Kavicsfogú álteknősök

Kavicsfogú álteknősök
	Evolúciós időszak: triász PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Placochelys placodonta
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Öregrend:	Sauropterygia;
Rend:	Kavicsfogú álteknősök (Placodontia); Cope, 1871
Családok
	Cyamodontidae; Henodontidae; Paraplacodontidae; Placochelyidae; Placodontidae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kavicsfogú álteknősök témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kavicsfogú álteknősök témájú kategóriát.

A kavicsfogú álteknősök (Placodontia) mezozoikumi tengeri hüllők voltak, előfordulásuk mindössze a triász időszakra korlátozódott, melynek végeztével kihaltak. Kihalásuk része volt az öt nagy (ismert) földtörténeti tömeges fajpusztulás egyikének, a triász–jura kihalási eseménynek. A halántékablak-nyílás helyzete és más csonttani bélyegek alapján a Sauropterygia öregrendbe tartozó állatoknak vélik őket, mely családba a hattyúnyakú őshüllők, a plezioszauruszok is tartoznak. A kavicsfogú álteknősök átlagosan 1–2 m hosszúságú állatok voltak, azonban néhány alakuk testhosszúsága a 3 m-t is meghaladta.

Elterjedésük[szerkesztés]

A kavicsfogú álteknősök Európa, Kis-Ázsia és Dél-Kína kőzeteiből kerültek elő. Jellemzően páncél fedte testüket, tömött csontjaik voltak, valamint jellegzetes (névadó) lapos, kavicsszerű fogaik. Az első kavicsfogú álteknősökhöz tartozó fogakat 1809-ben, az első meghatározható koponyát 1824-ben találták. Kezdetben a fogakat valamilyen különös, a mai korallevő halakra emlékeztető állathoz tartozónak vélték, majd 1858-ban, a neves anatómus és paleontológus, Richard Owen ismerte fel, hogy valójában a hüllők egy új csoportjáról van szó és rokonságukat a plezioszauruszok közt kereste.

Rendszerezés[szerkesztés]

A kavicsfogú álteknősöket hagyományosan két nagy csoportra osztják: a páncéltalan Placodontoidea öregcsaládra és a páncélos (teknős-szerű) Cyamodontoidea öregcsaládra. A Saurosphargis nem rendszerezése vitatott. Az alábbi lista a rendbe sorolt családokat és nemek tartalmazza:

Saurosphargis
Placodontoidea
- Paraplacodontidae
  - Paraplacodus
- Placodontidae
  - Placodus
Cyamodontoidea
- Henodontidae
  - Henodus
- Cyamodontidae
  - Cyamodus
  - Protenodontosaurus
- Placochelyidae
  - Placochelys
  - Psephoderma

A Placodontoidea öregcsalád tagjai kevésbé specializáltak, mint a Cyamodontidae fajok és tipikus megnyúlt, gyíkszerű testük, valamint hosszú koponyájuk vall szárazföldi eredetükre. Testüket nem borítja összefüggő páncél, az elülső és hátsó felső állkapcsi (maxilláris) fogaikat pedig egy diasztéma választja el egymástól.

A Cyamodontoidea fajok esetében erősen redukálódtak vagy akár el is tűntek az elülső állkapcsi fogak és fejlett páncéllal rendelkeznek.

Magyarországi előfordulásuk[szerkesztés]

Bővebben: Placochelys placodonta

Magyarország területéről is előkerült kavicsfogú álteknősök ősmaradvány: A Placochelys placodonta. A veszprémi márgában a felső triász rétegekben, 1901-ben bukkant rá Laczkó Dezső (az általa alapított, később róla elnevezett veszprémi Laczkó Dezső Múzeum névadója). A maradványok kavicsfogú álteknős koponyáját, páncélját, bordáit és végtagcsontjait tartalmazták.

1902-ben újabb koponya és egyéb maradványok kerültek elő, 1907-ben fogak, valamint több kisebb lelet után 1917-ben egy nagyobb barad páncéltöredék is napvilágot látott.

A veszprémi leleteken kívül Reziben, Villányban, majd legutóbb Felsőörsön kerültek elő a kavicsfogú rokonságába tartozó maradványok.