Katalán Republikánus Baloldal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esquerra Republicana de Catalunya
Katalán Republikánus Baloldal
Mottó: Mottó: L'únic canvi possible! (Az egyetlen lehetséges változás!)
Adatok
ElnökOriol Junqueras
Alapítva1931. március 19.
SzékházC/Calàbria, 166
08015 Barcelona
Spanyolország
Tagok száma8,048 (2016)
Ideológiakatalán nacionalizmus [1]
katalán függetlenség [2][3][4][5][6][7]
baloldali nacionalizmus[8][9][10]
köztársaságpártiság [11][12]
demokratikus szocializmus [13]
szociáldemokrácia [14][15]
Politikai elhelyezkedésBalközép és Baloldal között
Parlamenti jelenlétKépviselőház (katalán mandátumok):
15 / 47
Szenátus (katalán mandátumok):
12 / 23
Katalán Parlament:
31 / 135
Baleári-szigeteki parlament:
1 / 59
Katalóniai önkormányzati képviselők száma:
2 384 / 9 077
Nemzetközi szövetségekEurópai Szabad Szövetség
EP-frakcióZöldek/Európai Szabad Szövetség
Hivatalos színeiBorostyánsárga
Weboldala

A Katalán Republikánus Baloldal egy katalóniai nacionalista és demokratikus szocialista párt, amely baloldali. A párt célja hogy Katalónia független legyen. A 2018-ban hivatalba lépett katalán kormánykoalíció egyik tagja.

Története[szerkesztés]

Alapítása és a Független Katalónia[szerkesztés]

1931 márciusában alapította meg a pártot Francesc Macià és Lluís Companys akik Katalónia elnökei voltak, valamint Joan Lluhí i Vallescà ügyvéd és politikus, aki a Második Spanyol Köztársaság idejében több miniszteri tárcát is betöltött. A párt az 1931. áprilisi helyhatósági választásokon kimagaslóan jól szerepelt. A választás után 2 nappal április 14-én mielőtt kikiáltották volna Madridban a második köztársaságot, addig Macià bejelentette Barcelonában, hogy Katalónia független állam lesz. Ezt követően tárgyaltak Madridban ugyanis a San Sebastiáni-paktum értelmében Katalóniának saját statútumot kellett létrehoznia, amiben törvényesíti a madridi kormányzat és az autonóm kormányzat szerepet és egymás közti munkamegosztását. A tárgyalásokon javaslatot tettek katalán oldalról, hogy Macià lehetne Katalóniai kormány elnöke.

1932 szeptemberében megszületett a független Katalónia jogállásáról szóló nyilatkozat, amelynek értelmében a Katalán Parlament végrehajtó hatalommal lett felruházva. Az 1932-es katalán választásokon a párt 47.1%-os eredménnyel abszolút többséget szerez a helyi törvényhozásban.

1934. október 6-án Lluís Companyszt választotta meg a Katalán Parlament Katalónia új elnökévé, miután Macià meghalt. A spanyol kormány tagjai közt az Autonóm Jobboldal Spanyol Konföderációjának politikusai jelentek meg, akik törvénytelennek tartották Katalónia jogállását. A mozgalom a fasizmushoz közel állt és a spanyol központi kormány hatalmának kiterjesztését akarták. Ennek következtében a Spanyol Hadsereg leverte a katalán függetlenséget, a katalán kormány és a párt tagjait letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték.[16] Katalónia jogállásáról szóló nyilatkozatot 1936 februárjában felfüggesztették.

Spanyol polgárháború[szerkesztés]

1936-ban a spanyol polgárháború hajnalán a Katalán Republikánus Baloldal a Népfront tagja lett. A Népfront vezetőerejévé váltak, habár feszültségeik voltak az Egyesült Marxista Munkáspárttal és a szovjetbarát Katalónia Egyesített Szocialista Pártjával.

A polgárháború 1939-ben Francisco Franco győzelmével ért véget, hatalmukra kerülésük után a pártot és a Népfrontot betiltották. Lluís Companys pedig Franciaországba emigrált a többi katalánhoz és baszkhoz hasonlóan.

Franco-korszak[szerkesztés]

1940-ben a Vichy-kormány vezette Franciaországban Companyszt a Gestapo letartóztatta és kiadták Spanyolországnak, ahol 1940. október 15-én kivégezték. A párt a Franco-korszak alatt földalatti mozgalomként működött tovább illetve a Franciaországi spanyol emigrációban. 1945-ben a párt Toulouseban tartott közgyűlésén főtitkárnak nevezték ki Josep Tarradellaszt.

1975 óta[szerkesztés]

Franco halála után 2 évvel, 1977-ben találkozott Josep Tarradellas Adolfo Suárezzel, az első demokratikusan megválasztott miniszterelnökkel. A találkozó célja, hogy a Katalán Kormány intézményét ismét legálissá tegye. Erre 1977. október 23-án került sor.-

A párt részt vesz választási koalíciókban a Baleári-szigeteki helyhatósági választásokon valamint Észak-Katalóniában is. A Valenciai Republikánus Baloldallal is koalíciós partner.

