Kasvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kasvirág
Lángvörös kasvirág (Echinacea purpurea)
Lángvörös kasvirág (Echinacea purpurea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség: Kasvirág (Echinacea)
Moench
Elterjedés
Echinacea angustifolia range map.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kasvirág témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kasvirág témájú kategóriát.

Echninaceae a neve a tengerisünök egy öregrendjének is: Echinacea (állatcsoport)

A kasvirág (Echinacea) a őszirózsafélék (Asteraceae) őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjának egyik nemzetsége, tizenhét fajjal. Tudományos neve a görög 'echinos', azaz sün szóból származik.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államok középső és keleti részének füves síkságairól származik. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény – a szelektált változatok esetenként korábban vagy később. Gyöktörzse rizómásodik, hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészfogasak. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.

A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.

Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.

Ismertebb fajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Echinacea angustifoliakeskenylevelű kasvirág
  • Echinacea atrorubens
  • Echinacea chrysantha
  • Echinacea dicksonii
  • Echinacea dubia
  • Echinacea heterophylla
  • Echinacea hybrida
  • Echinacea laevigata
  • Echinacea pallidahalvány kasvirág
  • Echinacea paradoxasárga kasvirág
  • Echinacea porteri
  • Echinacea purpurealángvörös kasvirág
  • Echinacea sanguinea
  • Echinacea serotina
  • Echinacea simulata
  • Echinacea speciosa
  • Echinacea tennesseensis

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több faját dísznövénynek termesztik.

A bíbor kasvirág és a keskenylevelű kasvirág ismert gyógynövény (erősítik az immunrendszert és csökkentik a gyulladásokat). A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).

A kasvirág története gyógyászati szempontból igen érdekes, hiszen hazájában majd két évszázadig nem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Ez részben annak köszönhető, hogy több indián nép is használta olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). Emellett kezeltek vele:

  • a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
  • a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
  • a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
  • az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
  • az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
  • a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).

Hatóanyagai és hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb hatóanyagai:

  • alkilamidok,
  • cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
  • glikoproteinek,
  • nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
  • flavonoidok,
  • monoterpének,
  • kávésav-származékok.

A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.

Az influenza megelőzésében és a fertőzés tüneteinek kezelésében ma egyetlen más növénynek nincs olyan jelentősége, mint a kasvirágnak. Esetenként kemoterápiával kombinálva alkalmazzák. Csökkenti a fertőzés időtartamát, illetve mérsékli tüneteit. Használható a meghűlések, allergiás panaszok és tünetek enyhítésére, a hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyivarszervi fertőzések, valamint bőrgyógyászati kórfolyamatok és reumás eredetű betegségek kezelésére is.

Szárított gyökéréből és leveléből ajánlott napi adag 1 gramm.

A készítményekre írt útmutatásokat célszerű pontosan betartani. Hat hétnél hosszabb kúra nem ajánlott. Előrehaladott stádiumban lévő szisztémás megbetegedések (például tuberkulózis, sclerosis multiplex) kezelésére ellenjavallt. Befolyásolhatja az immunszupresszív szerekkel végzett terápiát.

A legfrissebb kutatások szerint az immunkezeléshez használt adagoknál jelentősen alacsonyabb hatóanyagmennyiség (tizede) esetén sikerrel alkalmazható néhány idegi alapú (péládul szorongásos) betegség kezelése során.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. * Agyban nagy (Somogyi Péter); National geographic, 2011. május 12.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kasvirág témájú médiaállományokat.