Kelet-ázsiai jógácsára
| A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao |
|---|
 |
| Története |
| Főbb alakok |
| Hagyományok |
| Szövegek |
| Építészet |
| Szent hegyek |
| Kultúra |
A kelet-ázsiai jógácsára (kínai: 唯識宗, pinjin: vej-si-cung, japán: juisiki-sú, „csak-tudat iskola”; vagy kínai: 法相宗, pinjin: fa-hsziang-cung, japán: hosszó-sú, „dharma jellegzetesség iskola”) azokra a kelet-ázsiai buddhista hagyományokra vonatkozik, amelyek az indiai jógácsára filozófiai iskolát képviselik.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ahogy a jógácsára iskola, a fa-sziang iskola is azt tanítja, hogy a valóság értelmezése a tudatunkból származik, nem az empirikus tapasztalásainkból. A tudat eltorzítja a valóságot és valóságként vetíti ki.[1] A tudat felosztható nyolcfajta tudatosságra, és a tudásnak négy aspektusa létezik, amelyek alapján a valóságot látjuk.
Kínában
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kezdetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az indiai jógácsára szövegek fordításai az 5. század elején jelentek meg Kínában.[2] Ezek közé tartozott Gunabhadra Lankávatára-szúra fordítása négy kötetben, amely a csan buddhizmus korai időszakában is fontos műnek számított.
A 6. században az indiai Paramártha fáradságos munkával terjesztette Kínában a jógácsára tanításokat. A fordításai közé tartozik a Szandhinirmocsana-szútra, a Madhjántavibhága-káriká, a Trimsiká-vidzsnyaptimátratá és a Mahájána-szamgraha.[3] Paramártha is széles körben terjesztette a csak-tudat tanait, és Kína déli részén jelentős számú követőt sikerült toboroznia.[4] Világi és egyházi emberek is elzarándokoltak hozzá messzi földekről, hogy meghallgassák tanításait, elsősorban a Mahájána-szamgrahával kapcsolatban.[4]
Hszüan-cang és Kuj-csi
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hiába voltak elérhetőek a jógácsára tanítások, az emberek többsége Hszüan-cangra úgy tekintett, mint a kelet-ázsiai jógácsára legjelentősebb alapítójára. Hszüan-cang 33 évesen utazott Indiába, hogy a buddhizmust tanulmányozza, és kínai nyelvű fordításokat készítsen a legfontosabb művekről.[5] Az utazása később legendává vált és ókori kínai regények is születtek belőle, mint például a Nyugati utazás, amely a kelet-ázsiai pop kultúra fontos részévé vált a kínai operától kezdve a japán televízióig. Hszüan-cang az Indiában töltött tíz év alatt különböző buddhista mesterektől tanult és sokat utazott.[5] Tanítói közé tartozott Sílabhadra, Nálandai egyetem apátja, aki akkor volt 106 éves.[6] Hszüan-cang jógácsára filozófiát tanult Sílabhadrától éveken át. Hszüan-cang egy megrakott szekér buddhista szöveggel tért haza Kínába. A szövegek között fontos jógácsára művek is voltak, mint például a Jógácsárabhúmi-sásztra.[7] Összesen 657 buddhista szöveget szerzett be Indiából.[5] A szövegek kínai nyelvű fordításaihoz állami támogatást is kapott, amelyből egy egész fordító csapatot állított fel.
