Keríniai vár
| Keríniai vár | |
 | |
| Ország |  Ciprus Észak-Ciprus |
| Mai település | Girne |
| Tszf. magasság | 4,0 m |
| Elhelyezkedése | |
 Keríniai vár
Pozíció Ciprus térképén
| |
 é. sz. 35° 20′ 30″, k. h. 33° 19′ 20″35.341610°N 33.322360°EKoordináták: é. sz. 35° 20′ 30″, k. h. 33° 19′ 20″35.341610°N 33.322360°E | |
| Keríniai vár weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keríniai vár témájú médiaállományokat. | |
A keríniai vár (görögül: Κάστρο της Κερύνειας, törökül: Girne Kalesi) egy 16. századi vár, amelyet a velenceiek építettek egy korábbi keresztes lovagkori erődítmény helyén. Falain belül található egy 12. századi kápolna, amelyben újrahasznosított késő római kori oszlopfők láthatók, valamint területén működik a Hajóroncsmúzeum. Az épület Kerínia városában található, a Ciprustól elszakadni próbáló Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár államának területén.[1]
Története
[szerkesztés]Kerínia az i. e. 10. század óta létezik. Az ásatások ókori görög nyomokat tártak fel, amelyek az i. e. 7. századra nyúlnak vissza, de a település a római uralom alatt fejlődött várossá. A helyszínen végzett kutatások szerint a bizánciak a 7. században építették fel az eredeti várat, hogy megvédjék a várost az új arab tengeri fenyegetéstől.[2] A vár első történelmi említése 1191-ben történik, amikor I. Richárd angol király a harmadik keresztes hadjárat felé tartva elfoglalta a várat, legyőzve Komnénosz Izsákot, a magát császárnak kikiáltó, feltörekvő helyi kormányzót.[3]
Rövid idő után Richárd eladta a szigetet a templomos lovagoknak, akik a parasztlázadás miatt nem tudták ellenőrzésük alá vonni, majd unokatestvérének, Lusignan Guidónak, Jeruzsálem korábbi királyának. Ezzel kezdődött a 300 évig tartó frank Ciprusi Királyság (1192-1489) története. A vár kezdetben meglehetősen kicsi volt. I. Ibelin János bejrúti úr 1208 és 1211 között kibővítette. A vár fő funkciója katonai volt, és a fejlesztések egy új bejáratot, négyzet alakú és patkó alakú tornyokat, az íjászok számára kialakított sáncokat és tömlöcöket tartalmaztak.
A várat többször is megostromolták. Egy 1373-as genovai támadás majdnem elpusztította a várat, a 15. századi ostromok közül a leghosszabb pedig közel négy évig tartott, és a szerencsétlen lakosokat egér- és patkányevésre kényszerítette. 1489-re a velenceiek átvették az irányítást Ciprus felett, és 1540-ben kibővítették a várat, így nyerte el mai külsejét. A legfontosabb változtatások, mint például a vastag falak és az ágyúk számára kialakított lőrések hozzáadása, a puskaporos tüzérség formájában bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodást jelentették a hadviselésben. A velenceiek három szinten ágyúnyílásokat is kialakítottak, hogy a szárazföldről támadók ellen ágyútüzet tudjanak irányítani. A vár belsejében hatalmas hosszú rámpákat építettek, hogy a tüzérséget felhúzhassák a falakon. Amikor a vár munkálatai befejeződtek, a vár falai körbefogták a kis Szent György-templomot is, amelyet a bizánciak építhettek a 11. vagy 12. században.[4]
1570-ben Kerínia megadta magát az oszmánoknak. Ők is változtattak a váron, de a britek megszállásuk alatt ezeket eltávolították. A várban található Sadik pasa oszmán admirális sírja. A britek a várat rendőrlaktanyaként és kiképzőiskolaként használták. A kastélyt a ciprióta görög EOKA szervezet tagjainak börtöneként is használták.
A Keríniai Régiségügyi Minisztérium 1950-ben vette át a kastély felügyeletét, bár az EOKA zavargásai alatt az épület ismét brit ellenőrzés alá került. A minisztérium 1959-ben visszaszerezte az ellenőrzést, és 1960 óta a vár nyitva áll a nagyközönség előtt. Az 1963 és 1967 közötti időszakban azonban a Ciprusi Nemzeti Gárda katonai főhadiszállásként használta a kastélyt. Ciprus török megszállását követően, 1974-ben a Girnei Régiségek és Múzeumok Minisztériuma vette át a vár megőrzéséért és használatáért való felelősséget. Az osztály őrzi az 1974 előtti, Kerínia területén lévő templomokból gyűjtött ikonokat, és a kastély zárt helyiségeiben őrzi azokat. Ezek közül néhány most a Mihály arkangyal templomban van kiállítva.
