Kelet-Rumélia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelet-Rumélia (autonóm tartomány)
Източна Румелия
روم الى شرقى
Ανατολική Ρωμυλία

18781885
Bulgaria San Stefano Berlin 1878 TB.png
Általános adatok
Fővárosa Plovdiv
Népesség 975 030 (1884)
Hivatalos nyelvek bolgár, görög, török
Elődállam
Utódállam
 Oszmán Birodalom
Bulgária 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-Rumélia témájú médiaállományokat.

Kelet-Ruméliát az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró San Stefanó-i békeszerződést (Yeşilköy) felváltó 1878-as berlini kongresszus hozta létre, az Oszmán Birodalom autonóm tartományaként. A főkormányzó kötelezően keresztény vallású, akit a szultán nevezett ki a nagyhatalmak hozzájárulásával; a hivatalos nyelv a bolgár, a görög és a török volt; a legfelsőbb törvényhozó testület az 56-tagú tartományi gyűlés volt, melyből 36 tagot a népesség választott meg általános és demokratikus szavazáson; török katonaság csak háború esetében állomásozhatott a tartományban.

A tartomány megalakítása után alkotmányt kapott és Alekszandar Bogoridi (Aleko pasa) lett első kormányzója, aki az orosz befolyás hatására szinte kizárólag bolgárokra bízta a kormányzást, akik a terület Bulgáriával való uniójára törekedtek. Aleko pasa kegyvesztett lett és 1884-ben a szultán felmentette, helyére Gavril Krasztevics (Gavril pasa) került, azonban a bolgár szervezkedés tovább folytatódott. 1885. szeptember 17-én a bolgár forradalmi párt a nemzetőrség közreműködésével Krasztevicset megbuktatta, mire a Georgi Sztranszki elnöklete alatt megalakult ideiglenes kormány proklamálta a terület unióját Bulgáriával. I. Sándor bolgár fejedelem szeptember 20-án ezt elfogadta és felvette a Kelet-Rumélia fejedelme címet is. Az Oszmán Birodalom a nagyhatalmakra bízta a kérdés eldöntését, akik az Orosz Birodalom hatására csak öt évig bízták a tartományt Sándorra, majd az oroszok 1886. augusztus 20-án puccsal megbuktatták őt. Az unió ennek ellenére létrejött.

Források[szerkesztés]