Ken Tyrrell

Ken Tyrrell
Született	1924. május 3. Surrey
Elhunyt	2001. augusztus 25. (77 évesen) Surrey
Állampolgársága	brit brit ( – 1927. április 12.)
Foglalkozása	autóversenyző
Halál oka	hasnyálmirigyrák
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Ken Tyrrell témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Robert Kenneth "Ken" Tyrrell (1924. május 3. – 2001. augusztus 25.) brit Formula–2-es pilóta, a Tyrrell Racing Formula–1-es csapatának alapítója.

Élete

A Surrey megyei East Horsleyban született, az Egyesült Királyságban. A második világháború idején a királyi légierőnél szolgált, a háború után pedig fakereskedelemmel kezdett el foglalkozni, innen eredt a "Chopper" becenév. 1952-ben, 28 éves korában egy 500 köbcentis hengerűrtartalmú Norton-motorral hajtott Cooperrel versenyzett a Formula–3-ban, majd 1958-ban a Formula–2-be igazolt, a Cooper-Climax csapathoz. Viszonylag jó eredményei voltak és alkalmanként győzni is tudott.

Egy idő után aztán rájött, hogy versenyzőnek nem a legjobb, viszont sokkal jobban ért a csapat ügyeinek menedzseléséhez. 1959-ben visszavonult a versenyzéstől és a Cooper Formula Junior csapatának lett a vezetője. A csapat műhelye a család fatelepén lett berendezve. 1961-től a Mini Coopert is ő menedzselte, valamint a sérült Formula–1-es csapatfőnököt, John Coopert is helyettesítette egy ideig.

Tyrrell fedezte fel Jackie Stewartot, aki 1964-től a Formula Junior csapatnál versenyezhetett, de ő indította be Jody Scheckter és John Surtees karrierjét is. 1967-ben felismerte, hogy a Lotus csapat által használt Ford-Cosworth DFV motorban milyen potenciál rejtőzik, ezért az Elf, a Dunlop és a Ford támogatásával végre a Formula–1-ben találta magát, mint a Matra International csapat vezetője. A csapat Tyrrell saját vállalkozásának és a francia autógyártó Matrának a közös projektje volt. Meggyőzte a gyárat, hogy ne erőltessék a Matra saját V12-es motorját, hanem használják a Ford-Cosworth DFV motorokat. Az ily módon megépült Matra MS10 annyira jól sikerült, hogy Jackie Stewart rögtön a második helyre repítette a csapatot az 1968-as konstruktőri küzdelmekben. A sikerek hatására épült meg a Matra MS80, amellyel Jackie Stewart megszerezte első világbajnoki címét, a csapat pedig a konstruktőri bajnoki címet.

A Matra azonban csak erőltette a saját V12-es motorjának használatát, ezért Tyrrell titokban tárgyalni kezdett Derek Gardner tervezővel, hogy építsenek egy saját autót. A Tyrrell 001-es jó volt, de megbízhatatlan, és igazán csak a következő évtől bevetett Tyrrell 003-as volt az, amely igazán összeállt. A Jackie Stewart és François Cevert által vezetett autók segítségével a következő két évben nyolcszor győztek, Stewart pedig ismét világbajnok lett.

A csapatra mindvégig jellemző volt az újítások bevetése. A 006-os modellnek szokatlanul magas légbeömlője volt, és meglehetősen sikeresen is teljesített: Stewart harmadszor is világbajnok lett. Csakhogy Cevert halálos balesetet szenvedett Watkins Glenben, emiatt Stewart bejelentette a visszavonulását. A hirtelen pilóták nélkül maradt Tyrrell 1974-re leigazolta Jody Schecktert és Patrick Depaillert, az új, 007-es kódnevű autó pedig viszonylag jól teljesített, mert mind a csapat, mind Scheckter harmadikok lettek. Ezután a csapat fokozatosan kezdett visszasüllyedni a középmezőnybe, jó pilótái ellenére is. 1976-ban egy szokatlan megoldással, hatkerekű autóval kísérlezetett a Tyrrell, amely nem volt rossz konstrukció - egyszer győzni is sikerült vele és több dobogós helyezést is bezsebeltek. A Goodyear azonban nem volt hajlandó a négy kisebb méretű első kereket kizárólag a csapat számára legyártani, ezért a konstrukciót 1977-ben visszaléptették.

Az 1980-as évektől kezdve komoly pénzügyi problémák szorongatták a Tyrrellt. Ken Tyrrell a helyzet ellensúlyozására fiatal tehetségeknek adott lehetőséget, mint Michele Alboreto, Martin Brundle és Stefan Bellof, de nem tudta megtartani őket, amikor a jobb helyzetben lévő csapatok elvitték őket. A pénzügyi gondok miatt az utolsó csapatok egyike voltak, akik elhagyták a Ford-Cosworth DFV szívómotorját és turbómotorokra váltottak. Alboreto 1983-ban még győzni tudott ezzel a motorral, de 1984-ben a csapat már csak trükközéssel volt képes a turbómotoros autókkal tartani a lépést, ami miatt súlyos büntetést kaptak, és kizárták őket az 1984-es bajnoki küzdelmekből.

Az 1990-es évek elején Tyrrell hátrébb lépett a csapatvezetéstől, és azt átruházta fiaira és Harvey Postlethwaite főtervezőre, aki legújabb ötletével, a megemelt orral egy időre újra versenyképessé tette a csapatot. Jean Alesi révén még gyűjtöttek két második helyezést, és a futamon vezető helyen is tudtak állni, de ez már a végjáték volt. 1994-ben Mark Blundell révén álltak utoljára dobogóra, és 1997-ben Mika Salo révén szereztek utoljára pontot.

A csapatot már hosszú ideje szerette volna eladni Tyrrell, amire 1997-ben került sor: a British American Tobacco vette meg és hozta létre belőlük a BAR istállót. 1998-ban még utoljára a régi nevén versenyzett a csapat, de Tyrrell már nem volt hajlandó részt venni a munkában, miután az újdonsült csapatvezér Craig Pollock leigazolta azt a Ricardo Rosset-t, akit Tyrrell nem akart, hanem helyett Jos Verstappent, vagy legalább Norberto Fontanát szerette volna.

Tyrrell 2001. augusztus 25-én halt meg, 77 éves korában, hasnyálmirigyrák következtében.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ken Tyrrell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.