A kelet-ázsiai jógácsára jelentős műve lett Hszüan-cang értekezése a Cseng Vej-si Lun (Diskurzus a csak-tudat megalapításáról).[8] A mű fő témája Vaszubandhu műve, a Trimsiká-vidzsnyaptimátratá (Harminc vers a csak-tudatról). Hszüan-cang szintén szorgalmazta a Maitréja bódhiszattvával kapcsolatos meditációkat. Tanítványa, Kuj-csi több fontos szövegmagyarázatot írt a jógácsára szövegekhez és tovább erősítette az irányzatot Kínában. Később őt tekintették az iskola első igaz pátriárkájának.[9]
Az Új-korban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kínai jógácsára ereje idővel legyengült más kínai buddhista hagyományok előtérbe kerülésével, mint a tientaj, a hua-jen, a kínai csan és a Tiszta Föld buddhizmus. Ettől függetlenül, a hatása továbbra is jelen volt, ugyanis a kínai buddhistáknak a jógácsára fordításaira, kommentárjaira és koncepcióira kellett hagyatkozniuk, így a jógácsára beszivárgott ezekbe a hagyományokba is.[7] A jógácsára tanítások népszerűek maradtak a kínai buddhizmusban, beleértve Maitréja tiszteletét, és a Tusita mennyországból adott tanításait.[10] A 20. század elején Jang Ven-huj és Ou-jang Csian (歐陽漸) (1871–1943) terjesztette Kínában a buddhizmust, és megnövekedett az érdeklődés a jógácsára, a szan-lun és a hua-jen iránt.[11][12]
Koreában
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csak-tudat tanítások pobszank néven váltak ismertté Koreában. Ezen tanítások legismertebb koreai alakja Voncsuk volt, aki Hszüan-cang tanítványa volt. Voncsukot nagyra tartják a tibeti buddhizmus tudósai a for his Commentary on the Szamdhinirmocsana-sútrához fűzött szövegmagyarázatai miatt. Kínai tartózkodása során Voncsuk tanítványa lett a koreai születésű Tocsung (道證), aki 692-ben utazott Sillába és Voncsuk tanításait hirdette.
Koreában a pobszank tanítások nem maradtak fenn önálló iskolaként. Kínához hasonlóan beolvadtak más iskolák tanításaiba.[7]
Japánban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A csak-tudat tanítások hosszó néven váltak ismertté Japánban. Az egyik legjelentősebb alapító Kuj-csi volt.[13] Annak ellenére, hogy a mai napig létezik egy kis számú hosszó szekta Japánban, a jelentősége jelentősen lecsökkent az ekajána buddhista iskolák felemelkedésével.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Tagawa, Shun'ei (2009). Living Yogacara: An Introduction to Consciousness-Only Buddhism. Wisdom Publications. 1–10. o. ISBN 0-86171-589-6.
- ↑ Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness. 1984. p. 6
- ↑ Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness. 1984. pp. 30-32
- 1 2 Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness, Stanford University Press 1984, ISBN 0804711879. pp. 32-33
- 1 2 3 Liu, JeeLoo. An Introduction to Chinese Philosophy: From Ancient Philosophy to Chinese Buddhism. 2006. p. 220
- ↑ Wei Tat. Cheng Weishi Lun. 1973. p. li
- 1 2 3 4 Tagawa, Shun'ei (2009). Charles Muller (ed.). Living Yogacara: An Introduction to Consciousness-Only Buddhism. Wisdom Publications. xx-xxi (forward). o. ISBN 0-86171-589-6.
- ↑ Liu, JeeLoo. An Introduction to Chinese Philosophy: From Ancient Philosophy to Chinese Buddhism. 2006. p. 221
- ↑ Lusthaus, Dan (undated), Quick Overview of the Faxiang School 法相宗
- ↑ Rev. Chuan Yuan (Ming Zhen) Shakya (tr.). "The Autobiography and Maxims of Master Han Shan". 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6..
- ↑ Nan, Huai-Chin. Basic Buddhism: Exploring Buddhism and Zen. 1997. p. 142
- ↑ Sheng Yen. Orthodox Chinese Buddhism. 2007. p. 217
- ↑ Sho, Kyodai (2002). The Elementary-Level Textbook: Part 1: Gosho Study "Letter To The Brothers". SGI-USA Study Curriculum. Source: Archiválva 2007. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (accessdate: January 8, 2007)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Buswell, Robert E., Lopez, Donald S. Jr. (2014). The Princeton Dictionary of Buddhism, Princeton: Princeton University Press, pp. 297–298
- Hamar, Imre, ed. (2007), Reflecting Mirrors: Perspectives on Huayan Buddhism. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag
- Paul Hoornaert. "Bhavaviveka's Critique against the "Vijnaptimatra" Doctrine". Journal of Indian and Buddhist studies 41.1 (1992).
- Sachiyoshi Minagawa. "Medieval Japanese Vijnaptimatra Thought--On nyakunmuro". Journal of Indian and Buddhist studies 46.2 (1998).
- Hiromi Yoshimura. "Plural Theories on Vijnaptimatra in the Mahayanasutralamkara". Journal of Indian and Buddhist studies 54.2 (2006).
- Puggioni, Tonino (2003). The Yogacara-faxiang faith and the Korean Beopsang [法相] tradition, Seoul Journal of Korean Studies 16, 75-112