Jelenlegi jellemzői
[szerkesztés]A vár szárazföldi oldalán lévő vizesárok a 14. század előtt tele volt vízzel, és a vár kikötőjeként szolgált. A várba az északnyugati bejáraton keresztül lehet belépni, amely a várárkon átívelő híd felől nyílik. Az első kaputól, amely a velenceiek által épített erődített fal északnyugati oldalán fekszik, egy boltíves folyosóra jutunk, amely a Lusignan-vár bejáratához vezet. A folyosótól balra egy átjáró vezet a kereszt alaprajzú Szent György-templomba (Hágiosz Georgiosz). E templom kupolája korinthoszi oszlopfőkkel ellátott márványoszlopokon nyugszik, amelyeket egy régebbi épületből mentettek ki, és itt helyeztek el.[5]
A Lusignan-vár bejárati folyosóján található síremlék Sadik pasa oszmán tengernagyé, aki 1570-ben elfoglalta Kerínia városát. A folyosó ezután a vár nagy belső udvarába vezet, amelyet őrszobák, istállók és lakóhelyiségek szegélyeznek. Az udvartól északra és keletre található boltíves helyiségek (királyi őrszobák, börtön stb.) a Lusignan-korszakból származnak. Az udvartól nyugatra található királyi lakrészek, valamint a kis latin templom nagy és boltíves ablakai szintén a Lusignan-korszakból származnak. Az udvar déli részén a bizánci korból származó erődítmények és maradványok találhatók. A falak felső szakaszain rámpák vezetnek a védművekhez. Lépcsőkön lehet felmászni a királyi lakosztályokhoz és egy kis kápolnához. A vár mélyén várbörtönök, raktárak és a lőporraktárak találhatók. Az udvaron kívül található egy terem, amelyben különböző régészeti lelőhelyek leleteit mutatják be, például az akdenizi falusi sír, a Vrisziben feltárt neolitikus település és a kirni bronzkori sír. Az udvar északi végén egy kis ajándékbolt és egy egyszerű kávézó is található.
Hajóroncsmúzeum
[szerkesztés]
Az udvarról nyíló egyik teremben található a Hajóroncsmúzeum, amely egy Kr. e. 4. századból származó görög kereskedelmi hajó maradványait mutatja be, amely az egyik legrégebbi valaha megtalált hajó, amely teljes rakományával együtt fennmaradt.[6] Andréasz Kariólu, egy ciprusi görög búvár 1965-ben fedezte fel a hajót, amely tele volt malomkövekkel és Koszról és Rodoszról származó boros amforákkal.[7] A hajó Ciprus felé tartott, amikor egy vihar miatt elsüllyedt a város kikötője előtt. 1967-ben nyilvánosan is bemutatta a roncsot a régészeknek. A Pennsylvaniai Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának Michael Katsev vezette csapata 1969 és 1974 között tanulmányozta a roncsot. A hajó az elsüllyedés idején már körülbelül 80 éves volt. Ma a 14 méter hosszú, ólommal bevont aleppói fenyőből készült hajótestet és az amforákat a múzeumban, speciálisan ellenőrzött környezetben őrzik.[8]
Galéria
[szerkesztés]-
A vár és a város látképe 1880-ban -
1900-ban a bástyán még brit lobogó lengett... -
... ma pedig török és észak-ciprusi zászló -
Az egykori erődített kikötő, amely ma már turisztikai célokat szolgál -
A tenger felőli bástyák és falak -
A vár belső udvara -
A bizánci stílusú Hágiosz Georgisz-kápolna -
A világhírű keríniai hajó maradványai a Hajóroncs Múzeumban kiállítva -
A vár é erődítéseinek alaprajza
_p136_KYRENIA.jpg)
_(14780825612).jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Paradise, Cyprus: Kyrenia Castle, North Cyprus - North Cyprus Castles (amerikai angol nyelven). www.cyprusparadise.com. (Hozzáférés: 2025. május 10.)
- ↑ Kyrenia | Mediterranean Coast, Harbour Town, Venetian Castle | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2025. május 13.)
- ↑ Kyrenia Castle. (Hozzáférés: 2025. május 10.)
- ↑ Kyrenia Castle & Shipwreck Museum (amerikai angol nyelven). Visit North Cyprus. (Hozzáférés: 2025. május 10.)
- ↑ The Church of St. George in the Kyrenia Castle in the North of the Island of Cyprus: Bringing out the Shape of Architecture (angol nyelven) (2018. november)
- ↑ Kyrenia - Észak-Ciprus látnivalók - Ayia Napa (magyar nyelven), 2024. június 13. (Hozzáférés: 2025. május 10.)
- ↑ Archaeology, Institute of Nautical: Kyrenia Shipwreck Excavation (amerikai angol nyelven). Institute of Nautical Archaeology, 2020. február 23. (Hozzáférés: 2025. május 10.)
- ↑ Susan Womer Katzev – Helena Wylde Swiny: The Kyrenia ship final excavation report: history of the excavation, amphoras, ceramics, coins and evidence for dating. 2023. ISBN 978-1-78570-752-0 Hozzáférés: 2025. május 13.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kyrenia Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
