Karcsúmajomformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Karcsúmajmok szócikkből átirányítva)
Karcsúmajomformák
Zászlósfarkú kolobusz (Colobus guereza)
Zászlósfarkú kolobusz (Colobus guereza)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Karcsúmajmok (Colobinae)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karcsúmajomformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karcsúmajomformák témájú kategóriát.

Angolai kolobusz (Colobus angolensis)
Zászlósfarkú kolobusz (Colobus guereza)
Nyugati vöröskolobusz (Piliocolobus badius)
Fekete langur (Trachypithecus auratus)
Nilgiri-langur (Trachypithecus johnii)
François-langur (Trachypithecus francoisi)
Aranylangur (Trachypithecus geei)
Közönséges hulmán (Semnopithecus entellus)
Tarka karcsúmajom (Pygathrix nemaeus)
Arany piszeorrú majom (Rhinopithecus roxellanae)

A karcsúmajomformák (Colobinae) a főemlősök (Primates) rendjében az óvilági majmok közé tartozó cerkóffélék (Cercopithecidae) családjának egyik alcsaládja. Afrikai fajaikat gerezamajmok vagy kolobuszok, az ázsiaiakat langurok vagy hulmánok néven is emlegetik, és a nagyorrú majmok is ide tartoznak .

Elterjedésük, élőhelyük[szerkesztés]

Dél-Ázsia szárazföldje, Srí Lanka és az indo-maláji szigetvilág a langurok hazája. Kisebb-nagyobb csapatokban élnek itt az erdőségben, legszívesebben a folyópartok közelében, azonban nem kevésbé szívesen a falvak és ültetvények szomszédságában is; mivel majdnem mindenütt kímélik őket, rendkívül kellemes életet élnek. Alapvetően Indiára és a vele határos szigetvilágra jellemzőek. Ezzel szemben a gerezák Nyugat-Afrika trópusi esőerdeiben élnek.

Megjelenésük, életmódjuk[szerkesztés]

Mint nevük is mutatja, a karcsúmajmok termete filigrán. A végtagjaik hosszúak, finomak, a farkuk igen hosszú, a fejük lekerekített (kicsiny és magas), arcuk csupasz, arcorruk megrövidült. Nincsenek pofazacskóik; ülőgumóik igen kicsinyek. Csontvázuk a gibbonokéra emlékeztet; ujjaik hosszúak; kezük hüvelykujja kissé megrövidült (emiatt időnként kacskakezű majmoknak is nevezik őket), kézujjaikon lapos a köröm. A szőrük finom, többnyire pasztellszínekben játszik, fejükön a szőr gyakran jóval hosszabb. Valamennyi fajnak van torokzacskója, de ennek mérete fajonként rendkívül változó.

Az erdőségekben rendesen húsz-harmincfős csapatokban járnak táplálék után. Ritkán ereszkednek le a földre, legfeljebb, ha a lehullott gyümölcsöt akarják összeszedni. Az egyik fa ágairól a majmok többségéhez hasonlóan vízszintes testtartással ugranak át a másik fa valamivel alacsonyabban levő ágaira; korlátozottan ugrás közben is képesek irányt változtatni. Főleg különféle növényi részeket esznek: gyümölcsöket, rügyeket, leveleket és virágokat; állati táplálékot szinte egyáltalán nem. A gyomruk rekeszes, hogy a sok rostot tartalmazó táplálékot (leveleket) meg tudják emészteni.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

Az alcsalád tíz nemet fog össze:

  • Procolobus – 1 (12) faj. Egyes szerzők a Piliocolobus nem fajait is idesorolják

Ezeket az utóbbi időben két nemzetségbe csoportosítják: a gerezamajmokhoz (Colobina) sorolva az afrikai Colobus, Piliocolobus, Procolobus, a hulmánok és nagyorrú majmok (Presbytina) közé pedig az ázsiai Presbytis, Trachypithecus, Semnopithecus, Nasalis, Pygathrix, Rhinopithecus és Simias nemeket. A két nemzetség fejlődési vonala mintegy 10 millió éve, a földtörténet eocén időszakában különült el. Más rendszerek az ázsiai nemzetséget kettéválasztják, a Presbytis, Trachypithecus és a Semnompithecus a langurok közé, a Pygathrix, Rhinopithecus, Nasalis és Simias nemek a "szabálytalan orrú" majmok közé tartoznak.

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie. Springer, Berlin 2003, ISBN 3-540-43645-6 (németül)
  • Ronald M. Nowak: Walker’s mammals of the world. 6. Auflage. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999, ISBN 0-8018-5789-9 (angolul)