Ugrás a tartalomhoz

Katerina Belkina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katerina Belkina
Született1974. április 16. (52 éves)[1]
Kujbisev
Állampolgárságaorosz
Foglalkozása
  • festőművész
  • fotográfus
A Wikimédia Commons tartalmaz Katerina Belkina témájú médiaállományokat.
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Katerina Belkina (Kujbisev, 1974. április 16. –) orosz fotográfus és festő. 

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belkina művészcsaládban született, édesanyja is képzőművészettel foglalkozott. Tanulmányait 1989-ben kezdte a szamarai művészeti iskolában, majd a Petrov-Vodkin Művészeti Akadémián folytatta. 1994 és 1999 között a Fedorov Kiadónál dolgozott szintén Szamarában. 2000 és 2002 között kezdett el fotográfiát tanulni a Mihail Muszorin iskolájában, eközben tervezőgrafikusként dolgozott egy orosz tévécsatornánál.[2] 

2007-ben Belkinát jelölték az orosz Kandinszkij-díjra, 2009-ben pedig részt vett az első Photo Biennálén a szentpétervári Márványpalotában, amelyet a Orosz Múzeum szervezett.[3] 2011-ben részt vett a negyedik Moszkvai Képzőművészeti Biennálé programjában, amelynek kurátora Tatiana Kurtanova volt.[4] 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Lucas Cranach-díjat, 2016-ban pedig a Hasselblad Masters díjat egy önarcképével.[5]

Belkina az Orosz Fotográfusok Szövetségének a tagja.[6]

Munkái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fotográfiai munkájára nagy hatással volt a festészet, kifejezetten a portrék.[7] Az elmúlt években főként a beállított önportrékra fókuszált.[8] A "Paint" című sorozatában a festészeti és a fotográfiai elemeket kombinálta és újra értelmezte híres festők képeit. A „Hieroglyph” sorozata test töredékek kollázsából áll. Az "Empty Spaces" sorozat 2010/2011-ben készült. Itt rideg, városi látképek előtt állította be önmagát.

Munkái megjelentek a Photo Art, Twill, Kunstbeeld.NL, Eyemazing, dem Monthly Art Magazine, der Fine Art Photo, Zebra, National Geographic és az orosz Gala magazinban is.[6]

Díjak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 2007: Kandinsky Prize, Moszkva („Project of the Year“ jelölés)
  • 2008: Art4.ru Museum Awards, Moszkva
  • 2008: Px3 Photo Competition, Párizs (1., 2. és 3. helyezett különböző kategóriákban, a „Paint“ és a „Not a Man’s World“ sorozattal)
  • 2008: Art Interview – International Online Artist Competition, Berlin (1. helyezett)
  • 2010: Px3 Photo Competition, Párizs (1. helyezett „Portrait” kategóriában)
  • 2012: IPA International Photography Awards, Los Angeles (1. helyezett „Fine Art, Collage”, „Fine Art, Portrait”, „People, Self-Portrait” and „Special, Digitally Enhanced” kategóriákban)[9]
  • 2014: MIFA Moscow International Foto Awards, Moszkva (1. helyezett „Fine Art” kategóriában)
  • 2015: International Lucas-Cranach-Preis Cranach-Alapítvány által (1. helyezett)[10]
  • 2015: MIFA Moscow International Foto Awards, Moscow (1. helyezett két kategóriában)
  • 2016: Hasselblad Masters Award (1. helyezett „Art” kategóriában)[11]

Kiállítások (válogatás)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 2010: Első Photo Biennale, Russian Museum, Márványpalota, Szentpétervár, Oroszország[3]
  • 2008: „25 women I loved“ egyéni kiállítás, FotoLoft Galéria, Moszkva, Oroszország
  • 2011: „Empty Spaces“ egyéni kiállítás a Fourth Moscow Biennale of Contemporary Art programjában, FotoLoft Galéria, Moszkva
  • 2014: „Empty Spaces“, egyéni kiállítás, Duncan Miller Gallery, Santa Monica, USA[12]
  • 2015: „The Sinner“, egyéni kiállítás, Being 3 Gallery, Peking, Kína
Lucas Cranach d. J. – Christ and the Woman Taken in Adultery szolgált modellként "The Sinner".
  • 2015: „Cranach und die Moderne“, csoportos kiállítás, Stiftung Christliche Kunst Wittenberg
  • 2016: „Humanism“, egyéni kiállítás, CreArte Studio, Oderzo, Olaszország [13]
  • 2016: „Paint“, egyéni kiállítás, Faur Zsófi Galéria, Budapest
  • 2021: "Dream Walkers and Magic Things", Faur Zsófi Galéria, Budapest

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "The Fine Art Archive".
  2. ↑ Belkina Archiválva 2016. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben at artmol.ru,
  3. 1 2 I Фотобиеннале Русского музея: Россия, которую они отобрали, fontanka.ru, 7.
  4. ↑ „Empty Spaces” Archiválva 2015. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, Website of the Moscow Biennale, checked on 26.
  5. ↑ "Hasselblad Masters' Competition". 2016. március 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. március 26.
  6. 1 2 Vorstellung Katerina Belkina Archiválva 2016. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Gebrüder-Lumière-Zentrum für Fotografie, abgerufen am 25.
  7. ↑ Porzellanteint vor spiegelnder Hochhausfassade, taz, 21.
  8. ↑ Katerina Belkina, LensCulture
  9. ↑ winner 2012, Website of IPA, checked on 25.
  10. ↑ Fotografin Katerina Belkina erhält Lucas-Cranach-Preis, Deutschlandradio Kultur vom 19.
  11. ↑ "Hasselblad Masters' Competition". 2016. március 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. március 26.
  12. ↑ Exhibtions Duncan Miller Gallery Archiválva 2016. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, Galerie-Website, checked on 25.
  13. ↑ "CreArte Studio" Archiválva 2016. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (in German).

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katerina_Belkina&oldid=27732447”