Kazareczki Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazareczki Kálmán
Született1932. március 5.
Nemeskolta
Elhunyt1994. november (62 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • agrárközgazdász
  • politikus
  • egyetemi oktató
Tisztségemezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes (1967. február 9. – 1975. október 26.)
IskoláiSzaratovi Állami Agráregyetem (–1954)
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Kazareczki Kálmán (Nemeskolta, 1932. március 5.1994. november) magyar közgazdász, vállalatvezető, miniszterhelyettes.

Élete[szerkesztés]

Egy általa elejtett gímbika rekorder trófeája a hatvani vadászati múzeumban

Apja kazánkovács volt. 1954-ben végzett a szaratovi közgazdaságtudományi egyetem agrárszakán, ahol agrár-közgazdászi oklevelet szerzett, hazatérése után tíz évig az Országos Tervhivatal Mezőgazdasági Főosztályának főelőadója, majd osztályvezetője lett. 1964-től három éven át a Földművelésügyi Minisztérium Beruházási Igazgatóságát vezette, 1967 májusa és 1975 szeptembere között pedig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes volt. E minőségében ő felügyelte a Közgazdasági, valamint a Munkaügyi és Szociálpolitikai Főosztályt, a Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályát, illetve az Állami Gazdaságok Főigazgatóságát és a Gépjavító Állomások Főigazgatóságát. 1976-tól a Mezőgazdasági Tervező és Beruházó Vállalat (AGROBER), 1984-től pedig a Vízépítő Tröszt vezérigazgatói tisztét töltötte be. A Magyar Gazdasági Kamara fővállalkozói tagozatának és az Agrárgazdasági Társaságnak az elnöke, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem címzetes egyetemi tanára is volt.

1950-től volt az MDP, majd az MSZMP tagja.

Érdekességek[szerkesztés]

A nevéhez fűződik annak a gímbikának az elejtése (a gemenci Keselyűsnél, 1974-ben), amelynek kapitális, 16 kilogrammos trófeája a Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum hatvani gyűjteményének egyik különleges darabja.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Munka érdemrend (1961)[2]
  • Munka érdemrend, arany fokozat (1969)[3]
  • Április negyedike érdemrend (1987)[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  2. Személyi rész. Magyar Közlöny, 24. sz. (1961. április 8.) 190. o.
  3. Személyi rész. Magyar Közlöny, 27. sz. (1969. április 14.) 250. o.
  4. Személyi rész. Magyar Közlöny, 14. sz. (1987. április 23.) 242. o.

Források[szerkesztés]