Kedrovij (Tomszki terület)
Kedrovij | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Föderációs alany | Tomszki terület | ||
Járás | - | ||
Rang | város | ||
Irányítószám | 636615 | ||
Körzethívószám | 38250 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1818 fő (2021)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | omszki idő, krasznojarszki idő | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
Kedrovij weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kedrovij témájú médiaállományokat. |
Kedrovij (oroszul: Кедровый) területi alárendeltségű város Oroszország Tomszki területén, Nyugat-Szibériában. Olajmunkások „alvó-városa”.
Népessége: 2451 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Neve az orosz kedr („кедр”) szóból származik, melynek főjelentése 'cédrus', de itt nyilván a Szibériában elterjedt „сибирский кедр” (Pinus sibirica) fenyőfajt jelenti, amit magyarul általában cirbolyafenyőnek hívnak.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A Tomszki terület délnyugati részén, Tomszk területi székhelytől 480 km-re északnyugatra, a Parabeli járás központi részén helyezkedik el, de a város 1987 óta nem része a járásnak. A Csuzik (a Parabel egyik forrásága) partjához közel, a mocsaras Vaszjugan-síkság északkeleti területén fekszik. Nyáron közúton nehezen megközelíthető, télen Bakcsarból a fagyott földön kialakított 100 km-es ideiglenes autóút vezet a városba.
Története
[szerkesztés]A helység az olajmunkások településeként keletkezett, építése 1981-ben kezdődött. 1986-ban kapta mai nevét, 1987-ben lett város.
Története összefügg a közelben fekvő Pugyino falu történetével, melyet a korábbi szölkup település helyén egy Pugyin nevű orosz kereskedő alapított 1915-ben. Az 1930-as évektől az 1950-es évek elejéig ebbe a körzetbe – a mai Tomszki terület több más körzetéhez hasonlóan – orosz és számos más nemzetiségű, politikailag megbízhatatlannak ítélt családok sokaságát száműzték. Pugyino volt a járási különleges parancsnokság (komendatúra) központja, amelyhez 59 kistelepülés tartozott.
1979-ben elhatározták, hogy itt, Pugyino közelében építik fel a Tomszki terület második „olajváros”-át (Sztrezsevoj után). Kedrovijt ezzel a céllal kezdték építeni 1981-ben. A faházak után ötemeletes panelházakat emeltek, infrastruktúrát teremtettek, óvodát, iskolát, repülőteret építettek. Parabelből Pugyinóba 180 km-es olajvezetéket fektettek le, ez 1982-re készült el. Vasúti mellékvonalat, Tomszk felé országutat készültek építeni. Egy merész elképzelés szerint a város mintegy ötvenezer embernek adott volna otthont.
A Szovjetunió felbomlásával a munkákkal leálltak. Az olajvállalat (Luginyecknyefty), amelyen gazdaságilag a tervek jórésze alapult, 2003-ban átalakult gazdasági társasággá. A kis lélekszámú város lakóinak többsége napjainkban is az olaj- és gáziparban dolgozik. A távoli munkatelepekre (munkatelepekről) helikopterrel szállítják az olajmunkásokat, akik rotációban, többhetes váltásokban dolgoznak. Pugyino önkormányzati szempontból jelenleg Kedrovijhoz tartozik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://tmsk.gks.ru/storage/mediabank/01.09.xlsx (orosz nyelven), 2022. október 28.
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
Források
[szerkesztés]- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Общие сведения Archiválva 2021. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (A város portálja, kedradm.tomsk.ru, hozzáférés: 2021-11-26)
- Николай Кобелев: Томская нефть Archiválva 2021. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Особое мнение №36, kedradm.tomsk.ru, 2012-09-08. Hozzáférés: 2021-11-26)
- История Archiválva 2021. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (A város portálja, kedradm.tomsk.ru, hozzáférés: 2021-11-28)
- г. Кедровый Томской области Archiválva 2021. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (tomskinvest.ru)
- Google.com/maps