Ugrás a tartalomhoz

Kelta harci kürt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harci kürt a Tintignac nevű kelta tanyákról
A Gundestrup üst "E" lemezén ábrázolt három kürtjátékos

Az ősi kelta harci kürt, vagy carnyx egy fúvós hangszer volt, amelyet a kelták a vaskorban használtak, megközelítőleg Kr. e. 200 és Kr. u. 200 között. Ez egyfajta bronzból készült, hosszúkás S alakú trombita volt, amelyet úgy tartottak, hogy a hosszú, egyenes középső rész függőleges volt, a rövid fúvórész és a kiszélesedő felső rész pedig vízszintesen, egymással ellentétes irányban állt. A kiszélesedő rész egy nyitott szájú vaddisznó vagy más állat fejének formájára alakították.

A háborúban használták, valószínűleg a csapatok harcra buzdítására és az ellenfelek megfélemlítésére, ahogyan arról Polübiosz beszámol. A hangszer jelentős magassága lehetővé tette, hogy a csaták vagy szertartások résztvevőinek feje fölött is hallható legyen.

Egy gall szertartás felidézése a Tintignac-i szentélyben, a La Tène kultúra alapján

Régészet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimbolika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vaskori Britanniában az állati szimbolika szándékosan agressziót és vadságot közvetít, például a withami pajzson látható vaddisznó, a skóciai deskfordi kelta kürt, a Temze folyóból előkerült kettős sárkánymintás kard hüvelye.[1]

Bizonyítékok utalnak arra, hogy a kelta harci kürtöt egy törzsfőnök tartotta, amint azt egy lehetséges gall király, Bituitos alakja mutatja.[2]

Tintignac

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben régészek a franciaországi Corrèze-ben, Tintignac-ban egy Kr. e. első századi gall települést fedeztek fel. A lelőhely több mint 500 fémtárgy töredékét tartalmazta, köztük hét harci kürtét, amelyek közül az egyik majdnem teljes volt. Ezt a felfedezést megelőzően mindössze öt kürt töredékét találták meg a mai Skóciában, Franciaországban, Németországban, Romániában és Svájcban.[3] Négy harci kürtnek vaddisznófeje volt, az ötödik pedig egy kígyószerű szörnyetegre hasonlít. Úgy tűnik, hogy egy rituális lelőhelyet képviselnek, amely nem sokkal Gallia római meghódítása után keletkezett.[4] A tintignac-i leletek lehetővé tették, hogy 2012-ben azonosítani lehessen néhány, évtizedekkel korábban Észak-Olaszországban talált töredéket, amelyek egy kelta harci kürtből származnak.

Deskford

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Deskfordi harci kürt rekonstrukció

A Brit-szigetekről származó egyetlen példa a deskfordi kürt, amelyet 1816-ban találtak a skóciai Banffshire-i Deskfordban, Leitchestown farmján. Csak a vaddisznófejes harang maradt fenn, amelyet szintén nyilvánvalóan rituális letétként helyeztek el.  A Banff Múzeumnak adományozták, és most az Aberdeenshire Museums Service kölcsönadta a Skót Nemzeti Múzeumnak. A deskfordi carnyx helye és kora a piktek szívében azt sugallja, hogy az eszköznek szertartási célú felhasználása lehetett, és nem csak a háborúban használták. 2004 előtt ez volt a legjobb fennmaradt példa, és általában másolták a korábbi rekonstrukciókban. A deskfordi lelet szinte teljes egészében sárgarézből készült, egy olyan fémből, amelyet a rómaiak Dél-Britannia meghódítása után szinte kizárólagosan használtak, és szigorúan ellenőriztek, így a Nagy-Britanniában talált vaskori és római kori kelta sárgaréz túlnyomó többségéhez hasonlóan a harci kürt is újrahasznosított fémből készülhetett "némi gondossággal".[5] A Skót Múzeum Kr. u. 80-250 körülre datálja az építésre.[6]

Római leletek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római kori érmék arra utalnak, hogy a kelták egy harci trombitát használtak, amelyet neveztek. Ezek a kelta trombiták nem hasonlítanak a római trombitákhoz, amelyeket nem úgy írnak le, mint amelyeknek "szörnyfejű végük" van.[7] A kelta vagy galliai kürtöt a kelták hasonló módon használták, mint ahogyan a rómaiaknál a zászló működött, és a Traianus-oszlop tövében található egy példa egy sárkányfejű harci kürtre.[8] A kürtöt a dák trombitával azonosnak írták le. A gall harci kürt és a dák La Tène sárkányos zászló és a sárkányokkal és kígyókkal díszített ékszerek között egyértelmű a hasonlóság.[9] Egy sárkányfejű harci kürt is megjelenik Augustus mellvédjén, amelyet egy gall nő tart.[10]

Egyéb

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A kelta harci kürt a Gundestrup-üst oldalán is megjelenik.[11]
  • Az angliai Suffolkban 2021-ben találtak egy vaskorból származó kis, vaddisznóval díszített, bronz kürtöt.[12]

Irodalomban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név szöveges forrásokból ismert. A carnyx szó megjelenik mind a Kr. e. 279-ben történt Delphoi elleni kelta támadásról szóló feljegyzésben, mind Julius Caesar galliai hadjáratának dokumentálásában, mind Aulus Plautius beszámolójában, ami Claudius császár Kr. e. 43-ban történt britanniai inváziójáról szól. Kr. e. 60-30 körül Diodórosz így írta:

"Trombitáik ismét egy sajátos barbár fajtából valók; belefújnak, és egy durva hangot produkálnak, ami illik a háború zűrzavarához."

