Kelet-ázsiai jógácsára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Kínai buddhizmus
汉传佛教 / 漢傳佛教
Han-csuan Fo-csiao
Hagyományok
Szent hegyek
Kultúra
Sablon:Kínai buddhizmus

A kelet-ázsiai jógácsára (kínai: 唯識宗, pinjin: vej-si-cung, japán: juisiki-sú, „csak-tudat iskola”; vagy kínai: 法相宗, pinjin: fa-hsziang-cung, japán: hosszó-sú, „dharma jellegzetesség iskola”) azokra a kelet-ázsiai buddhista hagyományokra vonatkozik, amelyek az indiai jógácsára filozófiai iskolát képviselik.

Jellemzői[szerkesztés]

Bővebben: Jógácsára#A jógácsára Kelet-Ázsiában és Nyolcfajta tudatosság

Ahogy a jógácsára iskola, a fa-sziang iskola is azt tanítja, hogy a valóság értelmezése a tudatunkból származik, nem az empirikus tapasztalásainkból. A tudat eltorzítja a valóságot és valóságként vetíti ki.[1] A tudat felosztható nyolcfajta tudatosságra, és a tudásnak négy aspektusa létezik, amelyek alapján a valóságot látjuk.

Kínában[szerkesztés]

Hszüan-cang szobra az Óriás Vadlúd-pagoda Hszian városban

Kezdetek[szerkesztés]

Az indiai jógácsára szövegek fordításai az 5. század elején jelentek meg Kínában.[2] Ezek közé tartozott Gunabhadra Lankávatára-szúra fordítása négy kötetben, amely a csan buddhizmus korai időszakában is fontos műnek számított.

A 6. században az indiai Paramártha fáradságos munkával terjesztette Kínában a jógácsára tanításokat. A fordításai közé tartozik a Szandhinirmocsana-szútra, a Madhjántavibhága-káriká, a Trimsiká-vidzsnyaptimátratá és a Mahájána-szamgraha.[3] Paramártha is széles körben terjesztette a csak-tudat tanait, és Kína déli részén jelentős számú követőt sikerült toboroznia.[4] Világi és egyházi emberek is elzarándokoltak hozzá messzi földekről, hogy meghallgassák tanításait, elsősorban a Mahájána-szamgrahával kapcsolatban.[4]

Hszüan-cang és Kuj-csi[szerkesztés]

Hiába voltak elérhetőek a jógácsára tanítások, az emberek többsége Hszüan-cangra úgy tekintett, mint a kelet-ázsiai jógácsára legjelentősebb alapítójára. Hszüan-cang 33 évesen utazott Indiába, hogy a buddhizmust tanulmányozza, és kínai nyelvű fordításokat készítsen a legfontosabb művekről.[5] Az utazása később legendává vált és ókori kínai regények is születtek belőle, mint például a Nyugati utazás, amely a kelet-ázsiai pop kultúra fontos részévé vált a kínai operától kezdve a japán televízióig. Hszüan-cang az Indiában töltött tíz év alatt különböző buddhista mesterektől tanult és sokat utazott.[5] Tanítói közé tartozott Sílabhadra, Nálandai egyetem apátja, aki akkor volt 106 éves.[6] Hszüan-cang jógácsára filozófiát tanult Sílabhadrától éveken át. Hszüan-cang egy megrakott szekér buddhista szöveggel tért haza Kínába. A szövegek között fontos jógácsára művek is voltak, mint például a Jógácsárabhúmi-sásztra.[7] Összesen 657 buddhista szöveget szerzett be Indiából.[5] A szövegek kínai nyelvű fordításaihoz állami támogatást is kapott, amelyből egy egész fordító csapatot állított fel.

A kelet-ázsiai jógácsára jelentős műve lett Hszüan-cang értekezése a Cseng Vej-si Lun (Diskurzus a csak-tudat megalapításáról).[8] A mű fő témája Vaszubandhu műve, a Trimsiká-vidzsnyaptimátratá (Harminc vers a csak-tudatról). Hszüan-cang szintén szorgalmazta a Maitréja bódhiszattvával kapcsolatos meditációkat. Tanítványa, Kuj-csi több fontos szövegmagyarázatot írt a jógácsára szövegekhez és tovább erősítette az irányzatot Kínában. Később őt tekintették az iskola első igaz pátriárkájának.[9]

Az Új-korban[szerkesztés]

