Keskenycsőrű keselyű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Keskenycsőrű keselyű
Régi rajz a keselyű fejéről
Régi rajz a keselyű fejéről
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Óvilági keselyűformák (Aegypiinae)
Nem: Gyps
Savigny, 1809
Faj: G. tenuirostris
Tudományos név
Gyps tenuirostris
Hodgson (in Gray), 1844[1][2][3]
Szinonimák
  • Gyps indicus tenuirostris
  • Gyps indicus nudiceps[4][5]
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keskenycsőrű keselyű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keskenycsőrű keselyű témájú médiaállományokat és Keskenycsőrű keselyű témájú kategóriát.

A keskenycsőrű keselyű (Gyps tenuirostris) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj,[6] melyet 2006-ban azonosnak tartottak a közeli rokonával, a hosszúcsőrű keselyűvel (Gyps indicus). Egyébként a két madár elterjedési területe nem érintkezik, és a szakértők alaktanilag, távolról is meg tudják különböztetni őket. A hosszúcsőrű keselyű csak a Gangesztől délre fordul elő és a sziklákon költ, míg a keskenycsőrű keselyű a Himalája lábainál, valamint Délkelet-Ázsiában található meg és a fákra rakja fészkét.

Előfordulása[szerkesztés]

A keskenycsőrű keselyű előfordulási területe Indiában az Indo-Gangeszi-síkság északi részén, nyugaton Himácsal Pradestól délre Orisza északi feléig és keleten Asszámon keresztül, Észak- és Közép-Bangladesig, Dél-Nepálig és Mianmarig. Újabban Kambodzsában is felfedezték.

Indiában, Dél- és Délkelet-Ázsiában a Gyps-fajok állományai, akár 99%-os állománycsökkenést szenvedettek az úgynevezett diklofenákmérgezések által. Ezzel a szerrel az állatorvosok a háziállatokat, főleg a szarvasmarhákat oltották be, de amikor az állat elpusztult, a keselyűk „takarították fel”; azonban ekkor kezdődődött a baj, mivel a diklofenák veseelégtelenséget okozott e madaraknál.[7][8] Azonban a diklofenák betiltásával és a fogságban szaporító programok segítségével, több fajt is sikerült megmenteni a kihalástól. A Royal Society for the Protection of Birds (RSPB) becslései szerint 2009-ben, körülbelül 1000 példányt létezett a vadonban ebből a keselyűfajból.[9][10] Pamela Cecile Rasmussen, híres amerikai ornitológusnő bebizonyította, hogy a korábban hosszúcsőrű keselyűnek vélt keskenycsőrű keselyű, valójában egy különálló fajt képez. Ez igen fontos felfedezés, mivel a fogságban való szaporító programok keretében így elkerülendő az amúgy is veszélyeztetett keselyűfajok hibridizációja, amely szintén rontott volna a helyzetükön.[11]

Megjelenése[szerkesztés]

A 80-95 centiméteres hosszával, körülbelül akkora, mint a hosszúcsőrű keselyű; mindketten a közepes termetű óvilági keselyűformák közé tartoznak.[12] A szóban forgó madárnak a tollazata nagyjából szürke színű; a farokalatti része világosabb. A combján fehéres pihe is látható. A nyaka hosszú, vékony, csupasz és fekete színű. A feje szintén csupasz, azaz tollazat nélküli és fekete. Pofája egy hosszú, vékony és sötét csőrben végződik; a csőrnek közepetájéka vékonyabb, mint a többi része. A fülnyílása jól kivehető és nem fedi tollazat.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gray GR (1944) The Genera of Birds. volume 1:6
  2. Hume A O (1878) Stray Feathers 7:326
  3. Deignan, HG (1946). „The correct names of three Asiatic birds.” (PDF). Ibis 88, 402–403. o. DOI:10.1111/j.1474-919X.1946.tb03492.x.  
  4. Baker, ECS (1927) Bull. Brit. Orn. Club 47:151
  5. Rand, AL & RL Fleming (1957). „Birds from Nepal”. Fieldiana: Zoology 41 (1), 55. o.  
  6. BirdLife International: 'Gyps tenuirostris'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2013. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  7. Oaks, J. L; Gilbert, M; Virani, M.Z; Watson, R. T; Meteyer, C. U; Rideout, B. A; Shivaprasad, H. L; Ahmed, S; Chaudhry, M, J; Arshad, M; Mahmood, S; Ali, A; Khan, A. Al (2004). „Diclofenac residues as the cause of vulture population decline in Pakistan” (PDF). Nature 427 (6975), 630–3. o. DOI:10.1038/nature02317. PMID 14745453.  
  8. Green, Rhys E. (2004). „Diclofenac poisoning as a cause of vulture population declines across the Indian subcontinent”. Journal of Applied Ecology 41 (5), 793–800. o. DOI:10.1111/j.0021-8901.2004.00954.x.  
  9. Alleyne, Richard. „Endangered vulture could be saved thanks to help from RSPB”, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 6.) 
  10. Indian vulture births are hailed”, 2009. augusztus 6. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 6.) 
  11. Johnson, Jeff A. (2006). „Systematics within Gyps vultures: a clade at risk”. BMC Evolutionary Biology 6, 65. o. DOI:10.1186/1471-2148-6-65.  
  12. Vulture facts (2011).
  13. Rasmussen, PC & JC Anderton. Birds of South Asia: The Ripley Guide. Volume 2. Smithsonian Institution & Lynx Edicions, 90. o. (2005) 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]