Kero pekcsei király
| Kero pekcsei király | |
| Pekcse 21. királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 455 – 475[1][2] | |
| Elődje | Piju () |
| Utódja | Mundzsu () |
| Életrajzi adatok | |
| Gyermekkori név | Pujo Gjongsza (부여경사, 夫餘慶司, )[2] |
| Posztumusz név | nem ismert[2] |
| Született | ?[2] |
| Elhunyt | 475[2] |
| Édesapja | Piju ()[2] |
| Édesanyja | ismeretlen nevű királyné[2] |
| Házastársa | ismeretlen nevű királyné[2] |
| Gyermekei | Mundzsu () Kondzsi (곤지, 昆支, )[2] |
| Átírási segédlet | |
| Kero vang / Kungeru vang | |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 개로왕 / 근개루왕 |
| Handzsa | 蓋鹵王 / 近蓋婁王 |
| McCune–Reischauer | Kaero wang / Kŭn'gaeruwang |
| Átdolgozott | Gaero wang / Geungaeru wang |
Kero () (? – 475) az ókori Pekcse () állam 21. királya.[2][3] A kínai Vej su () krónikában összevonták a család- és utónevét, így Jogjong (여경, 餘慶, ) néven szerepel, a Nihonsokiban pedig Kaszuri-kun (가수리군, 加須利君, ) néven utalnak rá.[2]
Élete
[szerkesztés]Piju () király elsőszülött fiaként jött a világra, 455-ben követte apját a trónon. Miután trónra került, fiát, Mundzsu () a legmagasabb hivatali beosztásba (szangdzsvaphjong (), 상좌평, 上佐平) nevezte ki.[2]
Tovább ápolta a jó kapcsolatot Sillával, Japánnal és a Szung ()-dinasztiával, ezzel próbálva megakadályozni Kogurjo () terjeszkedését. 469-ben megtámadta Kogurjo () déli határát, valamint erődöket építtetett. 472-ben az Északi Vej-dinasztiához fordult segítségért, hogy közösen támadják meg Kogurjót (), de elutasították a kérését, aminek következtében Pekcse () megszakította velük a diplomáciai kapcsolatot.[2]
Az eset azonban feldühítette Csangszu ()t, Kogurjo () királyát, aki 475-ben 30 000 katonával támadást intézett az ország ellen és ostrom alá vette a fővárost. A Szamguk szagi () szerint Csangszu () egy Torim (도림, 道琳, ) nevű szerzetest küldött Kero () udvarába kémnek, aki elnyerte a go táblajátékot imádó király kegyét, és rávette, hogy nagyszabású építkezéseket indítson, ezzel pedig kimerítette Pekcse () készleteit.[2]
Mikor az ellenség megtámadta a fővárost, Mundzsu () Sillába utazott, hogy erősítést kérjen, Kero () pedig a fővárost védte, ám hét nap után a város elesett, a király pedig az ellenség foglya lett. A Kogurjo () seregek tábornokai között két pekcse ()i származású, szökött bűnöző is volt, Csedzsung Gollu (재증걸루, 再曾桀婁, ) és Koin Mannjon (고이만년, 古尒萬年, ), akik leköpték a foglyul ejtett királyt, majd az Acsha ()-hegyi erődben (아차산성) kivégezték (lefejezték).[2][3]
Mundzsu () tízezer sillai katonával tért vissza, és sikerült kiszorítania Kogurjo () seregeit, ám a főváros addigra elpusztult. Mundzsu () trónra lépett és a fővárost Ungdzsin ()ba (웅진, 熊津) (ma Kongdzsu ()) helyezte át.[2]
Kero () király második fia, Kondzsi () magas beosztásban dolgozott bátyja udvarában. Amikor Mundzsu () fia, Szamgun () meghalt, Kondzsi () fia, Tongszong () követte a trónon.[2] Kero () a nemesség kihagyásával kormányzott és saját családtagjait helyezte magas pozíciókba, ezzel kivívta a nemesség ellenszenvét. Halála után a nagy hatalmú He () klán tagja, He Gu (해구, 解仇, ) lázadást szított Mundzsu () ellen.[3]
A Szamguk szagi () egyik története szerint a köznép nem kedvelte Kero () királyt, mert egy óriási palota építkezésén kellett részt venniük, és mert a király szemet vetett egy közember feleségére is.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Doopedia: 개로왕 (koreai nyelven). Doopedia. (Hozzáférés: 2025. december 8.)
- ↑ Encykorea: 개로왕 (koreai nyelven). Encyclopaedia of Korean Culture (한국민족문화대백과사전). (Hozzáférés: 2025. december 8.)
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C.. Korea: Tradition and Transformation – A History of the Korean People, második kiadás (angol nyelven), Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2. OCLC 917031206
| Előző uralkodó: Piju () |
Pekcse királya
455 – 475 |
Következő uralkodó: Mundzsu () |
