Kelmenfy László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kelmenfy László
Született 1815. december 1.
Nagyvárad
Elhunyt 1851. április 21. (35 évesen)
Buda
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mérnök, író, kritikus, drámaíró, fordító

Kelmenfy László, családi nevén nemes kelemenfalvai Hazucha Xavér Ferenc (Nagyvárad, 1815. december 1.Buda, 1851. április 21.), mérnök, író, kritikus, drámaíró, fordító; a Kisfaludy Társaság tagja.

Pályája[szerkesztés]

Apja orvos volt, aki korán meghalt. Hazucha László kisgyerekként előbb a nagyváradi árvaházba került, majd nagybátyja pártfogásával Nagyszebenben nevelkedett. Szegény sorsából nagy nélkülözések árán küzdötte fel magát. 1831-ben a szintén nagyváradi születésű Szigligeti Ede tanulótársával önképzőkört alakítottak. 1832-ben Pestre ment és orvosi tanfolyamra iratkozott be, közben irodalommal kezdett foglalkozni. 1838-ban a Munkácsy János által szerkesztett Rajzolatok segédszerkesztője volt. Gyermekkora, hiányos neveltetése lehangolttá, dacossá tette; rövid ideig egy szegedi nyomdában dolgozott, végül abba hagyva orvosi tanulmányait a mérnöki pályát választotta. 1839-től 1843-ig Pesten mérnöki tanulmányokat folytatott. 1843-tól 1848-ig az országos építészeti hivatalban dolgozott. 1848. február 6-án a Kisfaludy Társaság tagjául választotta. Eredeti családi nevét az írói álnévként korábban is használt Kelmenfyre változtatta. A szabadságharc után állás nélkül maradt. Hosszan elhúzódó tüdőbetegsége korán, harminchat évesen sírba vitte.

Hivatást érzett a lapszerkesztéshez, de ilyen irányú próbálkozásai sikertelenek maradtak. A Rajzolatokban, később az Irodalmi Őrben és az Életképekben jelentek meg kritikái, főként színművekről (utóbbiban Vas Andor név alatt). Kritikai cikkeivel ellenségeket szerzett magának, főként az tette népszerűtlenné, hogy hevesen támadta Petőfi Sándort. Érdekesség, hogy Petőfi múzsájának, Mednyánszky Bertának távoli unokatestvére, mivel Berta édesanyja Hazucha-lány volt.

Drámaantológiát állított össze a pesti Magyar Színház javára (1839). Írt elbeszéléseket, regényt és néhány vígjátékot. Lefordította többek között Schiller Stuart Mária és Don Carlos című drámáit, valamint Shakespeare Athéni Timonját. Utóbbi bemutatóját már nem élhette meg, egy évvel halála után játszották először a Nemzeti Színházban.

Felesége monoszlói Csekeő Piroska (1823–1896) volt, akitől egy fia érte meg a felnőtt kort. Gyermekük, Hazucha Lajos (1851–1900) ügyvédi diplomával rendelkezett.

Munkái[szerkesztés]

  • Buda. Színművek zsebkönyve. (Pest, 1839.) A kötet három darabot tartalmaz:[1]
- Horváth Cyrill: Jolánta. Szomorújáték öt felvonásban.
- Szász Adolf: Phoebosz és Athene a földön. (Töredék.)
- [Kelmenfy László]: A művész. Színi költemény egy felvonásban Hazuchatol.
  • Korhely életnek szomorú a vége Buda, 1845. (Oktató elbeszélés a nép számára. A népkönyveket kiadó egyesület első díjával jutalmazott pályamű.)
  • Beszélyek Két kötet. Pest, 1846. (Folyóiratokban megjelent novelláinak gyüjteménye.)
  • Meghasonlott kedély Két kötet. Pest, 1846. (Regény.) – Németül: Der Zerfallene, ford. Dux Adolf. Pozsony, 1847. Két kötet.)
  • Ezer év előtt. Marius Carthago romjain Pest, 1850. (Elbeszélések.)

Cikkei[szerkesztés]

A Rajzolatokban (1835-36. humoreszkek és egyéb dolgozatok), a Közleményekben (1841. beszélyek, rajzok és esztétikai cikkek), a Literaturai Lapokban (1841. irodalmi cikkek és kritikák), a Regélő Pesti Divatlapban (1842. költemények, Az agg trombitás, Arszlán és tigris), az Életképekben (1843. Dorka kisasszony, Boldog és boldogtalan, beszélyek és költ., 1844. Egy font Pannonia gyertya, beszélyke, 1845. Fény és árnyoldalok, iránycikk, Szeszélyek és hűség, beszély, könyvismertetések, Vas Andor névvel, 1846. Szegény embert az ág is húzza c. iránycikke feltünést keltett, Szerencsés utat! humoreszk, Vásárfiak, Beszélgetés az ó és új év közt; különösen Vas Andor név alatt írt színi bírálatai tetszettek), a Pesti Divatlapban (1844. Elmefuttatások és Szószármaztatások Csákány Laci és Kakas Peti álnevek alatt, 1845. Mint agár a kútban, Egy hajdú értekezése a harangöntésről, Középút a legjobb, 1846. Új évi enyelgés, csak azért is!), az Aradi Vészlapokban (1844. Férj és feleség, beszély, töredék egy regényből), az Őrangyalban (1845-48. beszélyek), az Irodalmi Őrben (Életképek melléklapja 1846. Eötvös József báró A falu jegyzőjének bírálata), az ajándokban (1846. Páris patakja), a Szerelmey Miklós Magyar Hajdan és Most c. vállalatánál is közreműködött, a Pesti Naplóban (1850. 15. és köv. sz. ezer év előtt, ered. beszély), a Hölgyfutárban (1850. 29-37. sz. Carthago grátiái, róma furiai, tört. beszély), a Családi Lapokban (1855. Esau és Jákob, hátrahagyott beszélye) és a Honvédvilágban (II. 1868. A honvéd 1848-ban.)

Színművei és fordítások[szerkesztés]

  • Sirhölgy vagy Adolf Gusztáv Münchenben, drámai rajzolat 5 felv. egy előjátékkal Bardt után ford. kötött beszédben; előadatott Budán 1835. jan. 10., Debreczenben 1836. jan. 2. és ápr. 30.;
  • Halley üstököse, vagy Budapest a jövő században, tüneményes vígjáték (bohózat) dalokkal két szakaszban, zenéje Szerdahelyitől; előadatott Pesten először 1839. márcz. 7. és 18.;
  • Visegrádi kincskeresők, ered. bohózat 3 felv., zenéje Rózsavölgyi Márktól, először 1839. ápr. 16.;
  • Stuart Mária, szomj. 5. felv. Schillertől, ford., először 1846. júl. 1.;
  • Don Carlos Spanyolhon örököse, dr. költ. 5. felv. Schillertől, először 1846. máj. 19.;
  • Mindenható lángész, eredeti vígj. 3 felv., először 1850. márcz. 14.;
  • Atheni Timon, dr. 5 felv. Shakespeare után ford., először 1852. márcz. 27., április 15., aug. 27. és 1859. szept. 29. Pesten.
  • Öcsém házasodjál, vígjáték és Mostoha atya, vígj. három felv. Raupach [Ernst Raupach] után.

Források[szerkesztés]

  1. Kelmenfy László. Antikvárium. (Hozzáférés: 2011. február 25.)