A kínai jógácsára ereje idővel legyengült más kínai buddhista hagyományok előtérbe kerülésével, mint a tientaj, a hua-jen, a kínai csan és a Tiszta Föld buddhizmus. Ettől függetlenül, a hatása továbbra is jelen volt, ugyanis a kínai buddhistáknak a jógácsára fordításaira, kommentárjaira és koncepcióira kellett hagyatkozniuk, így a jógácsára beszivárgott ezekbe a hagyományokba is.[7] A jógácsára tanítások népszerűek maradtak a kínai buddhizmusban, beleértve Maitréja tiszteletét, és a Tusita mennyországból adott tanításait.[10] A 20. század elején Jang Ven-huj és Ou-jang Csian (歐陽漸) (1871–1943) terjesztette Kínában a buddhizmust, és megnövekedett az érdeklődés a jógácsára, a szan-lun és a hua-jen iránt.[11][12]

Koreában[szerkesztés]

A csak-tudat tanítások pobszank néven váltak ismertté Koreában. Ezen tanítások legismertebb koreai alakja Voncsuk volt, aki Hszüan-cang tanítványa volt. Voncsukot nagyra tartják a tibeti buddhizmus tudósai a for his Commentary on the Szamdhinirmocsana-sútrához fűzött szövegmagyarázatai miatt. Kínai tartózkodása során Voncsuk tanítványa lett a koreai születésű Tocsung (道證), aki 692-ben utazott Sillába és Voncsuk tanításait hirdette.

Koreában a pobszank tanítások nem maradtak fenn önálló iskolaként. Kínához hasonlóan beolvadtak más iskolák tanításaiba.[7]

Japánban[szerkesztés]

A Kófukudzsi keleti arany csarnoka (vagy Tokondo, 東金堂) Japánban. A Kófukudzsi templom a jógácsára iskola fő temploma Japánban.

A csak-tudat tanítások hosszó néven váltak ismertté Japánban. Az egyik legjelentősebb alapító Kuj-csi volt.[13] Annak ellenére, hogy a mai napig létezik egy kis számú hosszó szekta Japánban, a jelentősége jelentősen lecsökkent az ekajána buddhista iskolák felemelkedésével.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Tagawa, Shun'ei. Living Yogacara: An Introduction to Consciousness-Only Buddhism. Wisdom Publications, 1–10. o. (2009). ISBN 0-86171-589-6 
  2. ↑ Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness. 1984. p. 6
  3. ↑ Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness. 1984. pp. 30-32
  4. ↑ a b Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness, Stanford University Press 1984, ISBN 0804711879. pp. 32-33
  5. ↑ a b c Liu, JeeLoo. An Introduction to Chinese Philosophy: From Ancient Philosophy to Chinese Buddhism. 2006. p. 220
  6. ↑ Wei Tat. Cheng Weishi Lun. 1973. p. li
  7. ↑ a b c d Tagawa, Shun'ei.szerk.: Charles Muller: Living Yogacara: An Introduction to Consciousness-Only Buddhism. Wisdom Publications, xx-xxi (forward). o. (2009). ISBN 0-86171-589-6 
  8. ↑ Liu, JeeLoo. An Introduction to Chinese Philosophy: From Ancient Philosophy to Chinese Buddhism. 2006. p. 221
  9. ↑ Lusthaus, Dan (undated), Quick Overview of the Faxiang School 法相宗
  10. ↑ Rev. Chuan Yuan (Ming Zhen) Shakya (tr.): The Autobiography and Maxims of Master Han Shan. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 6.)
  11. ↑ Nan, Huai-Chin. Basic Buddhism: Exploring Buddhism and Zen. 1997. p. 142
  12. ↑ Sheng Yen. Orthodox Chinese Buddhism. 2007. p. 217
  13. ↑ Sho, Kyodai (2002). The Elementary-Level Textbook: Part 1: Gosho Study "Letter To The Brothers". SGI-USA Study Curriculum. Source: [1] Archiválva 2007. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (accessdate: January 8, 2007)

További információk[szerkesztés]

  • Buswell, Robert E., Lopez, Donald S. Jr. (2014). The Princeton Dictionary of Buddhism, Princeton: Princeton University Press, pp. 297–298
  • Hamar, Imre, ed. (2007), Reflecting Mirrors: Perspectives on Huayan Buddhism. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag
  • Paul Hoornaert. "Bhavaviveka's Critique against the "Vijnaptimatra" Doctrine". Journal of Indian and Buddhist studies 41.1 (1992).
  • Sachiyoshi Minagawa. "Medieval Japanese Vijnaptimatra Thought--On nyakunmuro". Journal of Indian and Buddhist studies 46.2 (1998).
  • Hiromi Yoshimura. "Plural Theories on Vijnaptimatra in the Mahayanasutralamkara". Journal of Indian and Buddhist studies 54.2 (2006).
  • Puggioni, Tonino (2003). The Yogacara-faxiang faith and the Korean Beopsang [法相] tradition, Seoul Journal of Korean Studies 16, 75-112

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kelet-ázsiai_jógácsára&oldid=27005634”