Kardszárnyú-fátyolkák
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kardszárnyú-fátyolkák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kardszárnyú-fátyolkák témájú kategóriát. |
A kardszárnyú-fátyolkák (Nemopteridae) a rovarok (Insecta) osztályába és a recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjébe tartozó család.
Rendszertani besorolásuk[szerkesztés]
A kardszárnyú-fátyolkák messziről leginkább a lepkékre (Lepidoptera) emlékeztetnek, azonban nem rokonaik azoknak. Szárnyaikon nincsen úgynevezett „hímpor”, szájszervük sem a lepkékre jellemző pödörnyelv. A kardszárnyú-fátyolkák ragadozó életmódot folytatnak és legközelebbi rokonaik a hangyalesők (Myrmeleontidae).
Előfordulásuk[szerkesztés]
A család tagjai megtalálhatóak Afrikában, Eurázsiában, Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, valamint Dél-Amerikában is. Észak-Amerikában hiányzanak, bár Colorado államban kardszárnyú-fátyolka kövületre bukkantak.[1]
Európában[szerkesztés]
Ezek a rovarok Dél-Európa meleg, száraz vidékein találhatók meg. Ezen a kontinensen, eddig csupán öt kardszárnyú-fátyolka-fajt fedeztek fel. Ezek a fajok az Ibériai-félsziget, Délkelet-Európában és az Égei-tenger vidékén lelhetők fel. Magyarországhoz legközelebb előforduló faj, Bulgária és a volt Jugoszlávia területein él. Bulgáriában a görög határ közelében levő állomány élőhelye nagyon szűk körzetre terjed ki, ezért fokozott védelemben részesül.
Megjelenésük[szerkesztés]
A kifejlett kardszárnyú-fátyolkáknak két pár nagyméretű szárnyuk van. Testük eltörpül a nagy szárnyak mellett. Az elülső szárnypár, a tulajdonképpeni repülő szárny, a hátulsó pár keskeny, kard alakú; ezzel inkább, csak kormányoznak a rovarok. A vékony kormányfelületek segítségével, mindig a széllel szembe fordulnak. Nagy szárnyfelületük miatt könnyen a szél játékszerévé válhatnak, ezért a talajtól 1-1,5 méternél magasabbra nemigen szállnak fel. Pihenés, táplálkozás közben többnyire kiterjesztett szárnyakkal ülnek a virágokon, de ha fúj a szél, szárnyukat felül összecsukják. Szárnyaik fesztávolsága 5 centiméter, a hátsó szárnyak hossza 5-6 centiméter. Repülésük könnyed, libegő, s kisebb siklórepülésre is képesek.
Életmódjuk[szerkesztés]
E család fajainak a lárvái ragadozók, erőteljes szívó szájszervükkel fogják meg zsákmányukat, főképp az apróbb testű ízeltlábúakat. Nappal és éjszaka egyaránt mozognak. A legmelegebb nyári napokban repülnek.
Rendszerezés[szerkesztés]
A családba az alábbi nemek tartoznak:
- Afghanocroce
- Amerocroce
- Anacroce
- Apocroce
- Austrocroce
- Barbibucca
- Brevistoma
- Carnarviana
- Chasmoptera
- Concroce
- Croce
- Derhynchia
- Dielocroce
- Halter
- Halterina
- Josandreva
- Knersvlaktia
- Laurhervasia
- Lertha
- Moranida
- Necrophylus
- Nemeura
- Nemia
- Nemopistha
- Nemoptera
- Nemopterella
- Palmipenna
- Parasicyoptera
- Pastranaia
- Pterocroce
- Savigniella
- Semirhynchia
- Sicyoptera
- Stenorrhachus
- Thysanocroce
- Tjederia
- Veurise
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Grzimek's Animal Life Encyclopedia, 2nd edition. Volume 3, Insects, edited by Michael Hutchins, Arthur V. Evans, Rosser W. Garrison, and Neil Schlager. Farmington Hills, MI: Gale Group, 2003.
Források[szerkesztés]
- Élet és Tudomány (A kardosfátyolka)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nemopteridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
