Kasvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kasvirág
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Heliantheae
Alnemzetség-
csoport
:
Zinniinae
Nemzetség: Echinacea
Moench
Szinonimák
  • Brauneria Neck. ex Porter & Britton
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kasvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kasvirág témájú médiaállományokat és Kasvirág témájú kategóriát.

A kasvirág (Echinacea) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó nemzetség. Tudományos neve a görög 'echinos', azaz sün szóból származik. Echninaceae a neve a tengerisünök egy öregrendjének is: Echinacea (állatcsoport).

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada középső és keleti részeinek füves síkságairól származnak. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.

Tulajdonságaik[szerkesztés]

Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény – a szelektált változatok esetenként korábban vagy később virágoznak. Gyöktörzse rizómásodik, hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészesek. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.

A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.

Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 9 faj tartozik:

Felhasználása[szerkesztés]

Több faját dísznövényként termesztik.

A bíbor kasvirágot és a keskenylevelű kasvirágot gyógynövényként reklámozzák, amely erősíti az immunrendszert és csökkenti a gyulladásokat. A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).

Az utóbbi 100–150 évben kiderült,[forrás?] hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Továbbá kezeltek vele:[forrás?]

  • a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
  • a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
  • a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
  • az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
  • az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
  • a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).

Hatóanyagai és hatása[szerkesztés]

Fontosabb hatóanyagai:[forrás?]

  • alkilamidok,
  • cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
  • glikoproteinek,
  • nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
  • flavonoidok,
  • monoterpének,
  • kávésav-származékok.

A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.

Kutatások[szerkesztés]

A kasvirágból készített termékek összetétele nagy változatosságot mutat.[1] Többféle fajt is tartalmaznak (E. purpurea, E. angustifolia, E. pallida), a növény különféle részeit használják fel (gyökerét, virágát, kivonatát), különféle módszerekkel készülnek és különböző kémiai formulákat tartalmaznak. Mindez megnehezíti az esetleges hatások megértését.[2][3]

A megfelelően kontrollált klinikai kísérletek száma korlátozott és alacsony minőségű.[3][4] Bár több tanulmány és metaanalízis is született a kasvirág feltételezett immunológiai hatásáról, a tanulmányokban vizsgált termékek között jelentős különbségek vannak, emiatt korlátozottan lehet csak konklúziót levonni belőlük a hatásra és a biztonságra vonatkozóan. Emiatt például az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (Food and Drug Administration, FDA) nem hagyta jóvá a kasvirágot gyógyászati célokra.[5][3]

Egy 2014-es rendszerezett szakirodalmi áttekintés azt találta, hogy a kasvirágból készített termékek nem hatásosak a megfázás kezelésére,[4] azonban egy 2016-os metaanalízis szerint lehetséges, hogy a kasvirág-kivonat csökkenti a felső-légúti megbetegedések ismétlődésének kockázatát.[6]

Az Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency) egy 2015-ös monográfiája szerint a kasvirág kipréselt leve vagy szárított kipréselt leve megelőzheti vagy csökkentheti a megfázás tüneteit a betegség kezdetekor.[7] 2017-es eredmények alapján az ebből származó előnyök, ha vannak egyáltalán, minimálisak és ezért nem túl hasznosak.[8]

Egyes tévhitekkel ellentétben nincs bizonyíték arra, hogy a kasvirágból készült termékek segítenek a rákkezelés (kemoterápia, sugárterápia) mellékhatásainak enyhítésében.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Common Cold and Complementary Health Approaches: What the Science Says. U.S. Department of Health and Human Services , 2011. november 17.
  2. (2005. augusztus 1.) „Echinacea species (Echinacea angustifolia (DC.) Hell., Echinacea pallida (Nutt.) Nutt.,Echinacea purpurea (L.) Moench): a review of their chemistry, pharmacology and clinical properties”. The Journal of Pharmacy and Pharmacology 57 (8), 929–54. o. DOI:10.1211/0022357056127. PMID 16102249.  
  3. a b c (2009) „Echinacea for prevention of the common cold: an illustrative overview of how information from different systematic reviews is summarised on the internet”. Preventive Medicine 49 (2–3), 78–82. o. DOI:10.1016/j.ypmed.2009.04.006. PMID 19389422.  
  4. a b (2014. február 1.) „Echinacea for preventing and treating the common cold”. The Cochrane Database of Systematic Reviews 2 (2), CD000530. o. DOI:10.1002/14651858.CD000530.pub3. PMID 24554461.  
  5. Echinacea: NCCIH Herbs at a Glance. National Center for Complementary and Integrative Health, US National Institutes of Health, 2015. szeptember 1.
  6. (2015. március 1.) „Echinacea reduces the risk of recurrent respiratory tract infections and complications: a meta-analysis of randomized controlled trials”. Advances in Therapy 32 (3), 187–200. o. DOI:10.1007/s12325-015-0194-4. PMID 25784510.  
  7. European Union herbal monograph on Echinacea purpurea (L.) Moench, herba recens. Committee on Herbal Medicinal Products, European Medicines Agency, 2015. november 24.
  8. The Common Cold and Complementary Health Approaches (angol nyelven). NCCIH , 2017. augusztus 1.
  9. Echinacea. Cancer Research UK. [2012. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]