Egyéb tárgyak Tintignacból

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tintignacban talált tárgyakat a 2012-es "Les Gaulois, une expo renversante" (A gallok, egy lenyűgöző kiállítás) című kiállításon mutatták be.

"Kelta harci kürt hangja"

A deskfordi kürt rekonstrukciójának hangfelvétele

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A deskfordi kürt rekonstrukcióját Dr. John Purser kezdeményezte, és 1991-ben kezdték meg a Glenfiddich Living Scotland díj és a Skót Nemzeti Múzeum közös finanszírozásával. John Purser zenetudós mellett a csapatban Fraser Hunter régész, John Creed ezüstműves és John Kenny harsonaművész is dolgozott.  2000 év hallgatás után 1993 áprilisában a Skót Nemzeti Múzeumban leplezték le a rekonstruált kürtöt.[13]

1993-ban Kenny lett az első ember, aki 2000 év után először játszott a kelta harci kürtön, és azóta előadásokat tartott és fellépett a hangszerrel nemzetközileg, koncerttermekben, rádióban, televízióban és filmekben. A kürtre számos kompozíciót írt, melyek hét CD-n szerepelnek. 2003. március 15-én a párizsi Stade de France stadionban 65 000 néző előtt szólóban lépett fel.[13]

2017. június 15-én a Slaidburn Village Hallban került sor a The Music of the Forest című, kifejezetten Christopher Gibbs lakeland-i zeneszerző megrendelésére készült mű ősbemutatójára, amelyben egy rekonstruált kelta harci kürt szerepel. A négyrészes dalciklus a Bowlandi Erdő táját és történelmét idézte meg. A dalciklust a Blackburn-i Székesegyház énekkara, a Renaissance Singers adta elő Samuel Hudson vezényletével. A harci kürtöt John Kenny játszotta.[14]

Különböző rekonstrukciók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A popkultúrában

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kelta harci kürt szerepel a Gladiátor (2000) nyitó csatajelenetében, és egyszerre használják hangszerként és félelemkeltő fegyverként. A Druidák (2001) című francia film több csatajelenetében is megjelenik. Egy kelta harci kürt megjelenik a 2012-es Pixar Merida, a bátor című animációs filmjének elején. A kelta harci kürtöt használják a Sid Meier's Civilization VI című játék gall hanganyagában.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carnyx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Látsd még

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Garrow, Duncan. Rethinking Celtic Art (angol nyelven). Oxbow Books, 65. o. (2008. október 1.). ISBN 978-1-84217-318-3
  2. ↑ Megaw, J. V. S.. Art of the European Iron Age: A Study of the Elusive Image (angol nyelven). Adams & Dart, 177. o. (1970. augusztus 26.). ISBN 978-0-239-00019-4
  3. ↑ Administrator. "The Carnyx from Tintignac". www.emaproject.eu (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2022. május 9.
  4. ↑ "Press report". 2012. szeptember 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. augusztus 20.
  5. ↑ "Internet Archaeol 2. Dungworth. Home Page". 1997. április.
  6. ↑ History, Scottish. "Deskford carnyx". National Museums Scotland (angol nyelven). 2021. január 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. december 8.
  7. ↑ The Numismatic Chronicle, and Journal of the Numismatic Society (angol nyelven). Tayor & Walton, 11. o. (1865. augusztus 26.)
  8. ↑ Kinnee, Lauren. The Greek and Roman Trophy: From Battlefield Marker to Icon of Power (angol nyelven). Routledge (2018. március 12.). ISBN 978-1-351-84657-8
  9. ↑ Pârvan, Vasile. Dacia: An Outline of the Early Civilizations of the Carpatho-Danubian Countries (angol nyelven). CUP Archive (1928. augusztus 26.)
  10. ↑ Penner, Todd C.. Mapping Gender in Ancient Religious Discourses (angol nyelven). BRILL (2007. augusztus 26.). ISBN 978-90-04-15447-6
  11. ↑ Celtic Culture: A-Celti (angol nyelven). ABC-CLIO, 345. o. (2006. augusztus 26.). ISBN 978-1-85109-440-0
  12. ↑ "Rare Bardwell Iron Age trumpet sells for more than £4k". BBC News (brit angol nyelven). 2021. december 3. Hozzáférés: 2023. február 7.
  13. 1 2 "Details - Sound Scotland".
  14. ↑ "Details - Lancashire County Council".[halott link]

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kelta_harci_kürt&oldid=29303659”