Párt elnökök[szerkesztés]

  1. Francesc Macià (1931-1933)
  2. Lluís Companys (1933-1935)
  3. Carles Pi i Sunyer (1933-1935)
  4. Lluís Companys (1936-1940)
  5. Heribert Barrera (1993-1995)
  6. Jaume Campabadal (1995-1996)
  7. Jordi Carbonell (1996-2004)
  8. Josep-Lluís Carod-Rovira (2004-2008)
  9. Joan Puigcercós (2008-2011)
  10. Oriol Junqueras (2011-)

Választási eredmények[szerkesztés]

Katalán Parlament[szerkesztés]

Választás éve Szavazatok Elnyert mandátumok Eredmény Helyezés Megjegyzés
# % ± változás # ±
1932 224,800 47.1% —
56 / 85
 — Kormánypárt *
1980 240,871 8.9% —
14 / 135
 — Ellenzék 5.
1984 126,943 4.4% –4.5
5 / 135
 9 Kormánypárt 5. kormányon 1984–1987 között
1988 111,647 4.1% –0.3
6 / 135
 1 Ellenzék 5th
1992 210,366 8.0% +3.9
11 / 135
 5 Ellenzék 3rd
1995 305,867 9.5% +1.5
13 / 135
 2 Ellenzék 5th
1999 271,173 8.7% –0.8
12 / 135
 1 Ellenzék 4th
2003 544,324 16.4% +7.7
23 / 135
 11 Kormánypárt 3. kormányon 2003–2006 között
2006 416,355 14.0% –2.4
21 / 135
 2 Kormánypárt 3rd
2010 219,173 7.0% –7.0
10 / 135
 11 Ellenzék 5th
2012 498,124 13.7% +6.7
19 / 135
 9 Külső támogatók ** kormány külső támogatója
2015 1,628,714 39.6% n/a
20 / 135
 1 Kormánypárt ***
2017 935,861 21.4% n/a
32 / 135
 12 Kormánypárt **
2021 603.607 21.3% n/a
33 / 135
 1 Kormánypárt Együtt Katalóniáért párttal koalícióban

Önkormányzati választások[szerkesztés]

Választások Pártelnök Szavazatok % Képviselők száma
1979 Heribert Barrera 103.547 3,8
210 / 8 223
1983 Heribert Barrera 85.168 2,9
155 / 8 199
1987 Heribert Barrera 75.422 2,4
188 / 8 186
1991 Àngel Colom 92.003 3,3
228 / 8 328
1995 Àngel Colom 204.906 6.3
525 / 8 426
1999 Josep-Lluís Carod-Rovira 225.576 7,7
677 / 8 497
2003 Josep-Lluís Carod-Rovira 419.961 12,8
1 282 / 8 690
2007 Josep-Lluís Carod-Rovira 347.601 11,6
1 594 / 8 932
2011 Joan Puigcercós 271.503 9
1 422 / 9 132
2015 Oriol Junqueras 513.169 16,4
2 388 / 9 069
2019 Oriol Junqueras 819.845 23,48
3 107 / 9 077

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Guibernau, Montserrat (2004), Catalan Nationalism: Francoism, transition and democracy, Routledge, p. 82
  2. ↑ Buffery, Helena & Marcer, Elisenda (2011), Historical Dictionary of the Catalans, Scarecrow Press, p. 198
  3. ↑ Paluzie, Elisenda (2010), The costs and benefits of staying together: the Catalan case in Spain, Edward Elgar Publishing, p. 367
  4. ↑ Hooghe, Liesbet; Marks, Gary & Schakel, Arjan H. (2010), The Rise of Regional Authority: A Comparative Study of 42 Democracies, Routledge, p. 194
  5. ↑ Schrijver, Frans (2006), Regionalism After Regionalisation: Spain, France and the United Kingdom, Vossiuspers, Amsterdam University Press, p. 112
  6. ↑ McLaren, Lauren M. (2008), Constructing Democracy in Southern Europe: A Comparative Analysis of Italy, Spain, and Turkey, Routledge, p. 184
  7. ↑ Roller, Elisa (2004), Conflict and Cooperation in EU Policy-Making: The Case of Catalonia, Brill, p. 80
  8. ↑ Alonso, Sonia (2012), Challenging the State: Devolution and the Battle for Partisan Credibility, Oxford University Press, p. 77
  9. ↑ Ramiro, Luis & Morales, Laura (2007), European integration and Spanish parties: Elite empowerment amidst limited adaptation, Routledge, p. 146
  10. ↑ Moreno, Luis & Colino, César (2010), Kingdom of Spain, McGill-Queen's University Press, p. 299
  11. ↑ ERC diferencia el seu republicanisme del del PDC. El Món. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  12. ↑ PONÈNCIA POLÍTICA 27è Congrés Nacional. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  13. ↑ Nordsieck, Wolfram: Catalonia/Spain. Parties and Elections in Europe , 2017. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  14. ↑ Guibernau, Montserrat (2004), Catalan Nationalism: Francoism, transition and democracy, Routledge, p. 82
  15. ↑ Hargreaves, John (2000), Freedom for Catalonia?: Catalan Nationalism, Spanish Identity and the Barcelona Olympic Games, Cambridge University Press, p. 84
  16. ↑ Entre la revolució i l'estelada (catalan nyelven). Barcelona: Sàpiens, 31–32. o. (2014) 

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katalán_Republikánus_Baloldal&oldid=26382488”