Karol Joseph Bobko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Karol Joseph Bobko
Bobko.jpg

Született 1937. december 23. (80 éves)
New York
Iskolái
  • Dél-kaliforniai Egyetem
  • U.S. Air Force Test Pilot School
  • United States Air Force Academy
  • USC Viterbi School of Engineering
Rendfokozat ezredes
Űrben töltött idő 23 163 perc
Repülések
Kitüntetései
  • Distinguished Flying Cross
  • legionnaire of Legion of Merit
  • Legion of Merit
  • Medal "For Merit in Space Exploration"
  • United States Astronaut Hall of Fame
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karol Joseph Bobko témájú médiaállományokat.

Karol Joseph Bobko (New York, New York, 1937. december 23.–) amerikai gépészmérnök, pilóta, űrhajós, ezredes. Az első űrhajós, aki három űrrepülőgépen teljesített szolgálatot.

Életpálya[szerkesztés]

1959-ben az Air Force Academy keretében repülőmérnöki oklevelet szerzett. Ez volt az akadémia első végzős osztálya. Folytatva tanulmányait, 1960-ban pilóta jogosítványt szerzett. 1961-1965 között a hadsereg állományában F–100, F–104, F–105 repülőgépeken szolgált. Kiképző repülőgépei a T–33 valamint a T–38 voltak. Több mint 6600 töltött a levegőben (repülés/űrrepülés). 1970-ben az University of Southern keretében repülőgép ismeretekből tett mérnöki vizsgát.

1966-ban a Manned Orbital Laboratory (MOL) program részese. Kiképzése során részt vett egy 56 napos földi szimulációs kísérletben. 1969-ben történő megszűnésével a NASA állományába vette. 1966. június 30-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Tagja volt a Szojuz–Apollo-program (ASTP), valamint a Space Shuttle gyakorlatait támogató (tanácsadó, feladatmegoldó) csoportjának. A Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban is részesült kiképzésben.

Három űrszolgálata alatt összesen 16 napot, 2 órát és 3 percet (386 óra) töltött a világűrben. 1989. január 1-jén köszönt el az űrhajósoktól. Előbb a Booz Allen Hamilton vállalat tanácsadója (szimulációs képzés, hardver és szoftver rendszerfejlesztés, űrhajók tesztelése, űrállomás fejlesztése és program integráció), majd 2000-től a SPACEHAB, Inc. alelnöke a termékfejlesztője (stratégiai programfelelős). 2005-től a Science Applications International Corporation (SAIC) program menedzsere.

Űrrepülések[szerkesztés]

  • STS–6, a Challenger űrrepülőgép első repülésén pilóta. A TDRSS–1 műholdat állították pályára, valamint több kutatási és kísérleti feladatot hajtottak végre. Sikeresen végrehajtották a Space Shuttle program első űrsétáját (EVA1). Az űrséta során első alkalommal használtak az Extravehicular Mobility Unit (EMU) űrruhákat. Első űrszolgálata alatt összesen 5 napot és 23 percet (120 óra) töltött a világűrben. 3 370 437 kilométert repült, 80 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–51–D, a Discovery űrrepülőgép 4. repülésén küldetésparancsnok. A küldetésen a legénység pályára állított két kommunikációs műholdat. Több mikrogravitációs kísérletet, emberi-, biológia- és a biotechnológia, fizikai és anyagtudományi, technológiai kutatást, valamint a Földdel és a világűrrel kapcsolatos kutatást végeztek. Második űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 23 órát és 56 percet (168 óra) töltött a világűrben. 4 650 658 kilométert repült, 110 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–51–J, az Atlantis űrrepülőgép első repülésén küldetésparancsnok. Legfőbb cél az űrsikló berepülése, műszaki és repülési adatainak rögzítése. A küldetés során a legénység útnak indított két katonai kommunikációs műholdat. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 4 napot, 1 órát és 44 percet (98 óra) töltött a világűrben.

Források[szerkesztés]