Karl Lashley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Karl Lashley
Született 1890. június 7.[1][2][3]
Davis
Elhunyt 1958. augusztus 7. (68 évesen)[1][4][2][3]
Poitiers[5]
Állampolgársága amerikai
Házastársa Imrédy Klára
Foglalkozása
  • neuropsychologist
  • egyetemi oktató
Iskolái Johns Hopkins Egyetem
Kitüntetései
  • Daniel Giraud Elliot Medal (1943)
  • Foreign Member of the Royal Society (1951. április 19.)[6]
  • Baly Medal (1953)

Karl Spencer Lashley (Davis, Nyugat-Virginia, 1890. június 7.Poitiers, Franciaország, 1958. augusztus 7.) amerikai pszichológus a behaviorizmus iskolájából, pszichofiziológus, úttörő agykutató.

Életpályája, munkássága[szerkesztés]

Karl Spencer Lashely Davis-ben, Nyugat-Virginiában született amerikai pszichológus és behaviorista, aki hozzájárult a tanulás és a memória tanulmányozásához. Célja az volt, hogy a patkány agyában rátaláljon egy külön álló biológiai területre a memóriában (ahogyan ő nevezte: „engram”), amely arra a feltételezésre juttatta, hogy az emlékek nem köthetők az agy egy adott helyéhez, viszont azok az agykéreg egész területén megtalálhatók. Munkája a lokalizációval és a memória tanulmányozásával a későbbiekben segített az agykutatásban, amely bebizonyította, hogy az agy sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt eleinte gondolták.

Miközben a doktori cím megszerzésén dolgozott a genetika területén a Johns Hopkins Egyetemen, Karl Lashley társult a befolyásos pszichológussal, John B. Watsonnal. Mialatt a posztdoktorátusán dolgozott (1914-1917), elkezdett megfogalmazni egy kutatási programot, amely lefoglalta hátralévő életét.

1920-ban pszichológiai tanársegéd lett a Minnesotai Egyetemen, Minneapolisban, ahol az agyműködés terén eredményes kutatásának köszönhetően elnyerte a professzori címet 1924-ben. Későbbiekben professzor volt még a Chicagói Egyetemen (1929-1935), a Harvard Egyetemen (1935-1955) és ő irányította a Yerkes Laboratories of Primate Biology-t Orange Parkban, Floridában 1942-1955-ig.

1938-ban beválasztották az Amerikai Pszichológiai Társaságba, az 1793-ban alakult, legrégebbi tudományos egyesületbe az Amerikai Egyesült Államokban. 1957-ben a társaságot kitüntették az éves Karl Spencer Lashley-díjjal, elismerésként az integratív neurológiai magatartás területén végzett munkájukért. 1943-ban Lashley megkapta a Daniel Giraud Elliot Medált a Nemzeti Tudományos Akadémiától.

Lashley munkássága az agyi mechanizmusok kapcsolódásán az érző receptorokhoz és a motoros aktivitás agykérgi bázisán alapult. Legjelentősebb kutatását a viselkedés megfigyelésének terén végezte, egy speciális, gondosan számszerűsített, előidézett agykérgi károsodást követően, amelyet patkányokon végzett el. Betanította őket specifikus feladatok elvégzésre (jutalmul ételt kaptak), majd módosította az állat agykérgének porcióit, a művelet előtt és után az állatok kiképzésben részesültek a kísérlettől függően. Egy bizonyos mennyiségű agyszövet eltávolítása hatással volt a tudás megszerzésére és annak megtartására, de az eltávolított kéreg hiánya nem volt hatással a patkány labirintusban mutatott teljesítményére. Ez arra a következtetésre vezette Lashely-t, hogy az emlékek nem helyhez kötöttek, de az agykéreg egész területén megtalálhatók. Ma már tudjuk, hogy az engram megoszlása az agyban valóban létezik, habár nem egyenlő mértékben oszlik el a kérgi területeken, ahogyan Lashley feltételezte. Tanulmánya a „V1”-ről (elsődleges látókéreg) arra vezette, hogy azt higgye, ez része az agy tudás és memória területének (engram). Erre a hibás következtetésre a hiányos léziós eljárás vezette.

1950-re két teóriával foglalkozott kutatásai során. Az egyik a „tömeghatás” alapelve, amely meghatározza, hogy az agykéreg egyként működik – egészként – sokféle tanulási folyamatban. A második „ekvipotencialitás” elve: ha az agy egy bizonyos része károsodik, másik terület átveheti a károsodott rész szerepét.

Legfontosabb tanulmányai[7][szerkesztés]

  • 1923: „A behavorisztikus öntudat értelmezése.” – Psychological Review
  • 1929: „Az agyi mechanizmusok és az intelligencia.”
  • 1930: „Alapvető idegi mechanizmusok a viselkedésben.” – Psychological Review
  • 1932: „Tanulmányok a viselkedés dinamikájáról.” – University of Chicago Press
  • 1935: „A látás mechanizmusa”, 12. rész: Idegrendszeri struktúrák megszerzési és megtartási szokásai a fényre adott reakciók alapján. – Comparative Psychology Monographs 11: 43–79.
  • 1943: „ Tanulmányok az agyi funkciókról a tudásban” – Journal of Comparative Neurology vol. 79.
  • 1950: „ Az engram keresése” – Society of Experimental Biology Symposium 4: 454–482.
  • 1951: „A szeriális rendszer problémája a viselkedésben” – Cerebral Mechanisms in Behavior

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Daniel Giraud Elliot Medál (1943)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лешли Карл Спенсер, 2015. szeptember 27.
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лешли Карл Спенсер, 2015. szeptember 28.
  6. List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  7. A címek magyar nyelvre fordítva.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl Lashley című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]