Karlovszky Geyza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karlovszky Geyza
Született1860. november 22.[1]
Rimaszombat
Elhunyt1936. április 27. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1881)
SírhelyeFarkasréti temető (7/5-1-3/4)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Karlovai és kralováni Karlovszky Geyza (Rimaszombat, 1860. november 22.Budapest, 1936. április 27.[4]) gyógyszerész, vegyész, egyetemi tanár, kormányfőtanácsos.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte el; 1881-ben gyógyszerészoklevelet kapott. 1883–1892 között Than Károly tanársegéde volt a budapesti tudományegyetem Kémiai Intézetében. 1893–1936 között a Gyógyszerész Közlöny szerkesztője volt. 1896–1936 között a Gyógyszerészek Évkönyve szerkesztőjeként dolgozott. 1923–1936 között a budapesti Rákóczi úti Arany Szarvas Gyógyszertár vezetője volt. 1935-től kormányfőtanácsos volt.

A rubídium sóinak vizsgálatával foglalkozott; elsőként állította elő a rubídium-ammónium-bromidot, amelynek gyógyhatását később Laufenauer Károly ideg- és elmegyógyász mutatta ki.

Sírja a Farkasréti temetőben található (7/5-1-3/4).[5]

Családja[szerkesztés]

Szülei Karlovszky Gusztáv (1822–1878)[6] főügyész és Miticzky Ida írónő (1833–1898)[7][8] voltak. Karlovszky Bertalan (1858–1938) festőművész és Karlovszky Endre (1856–1924) levéltáros, gazdaságtörténész, jogász; író, költő, műfordító, publicista testvére.[9]

Művei[szerkesztés]

  • A gázok áthatolása absorbeáló anyagokon (Term. tud. Közlem., 1886)
  • A gyógyszerek magyar tudományos és népies tájelnevezései (Budapest, 1887)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]