, benne 4-6 maggal. Magja szürke vagy barna, 7-8 mm-es.

Kromoszómaszáma 2n=38, 2n=42 és 2n=44 is lehet.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európa mediterrán vidékein, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában őshonos, de a világ számos területén (Európa, Ázsia, Dél-Afrika, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália) termesztették/termesztik haszonnövényként és sokhelyütt elvadult, gyomként terjed. Ausztráliában nagy mennyiségben termesztik, de egyúttal invazív fajként tartják számon. Megtalálható a trópusokon, de ott inkább hegyvidéki faj (1500-2500 m magasan). Skandináviában is megél, de magja ott már nem érik be.

Réteken, parlagokon, útszélen, bozótosokban, kertekben fordul elő. A savanyú talajt kedveli.

A kikeléstől számítva 80-120 naposan virágzik. Méhek porozzák be, de önbeporzásra is képes. A többi pillangósvirágúhoz hasonlóan gyökérgumóiban Rhizobium és Bradyrhizobium baktériumok élnek vele szimbiózisban, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét.

Jelentősége[szerkesztés]

A keskenylevelű csillagfürtöt már 4 ezer évvel ezelőtt is termesztették, de széleskörű felhasználására csak a 20. században, a keserűanyag nélküli változatok kinemesítésévvel került sor, elsősorban Németországban és Ausztráliában.

Nitrogénmegkötő képessége és ehető, takarmányozható, magas fehérjetartalmú magvai miatt termesztik, zöldtrágyaként, talajjavítóként, dísznövényként is felhasználják. Magvait kávépótlóként használták. Magyarországon a 20. század elején jelent meg, elsősorban talajjavítóként. Az 1980-as években már több mint 15 ezer hektáron termesztették a csillagfürt-fajokat, de ez a rendszerváltást követően töredékére csökkent, a 2010-es években már csak kb. 400 hektár maradt (többnyire Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében).

A vad (nem nemesített) csillagfürt 0,03-2,5%-nyi mérgező alkaloidot (lupinidin, allolupinin, lupanin) és glikoalkaloidot (vernin) tartalmaz. Nagy mennyiségben való fogyasztása az állatokban májkárosodást, gyomor- és bélgyulladást, a magzatok fejlődési rendellenességét okozza. A takarmányként etetett csillagfürt alkaloidtartalma nem érheti el a 0,1%-ot.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Keskenylevelű_csillagfürt&oldid=26877149”