Keroman tengeralattjáró-bázis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keroman tengeralattjáró-bázis
Lorient Keroman III.jpg
Ország Franciaország
Település Lorient
Elhelyezkedése
Keroman tengeralattjáró-bázis (Franciaország)
Keroman tengeralattjáró-bázis
Keroman tengeralattjáró-bázis
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 47° 43′ 45″, ny. h. 3° 22′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 45″, ny. h. 3° 22′ 13″
A Keroman tengeralattjáró-bázis weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keroman tengeralattjáró-bázis témájú médiaállományokat.

A Keroman tengeralattjáró-bázist a németek működtették a második világháború idején a megszállt Franciaországban, Lorient-ban.

Története[szerkesztés]

A német hadsereg 1940 júniusában foglalta el Lorient városát. A Kriegsmarine első tengeralattjárója júliusban érkezett meg a kikötőbe, és ettől kezdve Lorient a legnagyobb és legaktívabb német tengeralattjáró-bázissá vált. Novemberben Karl Dönitz admirális egy közeli villába helyezte át főhadiszállását, de 1942-ben, miután egy brit kommandó megtámadta Saint-Nazaire-t, Párizsba költözött. Az első szövetséges légicsapás 1940 szeptember 27-én[1] érte a kikötőt, kevéssel azután, hogy a németek megkezdték az általuk dómnak nevezett két tengeralattjáró-fedezék építését. A vasbetonból épített keleti és nyugati bunker 80 méter hosszú, 16 méter széles és 25 méter magas volt, falvastagsága elérte az 1,5 métert. Mindegyikben egy búvárhajó fért el, amelyet be- és kivontattak szükség szerint.[2][1]

Ezek a sebtében felhúzott fedezékek nem bizonyultak elég hatékonynak, ezért a haditengerészet megkezdte az öt tengeralattjáró befogadására alkalmas bunker, a Keroman I építését február 2-án. Ez 119 méter hosszú és 85 méter széles volt, és hat hónap alatt készült el a két dómtól délre. Ezzel párhuzamosan a németek építettek egy bunkert feljebb a folyón, amely 145 méter hosszú és 50 méter széles lett.[1] Ebben két tengeralattjáró állomásozhatott 1941 augusztusától. A létesítmény a Scorff bunker nevet kapta. A németek ezeken kívül megépítették a hét-hét tengeralattjárót befogadó Keroman II-t és III-at.[2]

A Keroman I és II szárazdokk volt, míg a Scorffnak és a Keroman III-nak közvetlen kapcsolata volt a tengerrel. A létesítmények közül a legnagyobb a Keroman III volt, amelynek dupla teteje volt. A két 3,5 méter vastag betonfal között egy méter üres tér volt. 1943 nyarán a németek megkezdték a Keroman IV építését, amely az XXI típusú tengeralattjáróknak adott volna otthont, de a légitámadások olyannyira hátráltatták a beruházást, hogy a bunker nem készült el soha. A németek építettek egy hadianyagraktárt és hat lőszerraktárt a torpedók számára.[2]

A szövetségesek sokszor támadták Lorient-t, és 4500 tonna robbanószert[1] dobtak rá. A város épületeinek csaknem 95 százaléka megsérült a bombázásokban. A légi akciók ugyan akadályozták a bázis ellátását, de tengeralattjárót egyet sem rongáltak meg. A normandiai partraszállás után a szövetségesek bekerítették a várost és a benne állomásozó 15 ezer német haditengerészt. Lorient-t nem sikerült elfoglalni, védői 1945. május 10-én adták meg magukat az amerikai csapatoknak.[2]

A Lorient-i német létesítmények egy részét ma is használja a francia haditengerészet. A Keroman bázist azonban 1997. február 11-én kiürítették, ma nyitva áll a látogatók előtt. Egyes részeit helyi vállalkozók használják.[1]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e U-Boot
  2. a b c d Battlefield

Források[szerkesztés]